Az egykori amerikai first lady és külügyminiszter mindig is az álságos, mesterkélt vigyoráról volt híres, amit sajnos többen vettek be a kelleténél, de szerencsére a legutóbbi elnökválasztás alkalmával nem elegen.
Hillary Clinton az idők során tökélyre fejlesztette szónoklatai szintjén a demokraták emberi jogi fundamentalizmusát és azt a fajta uszító politizálást, amely állandóan elmagyarázza egy adott kisebbségnek, hogy elnyomás éri, amivel a többség ellen hergeli őket.
A bukott demokrata párti elnökjelölt a napokban az Oxford Egyetemen tartott előadást, amelyben elítélte a brit konzervatívokat, amiért nem álltak be a Sargentini-jelentésnek elkeresztelt hazánkat elítélő hazugsággyűjtemény mögé az Európai Parlament szavazásán.
Clinton szerint Magyarország már nem demokrácia, a brit konzervatívok pedig ezzel a lépésükkel messzire jutottak a churchilli vagy thatcheri politikától.
Tipikus ballib harci eszköz olyan múltbéli konzervatívokat piedesztálra emelni a jelenlegiekkel szemben, akik ez ellen már nem tudnak védekezni. Itthon a haladó erők Antall József, néhai miniszterelnökkel szeretnek példálózni, aki ugyan követett el hibákat a rendszerváltás utáni első kormányfőként, de azt azért nem érdemli, hogy Orbán-fóbiában szenvedő balliberálisok vegyék a szájukra a nevét, hogy aztán azzal üthessék a jelenlegi kormányt.
Visszatérve az amerikai demokraták harcos amazonjára, hogy mekkora képmutató szöveget tolt le a híres Oxford Egyetemen, arra Brendan O'Neill, a The Spectator brit konzervatív lap publicistája hívja fel a figyelmet.
O’neill egyrészt azt ajánlja Clintonnak, hogy képezze még kicsit magát történelemből, Churchill ugyanis simán szövetkezett olyan erős emberekkel, akiket nem szeretett, de inkább nem akart velük szembeszállni.
Ugye Sztálin azért rendben van, de Orbán maga az ördög?
Aztán a publicista megemlíti milyen rezsimekkel és diktátorokkal van, vagy volt jóban maga Clinton, aki a “diktátorokkal való teázás és öltelkezés királynője” O’neill szerint. Vegyük például Hosni Mubarak volt egyiptomi elnököt, akit Clinton személyes jóbarátjaként jellemzett. Az ő 1981-től 2011-ig tartó vezetését O’neill egy hosszú válságként jellemzi, amikor emberek tűntek el, és a kormánykritikus vélemények hangoztatását megtorlások követték.
De Clinton később ugyanúgy flörtölt az államcsínyben részt vevő Abdel Fattah el-Sisivel is.
Arról sem szabad megfeledkezni, Clinton milyen jó kapcsolatokat ápol Szaud Arábiával. A Clinton Alapítvány ugyanis 10 és 25 millió dollár közti támogatást kapott a királyságból. Egy olyan országból, ahol az emberi jogokat egy kicsit sem tartják tiszteletben. Ahol a nők nem úszhatnak nyilvánosan és nem próbálhatják fel a ruhát vásárlás közben. A választójogot, a szólásszabadságot, vagy a vallásszabadságot pedig el is felejthetjük, ha arról az országról beszélünk.
Végezetül a brit publicista azt is kifejti, Clinton bizonyára tudja és érti legbelül, hogy a brit konzervatívok nem az Orbán-kormány mellett, hanem az arrogáns brüsszeli elittel szemben álltak ki, akik azt hiszik magukról, hogy joguk van megbüntetni, elmozdítani a helyéről egy szabadon és tisztességesen megválasztott kormányt.
És ez az arrogáns politikai osztály, amelynek Clinton az archetípusa, nem érti, miért utasítják el a választásokon – zárja írását O’neill.
Borítófotó: Megmondóembernek képzeli magát. Hillary Clinton a Florida állambeli Fort Lauderdale-ben, elnökválasztási kampány idején 2016. november elsején
