Koppenhágában és New Yorkban a divathét alkalmából kulináris kalandra hívták a helyi kreatív közösség azon tagjait, akik már évek óta követik a márkát. Milyen új utat nyitottak meg a brand előtt ezek a vacsorák?
Ezek nem üzleti találkozók vagy hivatalos divatbemutatók voltak, hanem sokkal kötetlenebb, baráti esték, amelyeken be tudtuk avatni a meghívottakat az új terveinkbe. A járványidőszak alatt ugyanis volt időnk és lehetőségünk magunkról, a jövőképünkről – nemzetközi szakemberek bevonásával —gondolkozni. Meghoztuk azt a döntést, mely szerint kizárólag fenntartható alapanyagokkal fogunk dolgozni. Bár az anyagportfóliónk hetvenöt százaléka már most természetes eredetű, újrahasznosított vagy környezetbarát minősítéssel rendelkezik, az átállás még így sem megy egyről a kettőre. A ruhaipar és a környezetvédelem viszonya sokrétű, és nem fekete-fehér. A fenntartható öltözködéssel kapcsolatos elvek a koppenhágaiak számára már régóta fontosak. Erősen kapcsolódunk az értékrendjükhöz és a vizuális kultúrájukhoz, ezért szerettük volna először nekik megmutatni, min dolgozunk. New Yorkban sem egy formális rendezvényre vágytunk. Hanem egy inspiráló, intim közegben végre személyesen találkozni azokkal az újságírókkal, stylistokkal, influenszerekkel és buyerekkel, akik évek óta hisznek a márkában. Az, hogy lehetőségünk van helyi pr ügynökségekkel dolgozni, nagy előny. A támogatásukkal találtunk olyan kreatívokat, akik a dekor, a menü, a zene kialakításában úgy segítettek, hogy az a mi világunkat, értékrendünket kommunikálta. Például egy új generációs amerikai séf, Tara Thomas készítette a gyönyörűen komponált, farm-to-table vacsorát. Mivel én nem eszem húst, így szezonális zöldség-különlegességek kapták a főszerepet, a vendégeket pedig egy fiatal drink designer fantasztikus koktéljaival fogadtuk.
Elsősorban nemzetközi piacra dolgoznak – mi izgalmas a külföldi vásárlóknak egy hazai márkában?
Ha egységet képez egy márka története, üzenete és a termékei, s mindez felismerhető, akkor az a brand képes maga köré közösséget szervezni. Egy közösségnek kommunikálni pedig már könnyebb, mint a tömegnek. A divat piacán óriási a verseny, és nagyon nehéz tartani a szintet, éppen ezért szeretnénk a specializálódás irányába mozdulni. Míg korábban nagyon sokféle textillel dolgoztunk, most elsősorban a kötött termékekre fókuszálunk – öltönynadrágot, pólót, de blézert is készítünk ezzel a technológiával. Például idén nyáron debütál az a kötött alapdarabokból felépülő kapszulakollekciónk, amit a régióban egyedülálló módon, egy 3D nyomtatóhoz hasonló gép, hulladéktermelés nélkül állított elő.
Akik az Aeron ruháit választják, mit szeretnének kommunikálni az öltözékükkel?
Fontos számukra a kifinomult elegancia, a minimalizmus, a minőség. De nem veszik magukat túl komolyan, könnyedén, játékosan keverik a feminin és a maszkulin vonalakat. Tudatosan figyelnek az alapanyagokra és a gyártás helyére. Az, hogy mi a térségben tartjuk a gyártásunkat, fontos hívószó.
Felkapják még a fejüket a Budapest szóra?
Igen, Budapest még mindig egzotikusnak számít, mert kevés kelet-európai márka tud a piac összes meghatározó divatáruházban és online storejában jelen lenni. Nyitottak az ország felé a vásárlók, és sok a kérdésük a magyar kultúrával kapcsolatban. Érdekli őket, hogy a hazai kézműves hagyományok miként bukkannak fel a ruháinkon. Értékelik és szeretik, ha rámutatunk ezekre az újraértelmezett részletekre. Például a darázsolásra vagy a csomós gombmegoldásra, amit legutóbb bőringeknél – diszkrét utalásként – alkalmaztunk.
Van olyan női minta, aki ott van a fejében a tervezésnél?
A legnagyobb példaképem az anyukám volt, aki textilkereskedéssel foglalkozott és nagyon szerette a divatot. Nyilván miatta is, számomra igen inspirálóak az erős, karakteres nők. Minden szezonban találunk valakit, akinek a személyes stílusa, a munkássága, az értékrendje gondolatindító a csapatunk számára, és rezonál azzal, amit a világban érzünk.
Fiatalt vezetőként mi a legnagyobb kihívás, amivel nap mint nap megküzd?
Ősszel négyéves lesz a kislányom. Mióta megszületett, óriási kihívás jól beosztani az időmet. Hogy megfeleljek, helyt álljak a munkában és mellette is.
Mi a kedvenc anyaga, amit szeret megérinteni, viselni?
A két kedvencem a kötött, valamint a bőr, és őszintén: együtt szeretem őket a legjobban.
Két éve a nemzetközi divatiparban jártas GB & Partners Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. szakmai stábjával, a Vanguards Group tagjaként dolgoznak. Miért vált szükségessé ez a társulás?
Abba a fázisba ért a cég, amikor szakmai befektetőre volt szükségünk. Ebben az iparágban nem elegendő egy tőkeinjekció, hanem többfrontos, tudatos, és szoros együttműködés kell a szintlépéshez, amely a vállalkozásunk minden rétegét érinti – a kollekció kialakításától a marketingen át a pénzügyi tervezésig. Ezen a piacon egy ponton túl nem lehet kis lépésekben haladni. Ha öt országban, öt üzletben ott vagyunk, a következő szint nem a hat, hanem a 25. Egy ilyen együttműködés határozza meg azt is, hogy milyen fotóssal, modellel, alapanyagokkal, árakkal, mennyiségekkel dolgozhatunk.
A szezonok kiszámíthatóbbak már?
Nem. A márka 24 országban és 76 üzletben kapható, de ez folyamatosan változik, mert a jelentős külföldi üzletek, hálózatok szezononként minden kollekciót kvázi megversenyeztetnek. Tehát ha már bent vagyunk a Harrodsban vagy a Neiman Marcusban, attól még nincs bérelt helyünk. Sosem tudjuk pontosan, hogy rendelnek-e, illetve mennyit rendelnek tőlünk. Izgalmas számukra, hogy egy kelet-európai feltörekvő brand bent van náluk, de fontos az is, hogy ezeket a ruhákat nemzetközi celebritások viseljék gálákon vagy az utcán. Szezononként nagyot lehet nyerni, de bukni is.
Az, hogy nemrég például Kristin Davis a Sunday Times magazinban Aeron-szettet viselt, az amerikai pr ügynökségük érdeme?
Részben igen, de ezernyi véletlen döntés eredménye is. Milyen ruhákat választ a stylist a fotózásra, mi van a fotós fejében, tetszik-e a színésznőnek? A divat nagyon szervezett, komoly gazdasági alapokon nyugvó iparág, amelyben ugyanannyit nyom latba a pillanatnyi érzelem, a személyes szimpátia, vagy a márkához való kapcsolódás. Nálunk valószínűleg érződik az Aeron mögött álló energia. Az az erő, amely abból adódik, hogy bizonyítani szeretnénk.
A teljes cikk a Figyelő hetilap 17-es számában jelent meg!
(Fotó: Lábady István)
