Az időzítés nem is lehetett volna rosszabb. Épp azon a napon robbant ki a botrány Francois Bayrou igazságügyminiszter körül, amikor bemutatta törvényjavaslatát, amellyel a politikai intézményrendszerbe próbálta volna “visszaállítani a bizalmat”. Bayrout azzal vádolják, hogy az Európai Parlamenttől származó pénzekkel finanszírozta pártját. S ha ez nem lett volna még elég, Bayrou pökhendien torkollta le Édouard Philippe miniszterelnököt, amikor az arra kérte, ne hívja fel az újságírókat, hogy tiltakozzon a botrány sajtóbeli kezelése ellen – írja a Politico hírportál.
Ezzel könnyen és meglehetősen korán kezdetét veheti a Macron-kormány első politikai válsága. Az ügy két különböző problémát is felvet az új elnök szempontjából. Kampánya a rendszer megtisztításáról szólt, ám egyik minisztere máris a francia politika szokásos piszkos játszmáinak egyikébe keveredett. Bayrou beszólása továbbá főnökének, a minszterelnöknek erősen megkérdőjelezi, hogy mennyire “csapatjátékos” – ahogy Christophe Castaner kormányszóvivő fogalmazott egy rádióinterjúban.
A párizsi ügyszség a múlt héten kezdett el vizsgálódni azzal kapcsolatban, hogy Bayrou centrista pártjának (MoDem) párizsi tevékenységében részt vettek-e a szervezet brüsszeli képviselőcsoportjának alkalmazottai. Egy szatirikus hetilap, a Canard Enchainé írta meg, hogy Bayrou saját személyi asszisztensét is brüsszeli fizetési listára tették, amikor a párt nehéz pénzügyi időket élt át 2010-ben. Az asszisztens akkor az európai parlamenti képviselő, Marielle de Sarneznél dolgozott. Sarnez ma Macron kormányában az európai ügyekért felel.
Bayrou tiltakozott, szerinte ezek az “állások” soha nem léteztek, közölte, hogy mint igazságügyminiszter nem kíván többé foglalkozni a vádakkal, azokról majd dönt a francia igazságszolgáltatás. A média függetlenségét azonban már korántsem tartotta ennyire tiszteletben. Felhívta a francia állami rádió egyik szerkesztőjét és nála tiltakozott az üggyel kapcsolatos híradások miatt.
Ezen aztán kiakadt a miniszterelnök, aki közölte is, hogy “nem tartja helyesnek, ha egy miniszter újságírókat hívogat fel”. “Egy miniszter nem viselkedhet úgy, mintha átlagember lenne” – tette hozzá. Bayrou erre annyit felelt, hogy “nem leszek apáca, amikor átlépem a minisztérium kapuját. Nem hagyom, hogy hülyét csináljanak belőlem”.
Macron a botrány alatt hallgatott. Ez egyébként illik is a személyiségéhez: kifelé a dolgok felett álló vezetőnek mutatja magát, aki nem foglalkozik a napi sárdobálással, azt meghagyja miniszterelnökének. Mindez azonban kellemetlen helyzetbe hozza az elnököt. Bayrou gyakorlott politikus, aki segített Macronnak az elnöki palotába kerülésben. Könnyen válhat tüskévé a köröm alatt, ha királycsinálónak állítja be magát, aki bármit megtehet, főleg ha kétségbe vonja a miniszterelnök autoritását. Macronnak talán helyesebb lenne gyorsan megszabadulnia tőle, hiszen pártja, az En Marché fölényesen nyert a választások első fordulójában, s jó úton van afelé, hogy többségbe kerüljön a Nemzetgyűlésben. A választások második fordulója vasárnap lesz, s a közvélemény kutatások szerint Macron pártjának nem kellenek Bayrou és a MoDem szavazatai.
A Bayrou-botrány azonban nem az első a Macron-kabinet rövid történetében. Richard Ferrand-t, Macron régi harcostárság azzal vádolták meg, hogy még képviselősége előtt szívességeket adott és viszontszívességeket fogadott el. Ferrand ma a regionális ügyekért felelős miniszter. A két ügy között a különbség annyi, hogy Ferrand nem tagadta amit tett, csak azt állítja, hogy azzal semmi rosszat nem követett el.
Macron csapdába került. Ha tartja magát a tisztakezű politikus imázsához, és az igazságszolgáltatásra bízza minisztereit, akkor azok nem fognak bízni benne. Ha pedig kirúgja őket az első médiabotrány alkalmával, akkor nem lesz ember, aki elvállalja a posztokat.
