Az Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetője, akinek kijelentései miatt Párizsban beidézték az olasz nagykövetet, az itáliai RTL rádió egyik műsorában rámutatott: „Beigazolódott a gyanú, Franciaország elszegényíti Afrikát”. A touteleurope.eu összefoglalója is idézte a politikust; szerinte Párizs „a korábban bevezetett CFA frankkal, melyet csak a gyarmatok frankjának neveztek, súlyosbítja a migrációs krízist”. Di Maio kijelentette, hogy Marseille-be fogják irányítani azokat a bevándorlókat, akik Olaszországban kötnének ki, és kilátásba helyezte, hogy szankciókat fog kezdeményezni az Afrikát gyarmatosító országok ellen. Aláhúzta: Franciaország a „gyarmati frank” nyomtatásával finanszírozza államadóssága egy részét.
A francia reakció leginkább Hugo Meghökkentek című versét idézi. Főleg akkor, amikor minderre Matteo Salvini olasz belügyminiszter is rátett egy lapáttal. Az Északi Liga pártelnöke a Mattino 5 televízióban egyenesen azt szögezte a francia vezetőknek, hogy kifejezetten érdekeltek az elmaradott afrikai országok sikkasztóinak támogatásában, vagy éppen Líbia destabilizálásában. A Le Monde hirtelenjében nem tudott mással előhozakodni, mint hogy di Maiónak most bizonyítania kell, hogy pártcsaládján belül ne kerekedjen fölé a régebben ismert, újra megerősödő Alessandro Di Battista.
A Le Figaro pedig előkerítette Massimiliano Panarari politológust, egyetemi tanárt a római Luiss Egyetemről, aki elmondta: „amikor a CFA frankot támadják, az éppen olyan, mint amikor tegnap az eurót, vagy a piacokat támadták, az árréseket, stb. ”. Szerinte ez egyfajta mágikus gondolkodás. A Liberation kereken tagadta azt az újabban ismét fölemlegetett vádat, hogy Párizs évi 4-500 milliárd eurótól fosztja meg az afrikaiakat. A liberális lap szerint az az állítás, hogy a CFA-val fizető, volt gyarmatoknak évente legalább egy ekkora összeget kell a francia kincstár felügyelete alá helyezniük, nem más, mint egy azóta megszűnt lap, a Silicon Africa 2014-es cikke, ami egy álhír, nem felel meg a valóságnak. A Libération nem a letét létezését, hanem nagyságrendjét vitatta, a lap szerint ezek az országok például 2005-ben nem több, mint 3600 milliárd eurót helyeztek letétbe a francia Államkincstárnál. Emellett hamisnak látta azt a beállítást is, hogy egyfajta adót fizetnének ezáltal a volt gyarmatok.
A polémia eldöntése azért nem ilyen egyszerű, például a Radio France International afrikai adásának weboldalán nyilatkozó, az érintett térségből származó értelmiségiek nem újsághíreken, hanem a saját bőrükön keresztül ismerték meg a régió valós helyzetét. Kako Nubukpo, a togói Loméból származó közgazdász ugyan szintén cáfolja az 500 milliárdos évi kötelezettség nagyságrendjét, ám szerinte egy olyan mechanizmusról van szó, amely – bár valóban megóvja az érintett 15 országot a gazdasági összeomlástól – gúzsba köti a strukturális reformokat és komoly kérdéseket vet fel Afrika pénzügyi függetlenségét illetően. A közgazdász szerint felvetődik a kérdés: ha már nincs francia frank, miért létezik még mindig a CFA? Miért kizárólag Franciaországban állítják elő ezeket a bankjegyeket? És miért egy idegen ország pénzügyminisztériuma irányítja ezeknek az országoknak a pénzügyeit? A szintén közgazdász végzettségű Martial Ze Belinga ugyancsak rendhagyónak látta, hogy egy, tulajdonképpen már nem létező valutát áramoltasson a volt gyarmattartó 15 országon keresztül. A szakértők megegyeztek abban, hogy ez a gyenge valuta erőteljesen rontja az érintett országok export- és versenyképességét. (A közgazdászok által vázolt helyzet kísértetiesen emlékeztet az egykori Szovjetunió és az általa megszállt, „stabil szegénységre” kényszerített országok együttműködésére – a szerk.)
Nem kizárt tehát, hogy darázsfészekbe nyúltak az olasz politikusok – a zavart reakciók mögött napjaink cinikus gyarmattartójának (-tartóinak?) sötét titkai húzódhatnak. A zömmédia által homályos magyarázkodással menekülteknek nevezett tömegek alatt egy kéz egyszer csak, valahol Afrikában, évekkel ezelőtt, kihúzta a szőnyeget. A kérdés az marad, hogy szánt szándékkal, vagy a kapzsi tolvaj vétlen hanyagságával történt-e ez a mozdulat. A jelek szerint egy olyan területen tapasztalható mindez, melyet Franciaország kézben tart, s ellenőrzése alatt maradtak ezen országok gazdasági és pénzügyi folyamatai.
Borítókép: Wikipedia
