A tizenhét évvel ezelőtti és a mostani kormányzati célok semmit nem változtak: a családok segítése, a dolgozó középosztály megerősítése maradt az elsődleges kormányzati cél. Már akkor sarokpontjai voltak a kormányzásnak a családi adókedvezmény bevezetése, az állami lakástámogatási hitel, a gyermeknevelési juttatások szélesítése és alanyi jogúvá tétele, valamint a diákhitel elindítása. Most is azok.
A kormányfő politikája konzekvens, a 1998 és 2002 közötti intézkedéseket “csak” le kellett porolni 2010-ben. Pedig ez koránt sem volt könnyű feladat, miután a balliberális kormányok 2002 és 2010 között szinte minden családpolitikai intézkedést leromboltak. Ők újra a segélyezést és a“rászorultsági elvet”, mantrázták. Ennek köszönhetően pedig épp azok estek ki a támogatottsági körből, akik tisztességesen dolgoztak, hiszen az ő fizetésük tíz-húszezer forinttal magasabb volt a “rászorultakénál”. Nem számított a baloldalnak az sem, hogy teljes társadalmi rétegek “épülnek rá” a segélyekből való nyerészkedésre, arra, hogy nem kell munkát keresni, dolgozni, csak havonta egyszer sorba kell állni, hogy a “jól megérdemelt” pénzt hazavihessék, vagy inkább a kocsmába induljanak és a nyerőgépekbe dobálják a pénzt. A baloldal szavazóbázisa így verbuválódhatott össze a roncstársadalom támogatóiból.
Viszont a településeken az ebből fakadó feszültség egyre nőtt. Ennek a baloldali politizálásnak is köszönhette az MSZP, hogy 2010-ben kétharmados vereséget szenvedett a választásokon. Közben az ország egyenesen a demográfiai katasztrófa felé haladt.
Aztán 2010 után a Fidesz-KDNP-nek mindent újra kellett építenie. Bevezette a családi adókedvezményt, a GYED-extrát, a GYES- jogosultságát újra három évben szabta meg. Az újabb választási győzelem után beindította a CSOK-ot, a családi otthonteremtési támogatást, amelynek segítségével a két- és háromgyermekes családok nagyszabású állami támogatásban részesülhetnek lakásvásárlás, házépítés-, vagy bővítésük során.
Nem véletlen tehát, hogy javulnak a demográfiai mutatók, 2010-hez képest tavaly ötezerrel több gyerek született. De ez még korántsem elég, hiszen a lakosságszám összességében még mindig csökken. Orbán Viktor bejelentései alapján emelik a kétgyermekesek családi adókedvezményét, a diákhitel-tartozással rendelkező fiatal nőknek két gyermek esetén a tartozás 50 százalékát, három vagy több gyermek esetén a teljes adósságot elengedik. A diplomás gyed időtartamát kitolják egy évvel, így az a gyermek kétéves koráig meghosszabbodik az egyetemisták esetében is. Emellett a jelzáloghitellel rendelkező családok a harmadik és további gyermekek esetén egy-egy millió forintot leírhatnak a tartozásukból, azt az állam át fogja tőlük vállalni. Nagyszabású bölcsődefejlesztésekbe kezdenek, a külföldön tartózkodó vagy ott élő magyarok is kaphatnak a gyermek születése után anyasági támogatást, és az egész Kárpát-medencében jegyezhetnek babakötvényt is.
Mindennek az a célja, hogy 2030-ra 2,1 százalékra emelkedjen a születési ráta, csak így biztosítható, hogy Magyarország lakosságszáma tizenhárom év múlva is tízmillió körül alakuljon. Ezzel bizonyosan az ellenzék egyetért. Hacsak nem a muszlim bevándorlókban bíznak, mint a németek, vagy épp Soros György.
Sokunk inkább a három szobában, három gyerekben, négy kerékben. És mindegyikből a magyarban.
