Az orosz invázió kezdete óta legalább 4,8 millió ukrán veszítette el az állását. Az Ekonomicsna Pravda gazdasági portálon megjelent elemzés szerint közülük 1,2 millió a környező országok valamelyikében talált menedéket, a többiek munkakeresők. A háború okozta sokkot a legkevésbé megsínylő IT-szektorban is nagyot csökkent a szabad állások száma – a békeidők kínálatának alig a 40 százalékát éri el.
Márciusban az orosz csapatok gyors előrenyomulását követően a vállalkozásoknak csupán a 17 százaléka működött a korábban megszokott módon, de májusban már a cégek csaknem fele a békeidőkre emlékeztető paraméterekkel tevékenykedett.
A piacon való talpon maradás érdekében sokan jelentősen visszavágták a kiadásaikat, beleértve a munkavállalókra fordított költségeket is. Ez nem feltétlenül jelent elbocsátást, sőt, a kijevi székhelyű European Business Association (EBA) felmérése szerint a vállalkozásoknak csupán a 8 százaléka élt ezzel az eszközzel, a többiek csökkentették a munkaórák számát, ezzel együtt a béreket is, félállásban foglalkoztatták a dolgozóikat, vagy fizetetlen szabadságra küldték őket.
A helyzetet értékelő szakértők rámutatnak, hogy a nagyvállalatok a végsőkig igyekeztek megtartani a képzett munkaerőt, csak akkor mondtak fel a dolgozóiknak, amikor egyértelművé vált, hogy belátható időn belül nem indítják újra a tevékenységüket.
A fizetéscsökkentés gyakorlata viszont általánossá vált. A már említett EBA-felmérés szerint csupán a vállalkozások 63 százaléka fizet teljes munkabért. A kereslettől nagyobb mértékben függő kis- és közepes vállalkozások sínylették meg a leginkább a háborús körülményeket, hiszen a létbizonytalanság miatt a lakosság drasztikusan visszafogta a kiadásait. Ez különösen a korábban is alacsony jövedelműnek számító északkelet-ukrajnai régióra, Szumi és Csernyihiv környékére jellemző, ahonnan ugyan kivonultak az orosz csapatok, de az infrastruktúra romokban hever.
Általában véve kijelenthető, hogy a háborús körülmények között a munkaerőpiac a munkaadók befolyása alá került. Az állami foglalkoztatási szolgálat adatai szerint országosan egy betöltetlen állásra 12 munkát kereső személy jut. De az orosz határ közelében fekvő Harkiv megyében ez az arány 19, a délkeleti régióban, Zaporizzsja megyében 17, Odesszában 14. E régiókban szinte mindennaposak a tüzérségi és rakétatámadások. Ugyanakkor Kijevben csak 9 jelölt pályázik egy állásra.
A viszonylag békés Nyugat-Ukrajnában (ahol azért szintén előfordulnak emberáldozatot és jelentős anyagi kárt okozó rakétatámadások) jellemzően 1-2 álláskereső jut egy-egy állásajánlatra.
A kijevi gazdasági minisztérium 601 olyan vállalatról tud, amelyek állami segítséggel átszállították a termelési kapacitásukat és újraindították a tevékenységüket.
Említésre méltó, hogy a Magyaországgal szomszédos Kárpátalját 305 vállalkozás szemelte ki új telephelyéül, ezek közül 256 már termel. Ezáltal mintegy tízezer új munkahely jött létre a megyében és a hagyományosan központi dotációra szoruló megye túlteljesítette költségvetése bevételi oldalát. Mindeközben országos szinten a kiadásoknak alig az egyharmadát fedezik a bevételek.
Az ENSZ menekültügyi főbiztosságának adatai szerint 2022, február 24. óta 6,6 millió ukrán menekült külföldre. Többségükben nők és gyerekek, valamint a nem hadköteles, 60 év feletti férfiak, de sok fiatalember is inkább vándorbotot fogott a kezébe puska helyett. (Évek, évtizedek óta legalább négymillió ukrán kereste a kenyerét eddig is a világ különböző országaiban.) Habár lehetetlen megjósolni, mikor érhetnek véget a harcok, a háborút követő újjáépítés egyik kulcskérdése az lesz, hogy hányan térnek haza közülük.
A másutt új életet kezdők körében elvégzett és az Ekonomicsna Pravda által idézett felmérés ellentmondásos képet mutat: a megkérdezettek 87 százaléka tervezi, hogy hazatér Ukrajnába, ugyanakkor a 67 százalékuk nem zárja ki, hogy külföldön marad, ha elhúzódik a háború.
Borítókép: Metin Aktas /Anadolu Agency/AFP
