Brexit, skót és észak-ír függetlenedési törekvések, Trump Amerikája, Kína és India gazdasági erősödése, a többsebességes EU, a munkaerő és a jóléti migráció kérdése. Nagyjából ezekre kellene a brit kormánynak záros határidőn belül választ adnia, és London most nincsen az erő pozíciójában. Theresa May viszont az erő pozíciójából szeretne tárgyalni, ehhez szeretne mandátumot.
Intő példa számára, hogy Margaret Theatcher korábbi miniszterelnök végső soron Európán bukott meg, és mai utódja nem akarja elődje hibáját megismételni. A Vaslady akkori dilemmája az volt, hogy miként lehet egy egységes belső európai piac előnyeit élvezni, miközben nem szívesen mélyítenék el az integrációt más területeken. Ezt akkor egy ideig olyan különmegállapodásokkal biztosították, mint pl. a költségvetési visszatérítés. Ez az idő azonban lejárt, Berlin és Brüsszel most az euró mentén mélyítené el az EU-t, ezt a britek többsége viszont már nem akarta, a dilemmát a szavazók 52 százaléka által támogatott brexit oldotta fel.
“A brexit, az brexit!” — Theresa May korábbi belügyminiszter David Cameron tavaly nyári lemondása után ezzel a mondattal lett miniszterelnök, ha pártja élén most nyer az előrehozott választáson, azzal legitimálja saját pozícióját és biztos politikai hátországgal tárgyalhat Brüsszellel.
A YouGov friss felmérése szerint a válaszadók 45 százaléka szerint jó döntés volt a brexit, 43 százalék szerint rossz döntés. A várakozások szerint az új választás után a konzervatívok kibővítik jelenleg 17 fős alsóházi többségüket, így a miniszterelnök pártján belül kevéssé lesz zsarolható a “kemény” brexit, vagy éppen az Európa-párti konzervatív képviselők által.
Az előrehozott választás fékezheti a függetlenedni kívánó skótok szeparatizmusát is, a választás egy időre “kiválthatja” a függetlenségről szóló 2014-es népszavazás megismétlését. Egy másik friss YouGov kutatás szerint a skótok 57 százaléka maradna inkább az Egyesült Királyságban, és csak 43 százalék támogatná a függetlenedést. Érthető, hiszen 2014-ben még átagosan 100 dollárt kaptak egy hordó olajért, ma ötvenötöt.
A brexit, vagy Trump elnök hivatalba lépése előtt – a mainstream sajtó által – jósolt pénzügyi-gazdasági összeomlás elmaradt. Az előrehozott választás hírére a font visszakapaszkodott az euróhoz képest, így a kiújuló (post)brexit vita új dimenzóba helyezi a francia elnökválasztás hajráját is.
A brexittel ugyanis Európa visszatért “történelmi” egyensúlytalanságához: Anglia az angolszász világ felé oritenálódik. A britek távozása után újra Németország a kontinens meghatározó gazdasági és politika hatalma, amelyet hagyományosan Franciaországnak kell(ene) ellensúlyoznia. A mostani EU és euró viszont pont Németországot erősíti és az eurózóna perifériáját (beleértve Francia-, Olasz- és Spanyolországot) gyengíti.
Theresa May döntése ezzel az áttétellel hatással lehet a francia elnökválasztás néhány nap múlva esedékes első fordulójára is. A médiabeli találgatások ellenére a magunk részéről nem látunk ilyen hatást Magyarországra, ahol 1990 után nem alakult ki az előrehozott választás hagyománya. Orbán Viktor miniszterlenök egy, tavaly októberi kvótanépszavazás előtti interjújában kifejtette, hogy a szavazók könnyen sunyi hatalomátmentési kísérletet látnának benne, aminek – pl. az 1997-es francia példa alapján – a kormánypártra nézve akár rossz kimenetele is lehet.
