A Campus Reform nevű csoport kérdezte a University of California Santa Cruz-i kampuszán a jövő nyílt társadalmainak reménységeit, mi a véleményük arról, hogy egyesek szerint Trumpnak Nobel-békedíjat kéne kapnia, mert rávette Észak- és Dél-Koreát, hogy kössenek végre békét.
A felvilágosult és tájékozott haladó diákok nagyjából ilyen válaszokat adtak: nem; NEM!; Te jó ég, dehogy!; Mit tett ő a békéért?; Ez baromság! stb…
A válaszadók feltételezhetően régóta liberális szellemi burokban élhetnek, ugyanis egyáltalán nem számítottak arra, hogy érvelniük is kell a véleményük mellett, és erre a kérdező elég fondorlatos módon ébresztette rá alanyait.
“Obama 2009-ben kapott Nobel-békedíjat? Szerinted megérdemelte?” – ment körbe a kérdés. A volt amerikai elnök neve hallatán a tájékozott egyetemistákon eluralkodott a se kép, se hang állapot, és szívük minden szeretetével jelentették ki: természetesen, Obama megérdemelte. Csak aztán a Campus Reform munkatársa azt is megkérdezte, ugyan mondják már el, Obama miért is kapta meg ezt a neves kitüntetést.
A se kép, se hang állapot tartósnak bizonyult. Az erre adott válaszok többnyire kimerültek a zavart nyökögés és lihegés váltakozásában. Persze volt aki megpróbált tippelni, bedobva a volt elnök oktatási vagy az egészségügyi reformjait, ami elég súlyos mellélövés. Mi köze lenne ezeknek a nemzetközi békéhez ugyebár?
Egy legény azért volt a gáton, aki bevallotta: bár szereti Obamát, halvány lila gőze nincs, miért kapta meg a díjat. Ebből kiindulva feltette a kérdést: Trump miért ne kaphatná meg ugyanúgy?
Nem nagyon érdemes hibáztatni a jövő reménységeit, amiért fogalmuk sem volt Obama érdemeiről. Az ugyanis szűk tíz éve talány, hogy mi alapján ítélték oda a Nobel-békedíjat az Egyesült Államok első színesbőrű elnökének. A döntőbizottság szóvivője – amikor újságírók szóvá tették, hogy Obama békét előrelendítő ígéretei közül gyakorlatilag semmi nem valósult meg – 2009-ben azt mondta, az Obama által képviselt hozzáállást jutalmazták. Azt is kifejtette: remélik, hogy a díj az afganisztáni konfliktus megoldására is hatással lesz.
Hát ez nem nagyon jött össze, de azért a Közel-Keleten bizonyára mindenki értékeli a pozitív hozzáállást.
