Újra nagy felháborodást keltettünk egy cikkünkkel, amelyben mertünk utánajárni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpontjához tartozó kutatóintézetek munkatársai milyen munkát végeznek “tudományos” címszó alatt. Bár az ellenzéki média szeretné abba az irányba tolni a cikkünk körül kibontakozó vitát, hogy újabb “listázást” követtünk el, szerintünk a lényeg inkább abban rejlik, hogy az MTA tevékenysége mennyire hasznos a magyar társadalom számára. A cikkünkben szereplő tanulmányok témái megerősítették azon kétségeinket, miszerint az MTA ezt a funkcióját nem végzi el tökéletesen. Sőt, némely tanulmány esetében zavarba is jöttünk, hiszen alig akartuk elhinni, hogy azok nem Soros haladó egyetemének (CEU) a gondozásában készültek. Össze is állítottunk egy rövid kvízt ezzel kapcsolatban.
Ön szerint a következő tanulmányokat a CEU vagy az MTA munkatársai írták?
Mégsem volt annyira egyszerű teszt, ugye? Ennek bizonyára az az oka, hogy a társadalomtudományok területén még mindig sokan nem hajlandóak a jelenkor kérdéseit feltenni, vagy nem a megváltozott helyzethez illően teszik fel azokat. Úgy tűnik, hogy az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjában is találni olyan tudományos munkatársakat, akik még mindig kényelmesen elvannak a 68-as meddő szendergésben, és továbbra is csakis a liberális világszemlélet narratívája alapján, a szexuális kisebbségek társadalmi helyzete, a gendertudomány és a befogadás foglalkoztatja őket, ahogy erre előző cikkünkben is felhívtuk a figyelmet. Pedig minket az is érdekelne, milyen válaszokat adhat Európa a demográfiai krízisre, és hogy a migrációs válság kezelése lehetséges-e a totális önfeladással párosuló teljes befogadás paradigmáján kívül is. Mert éppúgy, ahogy bármelyik rendszerben nem az volt a magyar társadalom legnagyobb gondja, hogy mi a helyzet a homofóbia frontján, úgy ma sem a melegjogok helyzete fenyegeti a legjobban az európai civilizáció létét.
