A baloldali totális háború láttán az embernek kényszertelenül a porosz hadvezér és stratéga, Carl von Clausewitz A háborúról című könyve jut eszébe. A nagy hadtörténész művében azt ajánlja, hogy csak legalább háromszoros túlerő esetén indítsunk frontális támdást.
Botka László kilenc hónapos előkészítés után, most látta elérkezettnek az időt és erejét arra, hogy frontális támadást indítson Gyurcsány Ferenc és pártja, a Demokratikus Koalíció (DK) ellen. Biztos nem ez volt az A-terv, hiszen a 2013-as “összefogásra” egy az egyben hasonlító helyzet nem sok jóval kecsegtet. Az idő pedig vészesen fogy.
Négy éve még Mesterházy Attila és Bajnai Gordon próbálták Gyurcsányt kicselezni, aki akkor sem hagyta magát. A DK akkor még csak egy 1-2% körüli párt volt, és Bajnaival egy, a bizonytalan szavazók felé eladható jelölt küzdött a miniszterelnök-jelöltségért. Botka eddig nem hozott (egymillió) új szavazót, ráadásul a szocialisták meglévő tábora is porladásnak indult.
Ma a DK támogatottsága már a bejutási küszöb körüli, és Botkának egyedül kell Gyurcsánnyal megvívnia. A szegedi polgármester év elejei “Jöttem, láttam, győztem” stratégiája érdeklődés hiányában nem működött, ráadásul szövetséges pártokat sem sikerült találnia.
Csatlakozó pártok helyett egyelőre más pártokból érkeznek szakértők és politikusok, akiket leginkább mandátumvadásznak lehet tekinteni, mintsem erős szövetségesnek. A most hétvégi MSZP-s választmányi ülésen az első sorba biodíszletként kiültett politikusok leginkább magukat (és saját karriertervüket) képviselték, semmint törpepártjaikat.
A legérdekesebb Komáromi Zoltán Együtt politikus volt, a Botkánál is ott ült (00:50 percnél, jobbról a harmadik), majd átment “saját” pártja programbemutatójára (01:18 percnél), amely “Új Pólus” néven pont az MSZP nélkül szeretne saját választási szövetséget tető alá hozni.
A biodíszletté avanzsált régi-új politikusokhoz és szakértőkhöz képest sokkal érdekesebb volt, hogy ki nem volt ott Botkánál. Karácsony Gerely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje a múltkori szegedi bal sasszé után most az Együtt pártnál mutatkozott. De hiányzott Pogátsa Zoltán is, aki az euró bevezetéséről folytatott tv-vitában mosta fel a padlót egy szocialista politikussal.
Miközben Botka erőt próbál felmutatni, és “végleg” meg akar szabadulni a DK-tól, addig Gyurcsány Ferenc pártja nem adja könnyen magát. Ők gerilla taktikát folytatnak, és saját pozíciójukat akarják megtartani, jó esetben javítani. Nem engedik az ellenfelet saját területükre betörni.
Gyurcsány nem hagyja magát még egyszer átverni, most nem elégszik meg négy befutó hellyel, miközben a frakcióalapításhoz öt képviselő kell. A DK azért hangoztatja állandóan ötszázezer állítólagos szavazóját, mert ezzel azt sugallja, hogy összefogás nélkül is bejutna a parlamentbe. Gyurcsányék tehát most leginkább parlamenti jelenlétüket védik meg, amit reális célként frakciónyira tudnak bővíteni.
Botka és a liberális törpepártok ezt azért akarják mindenáron megakadályozni, mert Gyurcsány Ferenc bevallott célja egy “demokratikus” gyűjtőpárt létrehozása a DK és saját vezetése alatt. Ha most nem gyűrik le Gyurcsányt (ez 2013-ban sem sikerült) és nem jutnak kormányra (most ez sem valószínű), akkor 2022-ben, vagy később a DK terve akár még sikeres is lehet.
Miközben a baloldalon a szereplők egymással háborúznak, addig a Jobbik továbbra sem tud a helyzetből politikai hasznot húzni. A Jobbik most a “bérunióval” házal, az érezhetően emelkedő reálbérek Magyarországán varázsütésre ígérnek “európai” fizetéseket, amit közgazdászok, és maguk az európai szakeszervezetek sem tartanak reálisnak.
