“A bíróság az ügyészség indítványára – a párt egyesületként való további működésének érintetlenül hagyásával – megállapítja a párt működésének megszűnését, ha a párt egymást követő két általános országgyűlési képviselői választáson nem állít jelöltet” – áll a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényben.
A Bokros Lajos vezette Modern Magyarországért Mozgalomra is ez a sors vár, ugyanis 2014-ben nem állított jelölteket, és nincs hír arról, hogy 2018-ban képes lenne erre.
Rejtély, hogy Bokros Lajos pártelnök miben is gondolkodik, a nagy baloldali pofozkodásból egyelőre kivonta magát, az biztos, hogy az MSZP (vagy MSZP-P?) országos listáján nem lesz ott. Szocialista képviselőjelöltektől úgy tűnik csak a Karácsony Gergely társelnökölte Párbeszéd, és az örök politikai túlélő, Fodor Gábor vezette Magyar Liberális Párt – egyszemélyben Fodor – fog elvenni befutónak vélt listás helyeket.
Leginkább Fodortól leshetné el Bokros, hogy miképp is kell nulla politikai teljesítménnyel a víz felett maradni, hiszen Fodor jelenleg is országgyűlési képviselő, míg az egykori pénzügyminiszternek 2014-ben nem sikerült felverekednie magát a baloldali összefogás listájára.
Pedig miután a Horn-korszakban megbukott csomagjával pénzügyminiszterként, a kétezres években konzervatívvá vedlett, volt EP-képviselő, többször miniszterelnök-jelölt, sőt 2014-ben főpolgármester-jelölt is.
Ki emlékszik már rá, hogy 2009-ben – miután az MDF EP-listavezetője lett – nem zárt ki egy vezetésével felálló MSZP–SZDSZ–MDF válságkoalíciót sem. Sőt, Gyurcsány 2009-es bukása idején Dávid Ibolya MDF-pártelnök azt javasolta, hogy az Országgyűlés konstruktív bizalmatlansági indítványról szavazva Bokrost állítsa Gyurcsány helyére. De később a miniszterelnök-jelölti casting idején is felmerült a “jó szakember” titulust büszkén viselő Bokros neve is a számtalan kormányfőjelölt között. De mindebből nem lett semmi.
Ettől függetlenül egy ideig mégis bejött neki az élet, hiszen egészen 2014-ig az Európai Parlamentben üldögélt, évekkel túlélte az akkori pártját, az MDF-et. Ez az apró gikszer azonban nem zavarta meg különösebben Bokrost.
Aztán – mivel számottevő támogatottságú pártja már nem volt, igaz a MoMát már megalapította – nem tudott Brüsszelben újrázni, így haza kellett térnie, az egykori MSZP-s párttagként, szocialista miniszterként, majd magát konzervatívként (?!) definiáló politikusnak. Miután négy éve, az önkormányzati választáson a baloldal főpolgármester-jelöltje Falus Ferenc kabaréba illő módon mondott csődöt, ő ugrott be a helyére, és a választáson jóval Tarlós István mögött lemaradva a második helyen végzett. Ez volt az utolsó komolyabban vehető szerepe.
Ha most a MoMa szeretne részesülni a 150 milliós kampánytámogatásban, mindössze annyi a teendője, hogy jelöl huszonhét egyéni képviselőjelöltet az országban (persze, jó lenne, ha lenne ennyi embere a MoMá-ban), és így lehetne országos listája.
Ha a másik utat választja, hagyja elveszni pártját, és a saját egzisztenciáját szem előtt tartva inkább felkéredzkedik a Demokratikus Koalíció listájának valamelyik befutó helyére. Így meglenne a parlamenti képviselőség is, Fodor Gábor mögött végezve elcsíphetné a második legnagyobb politikai túlélő címet, és a velejáró médiafigyelmet is.
És így még az sem lenne kizárt, ha valamelyik ellenzéki televízióban újra bebizonyítaná, hogy leginkább táncolni szeret:
