Dől a tőke a magyar kockázatitőke-szektorba

Hírek Figyelő.hu
Az extrém növekedési fázisában lévő vállalatok immár a nemzetgazdaság élbolyában vannak, ezért az államnak érdeke, hogy ezeket a cégeket támogassa – mondta Eszter Elemér, a Magyar Kockázati-és Magántőke Egyesület (HVCA) elnöke.

Az elmúlt 30 évben sokat formálódott a befektetési piac, az 1990-es éveket egészen más környezet jellemezte, mint a Jeremie-alapokkal teli startupok időszakát. Ez komoly szemléletváltást igényelt az intézmények, de a HVCA részéről is.

A HVCA elnöke két részre osztja a magyar befektetési piac elmúlt 30 évét: a korai időszakra inkább a privát befektetők – mai nyelven; angyalbefektetők – tevékenysége és a nagy-, vagy középvállalati akvizíciók voltak jellemzőek. A ’90-es évek legelejétől megjelentek Magyarországon az amerikai és nyugat-európai magántőkealapok, amelyek a közép-európai térség kapitalizmus felé fordulásában meglátták a lehetőségeket, és alapvetően kivásárlásokkal foglalkoztak. Ez a tendencia valahol a kétezres évek második felében fordult át, amikor elkezdett felfutni a startupkultúra.

Magyar viszonylatban ebben jelentős szerepe volt az uniós Jeremie-programnak, ami erős nevelő hatással járult hozzá az iparág fejlődéséhez. A programnak köszönhetően nagyon sok alapkezelő indult el 2007-től kezdve, amelyek közül sokan ma már több alapot és külföldi befektetők pénzét kezelik, jelentős összeggel hozzájárulva a magyar vállalati szektor fejlődéséhez, miközben intézményesült egy kockázatitőke-szektor Magyarországon

– fejtette ki Eszter Elemér, a HVCA elnöke, a szeptember 23-án esedékes HVCA-Portfolió Befektetési konferencia előadója.

Ezek az intézményi – kockázati és magántőke alapkezelő – befektetők extrém növekedési fázisban biztosítanak tőkét a vállalkozásoknak, ezzel megteremtve egy nemzetgazdaságon belül a dinamikusabban fejlődő társaságok finanszírozási hátterét.

A szakértő szerint szociológiai és történelmi okai vannak annak, hogy Magyarországon még mindig nehéz bevonni magánbefektetőt egy kockázati tőkealapba. Egy fontos alapvetése ennek a kérdésnek, amikor azt vizsgáljuk, hogy az állami és a magánoldal hogyan reprezentálja magát ebben a szektorban, hogy Magyarországon a vagyonos magánemberek még mindig magukban bíznak, és nem egy intézményesített rendszerben. Azt mondják, hogy ha tetszik egy vállalkozás, akkor abba közvetlenül invesztálnak, de ehhez nincs szükségük alapkezelőre, amely diverzifikált portfólióval ezt intézményesen végzi. Így aztán szükségessé válik az állami szerepvállalás, ami szinte minden fejlett piacgazdaságra jellemző.

Szeretem Németország, Japán, Izrael és az USA példáját idehozni, mind a négy országban az elmúlt 30 évben nagyon jelentős állami szerepvállalást látunk a kockázati és a magántőke területek támogatására. Az Egyesült Államokban ez elsősorban adókedvezmények formájában jelenik meg, ami egyben óriási állami bevételkiesés, de ezzel együtt egy hatalmas ösztönzés ahhoz, hogy minél többen, minél nagyobb mennyiségben fektessenek be. De Németországban vagy Japánban is óriási állami pénzeket kezelő magánalapok vannak, Izraelben pedig az elmúlt 30 évnek az egyik legjobban tapintható állami szerepvállalása a „startup nation” jelszó mögött az az állami hozzáállás, amiben minden eszközzel, adókedvezménnyel, pályázati formában, lobbival és privát alapkezelőkre bízott nettó tőkével támogatták a kockázati tőke szektort

– emelte ki Eszter Elemér, aki elárulta, hogy rövidesen megjelenik a HVCA friss évkönyve is.

Borítókép forrása: Shutterstock

További híreink