Tény, ami tény, akadnak gondok mindkét csemetével bőségesen. Zömében hasonlók. Nemtanulás, a szülőktől elszakadni képtelenség, ráadásul nem igazán tudják, mit kezdjenek magukkal a felnőtt életben. Ha pedig mégis akad megvalósíthatónak tetsző elképzelésük, a megvalósításra vonatkozó ötleteik jóval közelebb állnak a sci-fi, mint a való élet világához. Az is tény, hogy testvéreik, legyenek idősebbek vagy fiatalabbak, lényegesen talpraesettebbek, felelősségteljesebbek, lelkiismeretesebbek.
Genetika, nevelés, korszellem, megátalkodottság? Meglehet mi öregedtünk meg annyira, hogy szánkra vegyük a „mai fiatalokat”.
Lassacskán aztán összeállt a kép: ez az Y generáció (tiszteletem a kivételnek) aprólékosan tisztában van a jogaival – minddel. Ellenben a kötelesség szót nem ismeri.
Történt, hogy lányom hazaérkezett az iskolából. A kicsapódó, ezáltal vakolatdarabkákat szerteszóró bejárati ajtón keresztül az előszobában landolt sokadik hátizsákja. A mord csemete, csak később toppant a lakásba. Még mielőtt megszólalhattam volna, röviden közölte:
– Ma ne izélgessen senki, mert nőnap van!
Az egyértelmű közlés végére a gyerekszoba ajtajának csapódása tett felkiáltójelet.
Tényleg nőnap volt. Így persze nógatni sem mertem, hogy tanuljon, amire történelemből nyújtott addigi gyengélkedő eredményei kötelezték volna. Meglehet, műveltségét nem szándékozta pallérozni, azért Petőfit jól ismerte: „Haza csak ott van, hol jog is van.”
