Az Alternatíva Németországért (Afd) visszaszorulóban a népszerűségi listákon, Marine Le Pent legyűrte Emmanuel Macron, és Hollandiában sem tudott győzni a bevándorlás-ellenes Geert Wilders jobboldali pártja. Ha viszont az uniós magországokban nincs már aktuális ellenfele a bal-, és jobboldali, a választásokon végül sikert arató establishmentnek, legjobb azt máshol keresni.
Valljuk be, ehhez nem volt nehéz célkeresztjükbe fogni a szabadságharcos Orbán Viktort és kormányát. Az értelmetlen brüsszeli diktátumokat és az egyre szürreálisabb, megengedő bevándorláspolitikát elutasító miniszterelnökben olyan ellenfelet találtak, aki minden szempontból megfelel a számukra. Mással nem lehet magyarázni a szerdán az Európai Parlamentben elfogadott, Magyarországot elítélő, megfenyítő határozatukat, minthogy felismerték: hazájukban azzal nyernek szimpátiát, ha meglegyintik Orbánt, de a mozdulattal valójában a saját ellenzékükön akarnak ismét ütni egy nagyot. A hetes cikkely elindításának lehetőségét tartalmazó döntésben felszólítják a magyar kormányt, hogy helyezze hatályon kívül a menedékkérőkkel és civil szervezetekkel kapcsolatos szabályokat szigorító törvényeket, és állapodjon meg az amerikai hatóságokkal a CEU ügyében, hogy az egyetem továbbra is szabadon működhessen Budapesten. Felszólítják az Európai Bizottságot is, hogy szigorúan ellenőrizze az uniós források magyar kormány általi felhasználását.
Ezzel azonban állcsúcson mégsem a hazai ellenfeleiket, hanem a magyar baloldalt találják, akik még nem látják a végzetes ütés kimenetelét, hiszen most még tapsikolnak a brüsszeli határozatnak. De nem kizárt, hogy jövőre – az európai baloldalnak is köszönhetően – újra bedobhatják a törölközőt.
A határozatnak Orbán örülhet tehát a legjobban, aki most szája szélén az ismert mosollyal örülhet: ennél jobb kampánystartra nem is számíthatott. A brüsszeli támadás ugyanis felér a hazai győzelemmel. Akár egy kétharmaddal is.
