Most hétvégén ismét szivárványszínűbe öltözött a főváros, hogy a Nyugat felé ordíthassuk: ki merünk állni a diktatúrában a jogainkért. Abban a diktatúrában, ahol a rendőrök az LMBTQ közösség tagjait védték és abban a diktatúrában, ahol az Andrássyn lehet vonulni. Szombaton a legnagyobb ellenség a borús felhők és az erős napsütés váltakozása volt, feltehetőleg Orbán Viktor kézivezérlésének köszönhetően, az elnyomó rendszerek már csak ilyenek.
Az idei Budapest Pride botrányoktól mentes volt. Persze ennek a menetben felbukkanó Gulyás Márton nem biztos, hogy örült. Az öreg amerikai filantróp nem ezért fizet.
Meglepő volt látni, hogy a multicégek egymással szinte versenyeztek, hogy ki az elfogadóbb. Előre legyártott zászlók, vonulgató alkalmazottak, a szivárványszínű egyenpólók a cég logójával. Téboly a multik görcsös megfelelési kényszere a nyugati anyavállalatok fele.
Egy szó, mint száz, a menet békésen vonulhatott, Steiner Kristóf úgy és azt táncolt a kamionon, ahogy csak ő akarta. Senkit sem dobáltak meg, ütöttek le, a szivárványszínű lobogókat csak úgy fodrozta a szél. Köszönet illeti tehát a rend őreit, hogy tették a dolgukat. Soros György pedig elköltheti másra a pénzét, amit a provokálásért akart kiutalni az antifasisztáknak. Mert ők is ott voltak, a Párbeszéddel, a Liberálisokkal és a Momentummal együtt. Meglepett, hogy Jobbikosokat nem láttam.
Mert ilyen a diktatúra. S az, hogy én nem akartam egymás kezét fogó fiúkat látni? Nos, a szivárvány nem diktál, hiszen sokszínű. Csak a nemzeti színek maradtak ki. Na meg Novák Katalin. Emlékezetes: a kormánypárti politikus nem szégyellt kiállni a hagyományos családmodell és a keresztény értékek mellett. A toleránsok ezt nem tolerálták. Nem láttam, hogy ez a tábla zavart volna valakit. Úgy látszik, hogy nekünk, konzervatívoknak, ezt el kell fogadnunk…
Borítókép: MTI
