„Nincsenek bevándorláspárti tervek, nincsenek bevándorláspárti politikusok. Nincs olyan ember az Európai Unióban és a magyar politikában sem, aki az illegális migrációt támogatja. Nincsenek ilyen civil szervezetek, nincsenek ilyen titkos társaságok” – sorolta D. K. a minap az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Kedves honfitársunk, D. Klára olyannyira azonosul e kedélyes családi párttal, a DK rövidítésű, haladó szellemű mozgalommal, melynek elnöke D. Klára férje – a népszerű, zenés-táncos szórakoztató műsorokból ismert Villalakó, a Mi Ferencünk – hogy nevének monogramjai is a Pártra hajaznak. Mi több – noblesse oblige – DK „elvállalta” a DK EP-listájának vezetését. D.K. tehát, aki e műsorban is felháborodottan cáfolta a DK-s családi biznisz létezését, „egyenes beszédben” tagadta, hogy akár itthon, akár az Unióban bárki is nyakunkra hozná a bevándorlók lelkes seregét.
Szenvedéllyel, szépen beszélt D. Klára. Nyilatkozata kezdetén tűzzel emlegette felmenőit, és valóban: oly szent buzgalommal hirdette az igét, mint ahogy Apró Antal a Katonai Bizottság élén elrendelhette a Kossuth téri tömeggyilkosság napjaiban, majd a megtorlások idején a tűzparancsokat. És fifikás is volt, amilyen Apró Piroska, aki oly megbízható üzletemberekkel állt kapcsolatban, mint a nagy Biszer Dimitrov. (E szálak messzire vezetnek: a fedett kelet-európai ügynököket kifizető bécsi CW Bankból eltűnt 100 milliárd forintnak azóta is bottal ütik a nyomát.)
Nem is tudom, e szenvedélyről miért jutott eszembe a teológusok által hangoztatott figyelmeztetés: a Gonosz egyik legelemibb trükkje, hogy tagadja önnön létezését. Hogy miért is ötlött eszembe mindez a DK Európára Felkent Jelöltjének lánglelkű szavait hallgatva. Hiszen mi is lehetne meggyőzőbb, minthogy felkel valaki a Villában, melyet ugyan nem egy tévéshowban nyertek (pedig D. Klára ura milyen mulatságosan vitustáncol), hanem egy üldözött, zsidó származású honfitársunk vagyonának kisajátítása folytán, és eljön ide, drága idejét pazarolva arra, hogy minket megvilágosítson. És megtudhatjuk tőle, egyenesen, a legkevésbé sem alákérdező műsorvezető jóvoltából, hogy se bevándorláspárti politikusok, se bevándorlást pártoló álcivil szervezetek nem léteznek.
Ezek szerint katonás fogsorú Guy Verhofstadt soha nem mondott olyat, hogy „szükség van a bevándorlókra”, táncos lábú Ferenc sem tett olyan kijelentést, hogy „Magyarországnak kifejezetten a javára válna, ha befogadná a bevándorlókat”, nyílt tekintetű Niedermüller Péter és csendes Molnár Csaba nem szavazták meg az Európai Parlamentben a migránskvótát és -vízumot. Dehogy. És soh’sem láttunk magukat komikusan civilnek állító szervezeteket, ahogy fejhangon sipítva követelték zajos tüntetéseiken, hogy engedjék szabadon az országunkra egy vad horda élén támadó terroristát. Mert mi más is az, mint üldözöttek nemes lelkű befogadása, ha eltűrjük, hogy kizárólag fiatal férfiakból álló, agresszív hordák törjenek hazánkra oly kies „szír” tájakról érkezve, mint a fejlődő, szép Pakisztán, vagy éppen az egzotikus Marokkó. Ha ezen férfiak (akiknek egy része katonai kiképzésben részesült, más részük kitűnően ért terrorcselekmények előkészítéséhez) nyakló nélkül, határainkat legázolva, tízezerszámra taposnak át hazánkon, vagy cövekelnek le minden bokorban, ha úgy tetszik nekik, az nem illegális, és nem bevándorlás… Továbbá „A Hajnal nem ragyogó,/Az Éj fehéren lebben,/Az Isten nem jóságos,/Az Ördög nem kegyetlen”.
Nem kegyetlen, mint Kuncze szerint az ÁVO. És tagadja önnön létezését.
Csakhogy, mivel a teremtésben csak Isten tökéletes, a Gonosznak, jelenjen meg bármely alakjában is, soha nem sikerül teljesen átalakulnia. A középkorban – melyet annyira képes lenézni a mi haladó korunk a nyolc elemit végzett, kontinenseket vezérlő elméivel és a felvilágosult haláltáboraival – a jámbor keresztény úgy tudta, az ördög mímeskedése nem tökéletes. Mert a lába mindig megmarad patásnak. Ugye, „kilóg a lóláb”. Miért hallok én patacsattogást, ha elhangzik egy kérdés az Altusról, s azt a stúdióból való hangos kivonulás, zajos léptek csattogása kíséri? Pedig hozzászokhattam volna a dolgokat „árnyaltan” megközelítő, nagy gondolkodók egyik csodás tulajdonságához.
Az átváltozásokra gondolok. A száműzött Ovidius – a diktátorok már akkor sem szerették a neveletlen gondolkodókat – alapműve, a Metamorphoses (Átváltozások) sem tartalmaz annyi alakváltást, amennyin egy kommunista képes átmenni, ha kell, többször is életében. Ovidiusnál Caesarból üstökös lesz, Pygmalion szobrából feleség, sőt családanya. Ha már elhisszük a legkevésbé sem „öregecskedő” DK-s D.K.-nak, hogy ők, a rajongott Villalakók értünk küzdenek – „Engem mindig is az érdekelt, hogy hogyan lehet, hogyan tudjuk mi, emberek megszervezni és összerakni azt a világot, amiben élünk, úgy, hogy egyébként mindeknek, vagy legalábbis nagyon sok embernek jó legyen ” – ha ezt elhisszük neki, akkor a legkevésbé sem kételkedhetünk a Metamorphoses igazában.
Nézzük csak: „mi, emberek”. Ne feledjük: őnekik nem emberek azok, akiket Villalakó Ferink egy szép emlékezetű nyilatkozata alapján sintértelepre vitetne. E politikailag éretlen elemek – avagy a magyar lakosság egyharmada, vagy tán fele – őnekik csak kutyának számít. És valóban: Apró Antal idejében, s nem kis részben az ő jóvoltából kutyáknak is méltatlan telepekre hurcolták a magyar népesség egy jelentős hányadát. Nos, ők, az emberek, Villalakó Ferink és D. Klára jóvoltából szintén összerakták már egyszer nekünk a világot. Úgy összerakták, hogy „mindenkinek, vagy legalábbis nagyon sok embernek jó volt”. Maradjunk abban, hogy nagyon sok „embernek” jó volt. Ebben az akkori világban, melyet mi, kutyasorsúak ámulva néztünk, javasolta D. Klára villalakó az egyes és a kettes szülő bevezetését. Már akkor, 2009-ben.
Ha mindezt, a nem is létező bevándorlókat, a soha meg nem nyilatkozó bevándorláspárti politikusokat, nem létező migránspártoló szervezeteket, s a szigorúan megválogatott embereknek szép világot építő humanistákat elhisszük – ó, és hány kedves, derék ismerősöm akad, aki issza DK-s Feri és Klára minden szavát! –, onnan már csak egy bukfenc és oda jutnunk, hogy bizonyára DK-s D. K. is üstökössé változik. Miként Julius Caesar. Ott, a tévéstúdióban már meg is történt az első repülési kísérlet. Hiszen e nyájas kérdések valósággal az egekbe reptették a híres Apró-klán újabb fényes karriert maga mögött hagyó tagját, hogy sziporkázva és örök nyomot hagyva, bár kissé hidegen, de méltósággal keljen fel az Egyesült Európai (Szovjet-? ) Unió dicső, vöröslő egére.
