Két külszíni borostyánkőbánya nyílt nemrégiben a Lublini vajdaságban, de több cég is engedélyt kért feltáró és kitermelő tevékenységre, hiszen Lubartów megyében jelentős tartalékok vannak, nem is olyan mélyen a homokrétegek alatt. A megkövesedett gyanta már hétezer éve is drágakőnek számított, az ékszerészek most is szeretnek vele foglalatoskodni, odahaza és külföldön, főleg Kínában becses terméknek számít.
Lengyelország kulturálisan elválaszthatatlanul kapcsolódik a borostyánhoz. Az Európa északi részétől délig tartó ókori kereskedelmi útvonalon, a mai Gdańsk környékéről szállították a Római Birodalomba a borostyánkövet. Az évszázadok során a borostyán beszerzéséhez, feldolgozásához és értékesítéséhez közvetlenül kapcsolódott a lengyel gazdaság és kultúra: ékszereket, liturgikus tárgyakat készítettek. A borostyánipari kézműves szakma általában apáról fiúra szállt, a feldolgozás titka a családban maradt.
Jelenleg a borostyániparból, a (kitermelés, gyűjtés, feldolgozás, értékesítés) 100-120 ezer lengyel él meg.
E legalább 40 millió éves, több tucat vegyületet tartalmazó, a sárga vagy barnás kőzet ára az utóbbi időben évi 10 százalékos ütemben nő. A nagy darab, egy-másfél kilós példányért akár 100 ezer złotyt (8,5 millió forint) is elkérnek, ennek az ötödébe kerül a 20 dekán felüli kő, a legkisebbek kilója pedig 200-300 złoty (maximum mintegy 25 ezer forint). A legnagyobb darabok több mint tíz kilogrammot nyomnak.
Világszerte mintegy hatvan fajtája fordul elő. A legrégebbiek a devon korból származnak, és Kanadában fedezték fel. A legfiatalabbak, amelyeket gyakran nem borostyánnak minősítenek, Amerikában, Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon találhatók. A legnagyobb ismert borostyánlelőhelynek a Baltikum számít (leginkább Kalinyingrád körzete), az eddigi becslések szerint ott található a tartalékok 90 százaléka.
A lengyelek is a balti-tengeri régióban termelik ki, illetve értékesítik ékszerként a nyaraló vendégeknek. Nemrég kiderült azonban, hogy Lengyelországban e nyersanyag legnagyobb tartalékai más térségben vannak. A Nemzeti Geológiai Intézet becslései szerint az ország keleti részében, a lublini régióban (Lubartów megyében), a felszín alatt csaknem 1,5 ezer tonna borostyánkő rejtőzik, ami 25-ször több, mint az északi, tengerparti régió alig 59 tonnája. Pár éve véletlenül fedezték fel, miközben palagáz után kutattak. Ráadásul viszonylag könnyen hozzáférhető e tartalék, mert közelebb van a felszínhez, fölötte homokrétegek vannak.
Az első cég, amely ipari kitermelést nyitott a lublini borostyánlelőhelyen, a Stellarium lengyel vállalat. Négy éve kapott bányászati engedélyt, és csak ezután dolgozott ki egy olcsó és hatékony kitermelési módszert. A külszíni fejtésből eddig mintegy 30 tonna borostyánt bányásztak ki és tisztítottak meg. E készlet nagy része azonban nem alkalmas ékszerkészítésre, mivel kisméretű, legfeljebb 2 grammos darabokból áll. Ezeket főként gyógyászati célra, például alkoholos tinktúrák, elixírek készítéséhez használják.
Henryk Ciosmak, a Stellarium vezetője azt mondja, hogy az eddig kitermelt borostyánnak ugyan csak a kisebbik része nagy és szép darab, de az üzlet már így is nyereséges, beleértve a tömegáruként értékesített apró kőzeteket is. Itt bányásszák például a zöld színű ásványt, a glaukonitot is, amely a műtrágyaiparban a széles körben felhasználható anyagok közé tartozik, jelentősen növeli a terméshozamot. Szerinte nagy potenciál van még az apró borostyán feldolgozásában és értékesítésében. Zajlik a kutatás-fejlesztés, példaként említi a borostyánfelületű csempét, illetve a faldekorációk készítését. Még januárban úgy nyilatkozott a Puls Biznesu portálnak, hogy nemsokára nagyszabású kitermelés kezdődik a lublini régióban.
Sajtóhírek szerint sorban állnak cégek, hogy megszerezzék a bányászati engedélyt.
Hamarosan az angol nevű, de hazai tulajdonú White Amber (Fehér Borostyán) cég is nagyobb mennyiséget fog kitermelni. A vállalat tavaly feltárási és előkészítési munkákat végzett egy kelet-lengyelországi falu, Górka Lubartowska falu környékén, egy a tizennégy hektáros területen, és már ki is kotort a homokréteg alól pár tonna borostyánt. A cég az év második felében már napi száz kilós termelést remél, és növekvő dinamikával számol a következő öt-hét évre, összesen legalább száz tonna, értékesíthető borostyánkőre számít.
A legszebb és legnagyobb kiásott példányokat az országban értékesítik, a lengyel ékszerészek fel is vásárolják a nagy részét, a maradék pedig mehet majd Kínába, ahol a finom borostyánt a matrac- és párnakészítésben használják.
A lengyel borostyán egyébként is már évek óta nagyon népszerű a kínai vásárlók körében. A távol-keleti mítoszok szerint a borostyán a halott tigrisek lelke, ezért a borostyán a bátorság szimbóluma Kínában. A buddhizmus a borostyánt a hét kincs egyikeként említi, Kínában sokan úgy vélik, hogy a borostyán egyedülálló spirituális erőkkel vértez fel, egy ilyen ékszer viselője felvilágosult és művelt. Így a lengyel ékszerészek jó piacra találtak ott.
Borítókép: PuzzlePix/Shutterstock
