Átalakulóban van a csipek, a félvezetők világpiaca. Fájdalmas folyamatról van szó, amely a koronavírus-járvány által okozott, a globális gazdaságot alapjaiban megrázó bizonytalanságban gyökeredzik. Senki sem látja előre, meddig tart a pandémia és következményei, például a gyárak termeléskorlátozása vagy éppen leállása. Ezek egyrészt a dolgozók lebetegedésére, másrészt az ingatag keresletre vezethetők vissza. (S akkor még nem beszéltünk a fenyegető energia- és alapanyaghiányról.) Alapvetően a fentiek miatt alakult ki a globális csiphiány, amelynek a következménye a korszerű fogyasztói elektronikai eszközök, a hagyományos és elektromos erőforrású járművek gyártásának a lefékeződése. Korábban négy-öt hetet kellett várni a megrendelés után egy új gépkocsira, mára ez az időintervallum a csiphiány miatt négy-öt vagy akár több hónap lehet.
A csipválság ráébresztette a Nyugatot, hogy e tekintetben is sérülékeny. Ki van szolgáltatva a Keletnek (még ha részben szövetségesekről, Tajvanról, Dél-Koreáról, Japánról van is szó). A fő gondot Kína jelenti. Emiatt megindult a félvezető-előállítás újbóli hazahozatala, hogy ki-ki maga, a saját országában végezze a gyártás mindhárom fázisát. Három szemben álló félről beszélhetünk:
Kínáról, az USA-ról és Európáról. A tajvani csipkészítés feletti bizonyos ellenőrzésen túl Peking kezében van a félvezető-előállítással összefüggő nyersanyagok, például a ritkaföldfémek piacának a kontrollja is.
Fotó: WLADIMIR BULGAR / Europress/Science Photo Library via AFP
Oroszország – noha igen jelentős ritkaföldfémkészletei vannak – mint a csipjeit a nemzetközi piacokon értékesítő tényező gyakorlatilag nem játszik, önellátásra törekszik. Moszkva elsősorban katonai, stratégiai okokból igyekszik az Oroszországi Föderáció (OF) saját csipiparának a fejlesztésére, hiszen e parányi alkatrészek nélkül nincs korszerű katonaigép-, rakéta-, tengeralattjáró- vagy éppen kémműholdgyártás.
Noha az Egyesült Államok, az Intel a világ legnagyobb csipelőállítója, Washingtonban rájöttek, hogy támadható pontjaik vannak. Az ellenfél Európa és Kína. Az előbbi nem jelent számottevő kockázatot, az utóbbi annál inkább. Pekingi tervek szerint 2049-re, a Kínai Népköztársaság megalakulásának a századik évfordulójára a globális csippiacokon az ázsiai óriásnak kell egyeduralkodói szerepet betöltenie. És a távol-keleti ország hatalmas erőforrásokat tud mozgósítani e cél eléréséhez – nagyobbakat és könnyebben, mint az USA.
Amerika persze nem akar lemaradni:
minden idők egyik legnagyobb (ipari) ösztönző programján, a Chips Act törvénytervezeten dolgozik. Összességében 52 milliárdos támogató lépésekről van szó – ezzel a projekt a mozgósított anyagi eszközöket tekintve mintegy háromszor nagyobb a washingtoni kormány pandémiás segélyprogramjánál.
Ám ez a gigászi összeg kevesebb mint a negyede annak a legalább 250 milliárd dollárnak, amelyet Peking közvetlenül vagy közvetve az iparág fejlesztésére fordítana. Tajvan, Dél-Korea és Kína vállalatai a globális csippiac 87 százalékát ellenőrzik. A tajvani TSMC, a világ legnagyobb félvezetőgyára a globális kínálat 54 százalékát képviseli.
Azaz a szigetállam kapcsán tavaly kirobbant nemzetközi válságnak lehet akár egy félvezető-olvasata is. A Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok tart attól, hogy Peking, amely eddig is jelentős mértékű befolyást szerzett Tajvan gazdasága, így a félvezetőipara felett, teljes mértékben ráteszi a kezét az USA számára létfontosságú ottani csipgyártásra. A másik oldal, Kína – felismerve a járvány nyomán megváltozott nemzetközi gazdasági erőviszonyokban rejlő lehetőséget – fokozza a szigetre nehezedő nyomást. Tajvant egyébként a világ túlnyomó része – 1979 óta beleértve az Egyesült Államokat is – nem ismeri el önálló államként. Hallgatólagosan elfogadják, hogy Kína része, és előbb-utóbb az a sors vár rá, mint Hongkongra vagy Makaóra.
Nyugat-Európa még kiszolgáltatottabb, jelentős félvezető-behozatalra szorul. E termékeket elsősorban a Távol-Keletről szerzi be. Emiatt is – szinte párhuzamosan az amerikai Chips jogszabálytervezettel – az EU is előrukkolt saját törvényjavaslatával. Ennek sarkalatos pontjaként kevesebb mint tíz év alatt szeretné megszerezni az ellenőrzést a világ csippiacainak a 20 százaléka felett.
(Címlapkép: )
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható
