Rögtön szemet szúr két résztvevő neve az előadók közül, László Csaba és Romhányi Balázs, mint a kormány gazdaságpolitikájának nagy kritikusai. Velük szemben kérték fel a szervezők az államháztartásért felelős államtitkárt, Banai Péter Benőt és György Lászlót, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető elemzőjét.
Az érdeklődők nem csalódtak volt pénzügyminiszterünk előadásában. László Csaba ugyanis bemutatta a 2016 júliusa és decembere között, a KPMG és a GKI konzorciuma által a Miniszterelnökség számára készített kutatás eredményeit, amely az uniós támogatások 2007 és 2015 közötti, magyar gazdaságra tett hatását vizsgálta. Itt aztán igazán érdekes adatokat hallhattunk. Elmondta, hogy a válságot is magában foglaló időszakban az uniós támogatások nélkül 1,8 százalékos csökkenés lett volna a 4,6 százalékos növekedés helyett. Továbbá közölte, hogy a költségvetés hiánya az EU-támogatások nélkül egyetlen évben sem tudott volna 3 százalék alá kerülni, az államadósság pedig 84 százalék körül alakult volna ebben az időszakban.
Szögezzük le, teljesen logikus, hogy az említett időszakban felvett EU-s források pozitív hatást gyakoroltak a magyar gazdaságra, erre a következtetésre valószínűleg egy közgáz szakos hallgató is eljut. Azonban meglehetősen kétséges, hogy akkora hatásuk lett volna, ahogy azt a fentebb kiemelt néhány adat mutatja. Inkább tűnik ez olyan ferdítésnek, mint amilyeneket anno hallhattunk, még 2002-ben. Történt ugyanis, hogy az MSZP a választási kampány során folyamatosan túllicitálta az első Orbán-kormányt. Így született meg az úgynevezett 100 napos program, más néven a jóléti rendszerváltás. Olyan ígéretekkel találkozhattunk itt a kampány során, mint a közalkalmazotti bérek azonnali 50%-os emelése, a sokszor emlegetett 13. havi nyugdíj, ami gátat szabott az akkori gazdasági növekedésnek, vagy éppen a sztrádaépítési láz. Az, hogy ezek az intézkedések végső soron milyen hatást gyakoroltak a magyar gazdaságra, már mindenki tudja. Jogosan merül fel ugyanakkor az uniós források szerepének helyes megítélése, ha egy korábbi pénzügyminiszter nevéhez a fentebb vázolt gazdasági program köthető.
Banai Péter Benő viszontválaszában elmondta, hogy a tények magukért beszélnek. Úgy fogalmazott, hogy ha elfogadnák László Csaba megállapításait, akkor a magyar gazdaságnak 2016-ban, amikor kevesebb uniós forrás érkezett, nem bővülnie kellett volna, hanem recesszióba süllyednie. A 2,2 százalékos növekedés szerény a korábbi évekhez képest, de magasabb az EU 1,9 százalékos átlagos növekedésénél – fogalmazott. Így láthatjuk, hogy még ha a felvetés jogos is annyiban, hogy pozitív hatással voltak az EU-s pénzek a magyar gazdaságra, a második, s harmadik Orbán-kormány gazdasági intézkedései elengedhetetlenek voltak a gazdasági fellendüléshez.
A magukért beszélő tények
Banai Péter Benő előadásából megtudhattuk, hogy a kormány 2010-ben megkezdett gazdaságpolitikája nemzetközi összehasonlításban is eredményes, hiszen a hiányt érdemben, 3 százalék alá tudták szorítani, az államadósság csökkenő pályára állt, a növekedési szerkezet kiegyensúlyozott. Ezt még a kormánnyal nem szimpatizáló közgazdászok is elismerik, noha korábban számos ponton kritizálták hazánk gazdaságpolitikai lépéseit.
Az államtitkár kiemelte, hogy az eredmények elsősorban a foglalkoztatás terén hozott intézkedéseknek köszönhetőek, kiemelten a munkahelyvédelmi programnak és a hatéves bérmegállapodásnak.
Banai Péter Benő aláhúzta, az elért eredményekhez elkerülhetetlenek voltak a kétharmados törvényalkotást igénylő változások, amelyek alapján most minden befektetőnek azt mondhatják: az alaptörvény alapján a mindenkori kormánynak olyan költségvetést kell készítenie, amely az államadósság csökkenését eredményezi.
Az államtitkár kitért arra is, hogy a költségvetési stabilitás és az alacsony hiány megőrzése a regionális összehasonlításban még magas államadósság csökkentése miatt is lényeges. A kormány ugyanakkor mindent megtesz annak érdekében, hogy a hiányt jövőre is alacsony szinten tudják tartani. Banai Péter Benő hangsúlyozta, szakítottak a 2010 előtti időszakra jellemző választási költségvetéssel, így a következő időszakra is az államadósság további csökkenésével számolnak, a növekedés 4 százalék fölött alakulhat, a foglalkoztatottak száma pedig tovább emelkedhet.
Az egyensúlyok megteremtése kiemelt cél a makrogazdaságban
György László, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető elemzője előadásában azt hangsúlyozta, hogy a politika és a gazdaságpolitika célja az emberhez méltó körülmények megteremtése, és fenntartható javítása, amennyiben erre lehetőség van. Ez folyamatos egyensúlyozást igényel a különböző célok között. E szempontból kiemelten fontos a makrogazdasági egyensúly megteremtése, a külföldi és a hazai tulajdon, valamint a munka és a tőke egyensúlya – mondta.
György László részletesen adatolt előadásában arra világított rá, hogy a magyar gazdaságpolitika már 2011-től ezekre a egyensúlytalanságokra reagált. Az unortodoxnak bélyegzett hazai gazdaságpolitikai intézkedések ilyen szempontból inkább értelmezhetőek korukat megelőző innovációknak. Példaként említette György László a tőke és a munkabérek között tapasztalható egyensúlytalanságra (a nettó bérhányad csökkenésére) azt a nemzetállami reakciót, amely a monopol helyzetben lévő vállalatokat árbevételük alapján megadóztatta. Ezek a cégek nagyobb profitra tettek szert a válság előtti időszakban, így jogos elvárás, hogy nagyobb arányban vegyék ki részüket a közteherviselésből is. Ezt történt Magyarországon 2011 után – hangsúlyozta György László.
Felesleges aggódás
Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet igazgatója kritikaként fogalmazta meg a költségvetési politika kiszámíthatatlanságát. A 2018-as költségvetésre ható kényszerpályák közül a "hiánycél-fetisizmust", az állami béremelést, az EU-források akadozását valamint a politikai elköteleződéseket (például Paks2, sportcélú tao, modern városok program) emelte ki, valamint, hogy magas adósságrátával várja az ország az emelkedő kamatkörnyezetet. Kényszerpályán van bizonyos szempontból az alacsony jövedelműek magas adóékével, a torz családtámogatásokkal – néhány százezer gyermek nem jut hozzá az adókedvezményhez.
Romhányi Balázs előadására reagálva Banai Péter Benő kifejtette: olyan költségvetést kell készíteni, amely az államadósságot csökkenti. Arról lehet vitatkozni, milyen mértékű legyen ez a csökkentés – tette hozzá. A hiánycél-fetisizmussal kapcsolatban megjegyezte, a hitelesség megtartásához hozzátartozik, hogy "amit mondunk, azt csináljuk".
Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy Romhányi Balázs korábban úgy vélekedett, 2013-ban és 2014-ben sem tudja tartani a magyar kormány a hiánycélt, végül mindkét évben 3% alatt alakult ez az értékek, valamint az adósságrátánk is folyamatosan csökkent az elmúlt években, holott Romhányi Balázs korábban annak emelkedését prognosztizálta.
