Stumpf András Facebook-bejegyzésben reagált cikkünkre, melyben arra hívtuk fel a figyelmet, mennyire aggályos, hogy egy szlovák balliberális lap, az Új Szó állandó szerzőjének szegődött. Magyarázkodása és infantilis szurkálódásai nem győzték meg szerkesztőségünket, hogy hibát követtünk el.
Ugyan Stumpf kikéri magának az állítólagos rágalmakat, mégis a balliberális újságírás legszebb hagyományait idézve, gyerekes módon beleáll a beobachterezésbe és neonácizásba. Erről a gyakorlatról már jó ideje mindenki tudja, hogy felér egy kapitulációval.
Különös, hogy Stumpf Andrást, akit mindig élénken foglalkoztat a magyarországi sajtótermékek tulajdonosi háttere, teljesen hidegen hagyja, hogy egy olyan szlovák újságban szerepel rendszeres szerzőként, amelynek tulajdonosait, ahogy ő is elismeri, súlyos bűncselekménnyekkel hozták összefüggésbe.
Az is érthetetlen, mi a célja azzal, hogy baloldali vendégszerző társaival egy szlovák pénzből fenntartott szlovákiai sajtótermékben támadja a magyar kormányt. Stumpf András nem tényeket oszt meg ebben az újságban, hanem kormányellenes véleményeket, melyek azt a magyar kormányt gyengítik, melynek támogatására a felvidéki magyar kisebbség számíthat. Az pedig sok mindent elárul Stumpf András “igazi, szalonképes konzervatív” világnézetének komolyan vehetőségéről, hogy egy markánsan balliberális lap szerkesztői vígan terjesztik véleménycikkeit.
Ha Stumpf András nem érti, hogy ezzel kinek és milyen szolgálatot tesz, az nemcsak az ő problémája, hanem azoké a belföldi és külhoni olvasóké is, akiket ő – állítása szerint – örömmel szólít meg az Új Szóban megjelenő írásaiban.
És még egy dolog a névtelenségről. A cikk szerzője, nem szégyelli az általa közzétett tényeket, nem is Stumpf Andrástól fél, hanem az Új Szó azon tulajdonosaitól, akiknek nevét összefüggésbe hozták egy szlovák újságíró halálával. Ezért kérte névtelenségét.
Borítófotó:MTI/Czimbal Gyula
