Magát az előrehozott választást tavasszal azért kezdeményzte Theresa May brit miniszterelnök, hogy az új kormány erős felhatalmazással kezdhesse meg a Brexit-tárgyalásokat. A Toryknak akkor még akkora volt az előnyük a közvélemény-kutatásokban, hogy erre minden esély meg is volt. A Toryk a Brexit-népszavazásba belebukó konzervatív David Cameron idején jól kormányoztak, és a magát második Margaret Thatcherként pozicionáló (valójában persze egyáltalán nem az) Mayt sem ismerték még a választók, így nagy volt a bizakodás a jobboldalon. Csak az volt a kérdés, May mekkora előnnyel nyer a késő hetvenes, és a nyolcvanas évekbeli – sikertelen – Munkáspártot idéző Jeremy Corbyn ellen.
Az ellenfél abból a szempontól érdekes, hogy a konzervatívok a kampányban valamilyen megfejthetetlen okból a Munkáspárt pályáján kezdtek el focizni, elfeledkeztek a Brexitről. Nyugdíj-, és szociális vitába keveredtek Corbynékkal, ahelyett, hogy a fő brexites üzenetüket vitték volna a seregeik élén a csatába. Meg is lett az eredménye, May ugyan nyert, de leszerepelt, egyedül nem is tudott kormányt alakítani. Hasonló politikai öngyilkosságot követett el, mint elődje, Cameron a Brexit-referendum kezdeményezésével. A Toryk tehát politikai “hullahegyeken” üldögélnek, és egy nemzeti ügyet, a kemény brit uniós kilépési álláspont képviseletét játszották el.
A Fideszben ebből levonták a következtetéseket, biztos nem fognak ekkora hibákat elkövetni: a kampány fő üzenete az lesz, hogy minden eszközzel megaladályozzák az illegális migrációt. A fő mondanivalójuk így nézhet ki: megvédik a határkerítést, míg a baloldal lebontaná azt, elutasítják a bevándorlókvótát, míg a baloldal mindenhová telepítene migránsokat, ha lenne rá lehetősége.
Ezt bizonyítja a legújabb “Soros-terv” elleni kormányzati nemzeti konzultáció elindítása is. Az ellenzék még mindig nem érti, hogy a választópolgárok szeretik, ha elmondhatják véleményüket, ha beszélgetnek velük. A politikai innovációjuk abban merül ki, hogy az MSZP a hat évvel ezelőtti részországgyűléseket ismétli meg, az Együtt IKEA-katalógussal támad (mit szólnak ehhez az Örs vezér terén?!) a Jobbik meg egy teljesen értelmetlen, és halálra ítélt béruniós akcióba vágott.
A Fidesz a “Soros-terv” elnevezéssel nyelvpolitikai csatát is indított. A hasonló harcokban a jobboldal eddig sokszor alulmaradt, most azonban ebben nyerésre áll: egy nemzetek és határok ellen küzdő, mára leginkább már a Csillagok háborújából ismert Sith nagyúrra emlékeztető amerikai milliárdos a sötét ellenfél. Az ellenzék erre meg azt hajtogatja, nincs “Soros-terv”, nincs “ Soros-terv”, és még lézerkardjuk sincs.
A Fidesz tehát megindította az előkampányt, amellyel egyben azt sugallja, hogy bár elveszett az Európai Bíróság előtt a magyar kvótakereset, semmi sincs veszve, ragaszkodnak a bevándorlásellenes állásponthoz, erőt mutatnak és hitelessséget demonstrálnak.
Nem tágítanak programjukból – nem úgy, mint a brit konzervatívok -, és nem akarnak az elődökhöz, sem máshoz hasonlítani. Lehet, hogy ez a nyitja a Fidesz 2006 ősze óta tartó sikerének? A hazai baloldal azóta fut az események után, és már csak Sith nagyúrban van minden bizodalma. De hogy az erő még mindig a nagyúrral van-e, az már korántsem olyan biztos.
