Munch árrekordját 119,9 millió dollárral (98 millió fonttal) 2012 óta a Sikoly egyik változata tartja – ennél többet addig egyetlen más képzőművészeti alkotásért sem adtak. Érdekesség, hogy a Sikoly ugyanabból a magángyűjteményből származik, mint a most kalapács alá kerülő festmény, csak ennek a története lényegesen kalandosabb – írja az artportal.
A Tánc a parton becsértékét 12-20 millió font közé lőtték be a Sotheby’s szakértői.
A festmény annak a 12 nagyobb panelből álló fríznek a része, amit a legendás német rendező, Max Reinhardt 1906-ban rendelt Munch-tól berlini avantgárd színháza számára, azzal a kéréssel, hogy a mű „vezesse be a színházlátogatókat a modern lélek rejtelmeibe”. A monumentális festmény azonban nem sokáig díszítette a nézőteret az első emeleti balkonsor magasságában; a színház 1912-es belső felújítása során eltávolították és darabokra szedve értékesítették. Az idők során a most kalapács alá kerülő darab kivételével, hosszabb-rövidebb kitérők után, valamennyi panel németországi múzeumokba került, így a Tánc a parton az egyetlen, melyet a kellően vastag pénztárcával rendelkező gyűjtők még megszerezhetnek.
1912-ben a művet egy neves német művészettörténész, műkritikus és műgyűjtő, Curt Glaser, Munch első, német nyelven megjelent monográfiájának szerzője szerezte meg, aki első feleségével, Elsával együtt szoros baráti kapcsolatot is ápolt a művésszel. Munch, ha Berlinben járt, rendszerint Glasernél szállt meg, aki sokszor vásárolt is a művésztől. A berlini Állami Művészeti Könyvtár igazgatójaként is dolgozó, zsidó származású gyűjtő azonban a nácik hatalomra kerülése után elvesztette állását, és kénytelen volt a gyűjteményét is gyorsan, nyomott áron pénzzé tenni, hogy finanszírozni tudja a menekülését Svájcba, majd a letelepedését az Egyesült Államokban. Betegsége miatt itt már nem tudta tovább építeni karrierjét, viszonylag fiatalon, 64 évesen halt meg 1943-ban Lake Placid-ben.
Gyűjteményének többi darabjához hasonlóan, a Tánc a partonnak is hamar új tulajdonosa lett: 1934-ben a norvég hajómágnás, Thomas Olsen kollekciójába került. Olsen Glaserhez hasonlóan Munch egyik legfontosabb mecénása és gyűjtője volt; több mint 30 művet vásárolt a festőtől, akivel szinte telekszomszédok voltak az Oslo-közeli Vhitstenben. A Tánc a partont Olsen 1939-ben a tulajdonában lévő egyik luxushajó, az Oslo és Newcastle között közlekedő MS Black Watch első osztályú szalonjában állította ki, amikor viszont a németek megszállták Norvégiát, jobbnak látta eltüntetni a képet. A festmény így, Olsen gyűjteményének néhány más kiemelt darabjával, például a Sikollyal együtt egy elhagyott erdei pajtában vészelte át a megszállás időszakát…
Az 1969-ben elhunyt gyűjtő örökösei később a gyűjtemény több darabját értékesítették, lehet, hogy a Tánc a parton is már korábban árverésre került volna, időközben azonban Glaser örökösei megpróbálták beazonosítani a felmenőjük által kényszerűségből értékesített munkákat, és igyekeztek visszaszerezni azokat. Így került képbe ez a festmény is, aminek jelenlegi tulajdonosát nem is volt nehéz megtalálni. A két neves gyűjtő, Munch két talán legfontosabb támogatója, az egymást is jól ismerő Curt Glaser és Thomas Olsen örököseinek sikerült közös nevezőre jutniuk, így egymással egyetértésben viszik most kalapács alá a nevezetes festményt.
Fotó: sothebys.com
