Elássa a kereskedelmi csatabárdot az USA és az Európai Unió – legalábbis részben. Jake Sullivan amerikai elnöki nemzetbiztonsági tanácsadó szerint az Egyesült Államokba irányuló európai acél- és alumíniumexport egy részének a vámmentesítésével Washington és Brüsszel a Trump-kormányzat idején kiéleződött transzatlanti gazdasági válság egyik kulcselemét kapcsolta ki. A megállapodást a minapi római G20-csúcs keretében tartott kétoldalú egyeztetések után jelentették be az amerikaiak. A felek a megfelelő intézkedéscsomagról értesítést küldenek a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO).
Elemzők szerint a megegyezés – azon túl, hogy Joe Biden szakítani akar elődje konfrontatív politikájával – tükrözi a felismerést: Kína az igazi kihívás. A Nyugat nem engedheti meg magának, hogy a hozzá tartozó, egyébként katonai szövetségben lévő államok egymással marakodjanak – amit Peking kihasználhat.
Donald Trump idején – formailag nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, valójában az acél- és az alumíniumlobbi nyomására – az USA 25 százalékos vámot vetett ki az európai acélra és 10 százalékosat az öreg kontinens alumíniumára. Most az EU nem sújtja viszontvámokkal a tengerentúli termékeket, többek között a bort, a whiskey-t vagy a Harley Davidson motorkerékpárokat. Ez utóbbi cég részvényei a hír hallatán 8 százalékot emelkedtek. „Nagy győzelem” – mondta a motorkerékpárt gyártó vállalat elnök-vezérigazgatója, Jochen Zeitz.
Ugyanakkor az európai acél- és alumíniumexport a transzatlanti kereskedelemnek csak egy kisebb részét fedi le. Földrészünk legnagyobb gazdasága, Németország például döntően személyautókat, gépeket, berendezéseket, vegyi anyagokat és orvostechnikai eszközöket szállít az Egyesült Államokba. Minden hatodik-hetedik exportált német autó az USA piacán talál vevőre.
Az EU Amerikába irányuló kivitelében a gépek, berendezések domináltak 56 milliárd euróval. A második helyen a becsomagolt gyógyszerek álltak 47,6 milliárddal. A járművek 47 milliárddal a harmadik, az orvosi felszerelések 23,7 milliárddal a negyedik pozíciót foglalták el. Tehát bármilyen fontos is a Brüsszel és Washington közötti acél- és alumíniummegállapodás, e két termékcsoport nem tartozik az EU-export élcsoportjába. Ha a másik oldalt nézzük, a motorok, sebességváltók (28 milliárd euró), repülőgép-technikai eszközök (25 milliárd) Európába irányuló amerikai kivitele igen számottevő.
Emiatt is nagy jelentősége van a kereskedelmi szembenállás olyan szegmenseinek, mint a repülőgépipar. Az amerikai Boeing és az európai Airbus több mint egy évtizede vív késhegyre menő harcot a piacokért. A Boeing–737-es gépcsaládja vetélkedik az Airbus 320-as gépcsaládjával – a tengerentúli cég a 737 Max kettős katasztrófájával, az ezt követő tömeges rendeléslemondásokkal komoly hátrányba került az európai versenytárssal (A320neo) szemben. A Boeing azzal vádolta az Airbust, hogy Brüsszelből versenyelőnyt biztosító kedvezményekben részesítik, mire a konkurens visszavágott: Washington úgymond állami szubvenciókat ad a hadiipari-repülőgépipari óriásnak. A Boeing háza táján a Flightglobal.com portál szerint az a hír járja, hogy a legyártott 737 Max gépekből 2024-re akár százdarabos – eladatlan – készlet halmozódhat fel.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
(Borítókép: NICHOLAS KAMM, Europress/AFP)
