Miközben emberi arcképeket püföltetnek rajongóikkal, Gyurcsányék szeretik magukat áldozati szerepben feltüntetni. Irodájuk leégése pedig most kapóra jött nekik, hogy megint elnyomott, és üldözött igazságharcosok mozgalmaként tetszelegjenek.
Az ATV műsorvezetői reggeli műsorukban kiválóan asszisztáltak ehhez a bohóckodáshoz. Persze nem kell senki kárán örömködni, és hagyjuk most a különböző elméleteket is, hogy a DK el akart tüntetni valamit, ami rájuk nézve kínos. Viszont nem mehetünk el Gy. Németh Erzsébet „kiváló" színészi teljesítménye mellett, amit a baloldali tévé Start című műsorában prezentált. Az ilyen alakításokkal kapcsolatban ugyanis a következő kérdést szokás feltenni: hogy nem sül le a képéről a bőr?!
Bombera Krisztina mesteri alákérdezése így szólt: „Nem gyanítanak szándékos károkozást?”. Elnézve a jelenetet, az ATV sztárműsorvezetője szíve szerint még azt is hozzátette volna: „Ugye, gyanítanak?”. De Bombera nyilván tudta, hogy ezzel már minden sínen van, a többit ráhagyhatja Gy. Némethre.
A gyurcsányista politikus pedig fel is szállt a szokásos dilivonatra: „Nem tudunk erről most semmit. Én nem szeretnék megelőlegezni a vizsgálat lezárta előtt semmi ilyen dolgot. De semmit nem lehet kizárni a mai Magyarországon” – mondta a végén elvékonyodó hangon, azon a fajtán, amin minden belvárosi értelmiségi beszél, amikor éppen a Fidesz fasisztoid jellemzőit sorolja. Biztos tömegek érzékenyültek el reggel a készülékek előtt, miközben – amolyan értelmiségi módjára – laza csuklóval tartották aznapi első cigarettájukat, és magukhoz vették az életükhöz szintén nélkülözhetetlen kora reggeli liberális nyafogást. Látták, hogy valaki, aki egy közülük, ugyanolyan tónusban retteg a képernyőn, mint ők. A fejekben kigyulladt a vörös lámpa, és megszólalt egy hang. A mai feladat: társaságban elborzadni a fasizmus újabb kikezdhetetlen bizonyítékán, a DK-iroda kigyulladásán.
Majd az összes reszkető egyéniség szinte egyszerre elnyomta cigarettáját a teli hamutálba, egy kicsit még próbálgatta a borzongás műfaji elemeit a tükör előtt, aztán magára kötötte tarka sálját – amilyet csak az arra érdemesek hordhatnak, azzal jelölve kiváltságos társadalmi státuszukat – és beugrott egy Caffé Latte-ért a lakása alatti méregdrága helyre. Ott már várták pajtijai, hogy megtarthassák a mai félelem ötpercét.
Mi viszont, akik nem vagyunk egyéniségek, emlékezzünk! Arra hogy ki volt a miniszterelnök, amikor rosszul felszerelt rendőröket hagytak magukra az MTV székházánál a dühöngő tömeggel szemben. Hogy kik vezették az országot, amikor ezt a rendőrség ártatlan ünneplőkön torolta meg. És azt se felejtsük el (ha már közelegnek az önkormányzati választások), hogy kik tüntették ki a fővárosi rendőrkapitányt, akinek az emberei nem sokkal azelőtt viperával püfölték az előlük menekülőket, és vastag bakanccsal rugdosták a földön fekvő, magatehetetlen sérülteket.
Aztán tegyük fel újra a kérdést, de ne olyan maníros, elvékonyodó hangon, mint Gy. Németh: kinek a Magyarországán történhetett meg bármi?
Megvan a válasz? Akkor már csak egy Deutsch Tamás idézet kívánkozik ide. Nem lesz nehéz pontosan leírni, mert nagyon rövid: “Ennyi!”
Borítófotó: MTI/Szigetváry Zsolt
