Az idei év meglehetősen kaotikusan alakult eddig a műanyagipar számára: az alapanyagárak drasztikusan emelkedtek, a tengerifuvar-költségek közel megduplázódtak, és a globális szállítási láncok is akadoznak. Emiatt számos műanyagipari vállalatnál likviditási gondok léphetnek fel, és a kapcsolódó ágazatokban a gyártók részben vagy egészében a fogyasztókra háríthatják át a költségnövekedést, erősítve ezzel az amúgy is erőteljes inflációs nyomást – állítja legújabb ágazati elemzésében Bujdosó Tünde, az Euler Hermes szakértője.
Hosszú huzavona után, 2021. július 1-jén hatályba lépett az egyszer használatos, valamint egyes egyéb műanyagtermékek forgalomba hozatalának korlátozásáról szóló, az európai normákhoz igazodó kormányrendelet. Ennek hatását már a mindennapjainkban is érezzük:
például eltűntek a boltokból, kávézókból, éttermekből a műanyag szívószálak és evőeszközök.
A műanyaghulladékok újrahasznosítása terén Magyarország sajnos a sereghajtók között van az Európai Unió tagországai között;
Bujdosó Tünde, az Euler Hermes kockázatkezelési igazgatója
– emlékeztetett Bujdosó Tünde, az Euler Hermes kockázatkezelési igazgatója.
Míg nálunk az arány 25-26 százalék, addig az uniós átlag 44 százalék, több országban pedig meghaladja az 50 százalékot.
Az uniós döntéshozók elkötelezettek a szigorítások folytatását illetően:
2025-ig az összes feldolgozott műanyag felét, míg 2030-ig 55 százalékát kell majd anyagában újrahasznosítani.
Ezen belül 2029-re a forgalomba hozott italos palackok legalább 90 százalékát kell elkülönítetten gyűjteni, továbbá az is előírás lesz, hogy ezen termékek szekunderanyag-tartalma elérje a 30 százalékot.
További probléma, hogy a képződő műanyaghulladék több, mint felét Magyarországon még mindig hulladéklerakókban helyezik el, miközben egyre több európai ország tiltja vagy erőteljesen korlátozza ezt a nem környezetbarát megoldást.
Jól mutatja a szemléletváltozást, hogy 11 tagországban a hulladéklerakók aránya 10 százalék alatt van, és az EU által megcélzott arány is körülbelül ezen érték körül mozog.
A világjárvány megtörte a műanyagipar 2016 óta tartó lendületét mind Magyarországon, mind világviszonylatban – állítja Bujdosó Tünde. A 2020-as évi gyárleállások, majd a globális lezárásokat követően az ellátási láncok megszakadása, a kereskedelmi korlátozások bevezetése és a fogyasztás csökkenése egyértelműen éreztették hatásukat az ágazat teljesítményében, különösen 2020 első félévében. 2020 utolsó negyedévétől ugyanakkor teljesítményében már a felépülés jeleit mutatta a műanyagipar. A 2021-es várakozások szerint – a jelenlegi árszintekkel – bevételi oldalon a 2019-es szinten lesz a teljesítmény, vagy még meg is haladja azt.
Azonban 2015 óta nem tapasztaltunk olyan drasztikus áremelkedést, mint a 2020 decemberétől 2021. május végéig tartó kirobbanó dinamikus trend, amely komoly fejtörést és jelentős költséget okoz az ágazat szereplőinek.
Az áremelkedést nem lehet csupán a járvány számlájára írni.
A polimer árakat befolyásoló tényezők rendkívül sokrétűek, így hat rájuk többek között az olajár, az euró/forint árfolyam, a gyártókapacitás volatilitása – gyártóegységek termelése és leállása – az emelkedő fuvardíjak, a konténerproblémák, a kötődő ágazatok ciklikussága és még sok más tényező.
Az áremelkedést a szűkülő kínálat mellett növekvő kereslet is hajtotta.
Mivel sok vállalat már felhasználta a biztonsági tartalékait és bizonyos ágazatokban a technológiai trendekkel együtt további beruházási igény is intenzíven jelentkezik, a jelenlegi piaci helyzet komoly likviditási nehézségeket okoz sokaknak – figyelmeztet az Euler Hermes kockázatkezelési igazgatója, aki szerint elengedhetetlen az állami támogatás a környezettudatosság javítása és az EU direktívák betartásának érdekében, a szektor bizonyos szereplőinek pedig a túléléshez szemléletváltásra és komoly racionalizálásra lesz szüksége.
(Borítókép: Műanyag hulladék kezelése újrahasznosítás 2019.07.09. Nagykanizsa. (Szakony Attila, Zalai Hírlap)
