A haladó sajtó gyomrát láthatóan megfeküdte a nemzeti sajtóholding felállása, számukra ismeretlen stratégia ez a fajta közös nevezőn alapuló építkezés, nem mintha nem működnének nagy médiaholdingok világszerte.
„Ha mindenki ugyanazt írja, abban mi a sajtószabadság”, bölcselkednek a hvg.hu szerzői egyfelől. Veiszer Alinda meg az indexsmúzolós propivideóban csípőre tett kézzel szakért, szerinte nem az a kiegyensúlyozottság, ha megszólal az ellenzék meg a kormány is. Hanem sokkal inkább az, innentől idézzük a neves, nemrégiben még Szlovákiába tartó „független” újságírónőt: „Erősebbnek gondolom, hogy értékrendekhez vagyunk hűek.” Nyomatékul felszeletelte a levegőt dolgos kezeivel, majd folytatta: „és ebben az Index erős szerintem, hű egy értékrendhez.”
A haladók véleményvezéreire érdemes időnként odapillogni, nem azért, mert olyan kivételes gondolatokat csillantanak meg, hanem azért, mert készséggel tesznek tanúbizonyságot arról, hogy
- semmiféle önreflexiójuk nincsen
- a kettős mérce nevű program automatikusan elindul a buksifejükben, vérré vált.
Mit tudunk eddig? Egyrészt tehát az állítás az, ha mindenki ugyanazt írja, az nem sajtószabadság. Mit mutat a haladó gyakorlat? Elég körbeszaladni a független/sorosista szortimentet, hamar leszűrhetjük: ugyanazokat a témákat rágják nap mint nap, egymás cikkeit szakmányban szemlézik. De találunk még közös motívumot: statisztikák tendenciózus narrálását, tudományosnak tetsző átideologizált kutatásokat, kis magyar apokalipszist hétfőtől vasárnapig. A jó híreket, meg az eredményeket nem szeretik, hiszen az csak propaganda lehet, esetleg elírás, hiba, de az éles szemű független médiamunkás átlát ezeken, minden tudását latba vetve igyekszik elhitelteleníteni és nevetségessé tenni. Nagyjából ugyanazzal az érvkészlettel, ugyanazoknak a szakértőknek a megszólaltatásával.
Témáikat mindig a kormány tematizálásával szemben fogalmazzák meg, ha demográfia, akkor szerintük kiürülnek az iskolák, ha családpolitika, akkor a transzneműek csodálatos élete, ha vita van a CEU-val, akkor napi négy cikk a CEU mellett, és a kötelező testtartás: mindent lehetne máshogy, bárhogy, csak nem úgy, ahogy a kormány. Nem haszon nélküli alapállás ez egyébként, mert innen kiindulva, mindig mindent el lehet értékteleníteni, le lehet szarozni, a szöveg bármit elbír.
De sokkal izgalmasabb, amit Veiszer Alinda mond az értékalapú újságírásról. Mert abban tényleg van okosság. Csak nem az, amit ő gondol, miszerint az érték kizárólag egyféle lehet: a haladó liberálisoké. Valóban, sikerült alattomosan átmosni az agyakat az elmúlt évtizedekben az internacionalizmussal, meg kisunokájával, a nyitott társadalomnak nevezett utópia „sok szépségével", de ennek erősen vége van, kilógott a nagy lóláb, és csak felszínre kerülhettek és újra népszerűvé váltak konzervatív témák, gondolatok. Pont azért, mert sok munkával, sok pénzből kiépült az a sajtó, ami ezekhez az értékekhez hű. Ugyanis még a rendszerváltás után is vagy húsz évig nem kaphatott teret a nemzeti konzervativizmus, ezen mindig nagyvonalúan átugranak a bennünket sarazók.
Köszönjük az Indexnek és Veiszer Alindának, hogy megfogalmazta, a sajtó értékalapú. Ott az értékek hosszú és végeláthatatlan sorát rajongják, a bármit és a bárkit, protest. Mi kisebb merítéssel élünk, és szabadon mondunk nemet olyasmire, ami nem tetszik, nem fér bele a világképünkbe. Hűek vagyunk az értékeinkhez. De a kettős mércén, amivel fölényeskedni próbálnak a haladók, azon mindig nagyon jól szórakozunk.
