Adott volt egy homogén, erős katolikus alapon nyugvó kultúra, amelyik rajongással őrzi Ferenc József és Sissi erősen megromantizált kultuszát, mindenütt, ahol megfordultak. Így az úticélnak választott Zell am See-ben is, a Zeller tó partján található nagy múltú alpesi üdülőhelyen. A hangsúly a múlt időn van. Ausztria ma már a multikulturalizmusban él, és ezzel most nem mondtunk semmi újat. Nemcsak Bécs, ami a magyar vendégmunkások szerint rég elveszett, de a távolabbi tartományok is, a hegyvidéki panzióban mosolygós pakisztániakkal reggeliztünk együtt, a Ferenc József csúcson burkás asszonyok terelgették gyerekeiket. Zell am See-ben az utcákon burkában és nikábban poroszkáltak a nők a kánikulában. Persze lehettek utazók is, sok kocsin német rendszámot láttunk, de nem mindegyiken. A városi araszolásban teljesen úgy tűnt, minden második kocsi anyósülésén kendős nő ül. Könyörtelenül őrzött identitásuk, vallásuk és kultúrájuk beszivárgott az osztrák mindennapok repedésein, már egészen prózai módon is.
Amikor a multikulti szerelmesei azt állítják, hogy a migránsok integrálódnak, hiszen a jobb élet reményében – még leírni is siralmas – érkeznek a befogadó országba, akkor egy átlagos osztrák péntek egészen mást mutat. Azt mutatja például, hogy a hatóság nem tud érvényt szerezni a 2017. október elején életbe lépett törvénynek, amely betiltotta Ausztriában az egész arcot eltakaró fejfedő viselését. Állítólag csak 150 nő mászkált így, írta a BBC, akkor biztosan igaz is, viszont harmaduk konkrétan Zellben flangált aznap, amikor mi. És egyetlen rendőr sem vonta kérdőre ezeket a nőket, hogy miért tesznek magasról a törvényre.
Azon sem sokkolódik senki, hogy több Ali baba nevű étterem van egy osztrák történelmi belvárosban, mint Isztambul alsón, hogy arab feliratú barber shop fogadja a szakálligazításra vágyó kuncsaftokat. Végtére is ez az élet része, nem igaz? Minden nemzet maga dönti el, mennyire védi a kultúráját, és ebben a meccsben nem állnak nyerésre az osztrákok.
Déli tizenkettőkor értünk az öreg templom elé, mikor megkondult a harang. A téren néhány helyi termelő árult népviseletben kolbászt, sajtot, mézet. Körülüttük muszlim férfiak ácsorogtak és diskuráltak, burkás nők babakocsikat tologattak. Ráérősen. Nem nekik harangoztak.
Minden előszobában jól mutat egy műalkotás a családról.
A nemzetközi cirkusz is szeretettel várja az arab nyelven értő kisgyermekeket és szüleiket.
A bevásárlóközpontban is készültek többnyelvű felirattal, nehogy idegen tévedjen a személyzeti területre. Igaz, szerbül, románul, magyarul nem írták ki, ezek a munkavállalók nyilván megtanultak németül.
