– Mit szól ahhoz, hogy az egykori MDF politikusai, miniszterei közül többen is a jobbközép kormány ellenzékét támogatják?
– Hogy őszinte legyek, az MDF nem volt egy klasszikus értelemben vett párt, és a kezdetekkor egy baloldali kezdeményezésként indult, a kommunista Pozsgay Imre segítségével. Amikor 1989-ben Antall Józsefet – aki már akkor régi barátom volt – pártelnökké választották, nem is értettem, hogy mit keres közöttük, és ezt akkor jeleztem is neki. Az MDF-et aztán ő tette jobboldali, nemzeti, konzervatív erővé, ezért csatlakoztam hozzájuk. A fórumot ő tartotta össze egészen a haláláig. Sok politikus csak miatta és a másik oldal elleni ellenszenv miatt vett részt a kabinet munkájában. Aztán a kilencvenes évek közepén szét is szakították a fórumot, megásták az MDF sírját, ezért sem csodálkozom azon, hogy most egyesek Orbán-ellenes húrokat pengetnek. A kilencvenes évekre lépett a színre a jobboldalon egy fiatalokból álló, meglehetősen keménykötésű társaság, akik akkor még nem nagyon tudták, merre is kell haladni, de azt igen, hogy erősödni kell. Az ő változásukat természetes politikai érésnek tartom. A szétvert antalli MDF szellemisége végül a korhoz illő változásokkal a Fideszben talált otthonra. Utóbbi kis liberális pártból mára eljutott az eszmények és elvek világába. A választási vereségeket – a 2002-es és a 2006-os kudarcot – csakis maguknak köszönhették. De ebből láthatóan tanultak. 2010-ben aztán végre megszerezték a kétharmados többséget. Büszke vagyok, és nagyon örülök annak, hogy megérhettem, hogy ilyen alaptörvényt köszönhetünk a Fidesznek, amelynek a preambuluma igazi hitvallás”. A részleteket a Figyelő december 21-én megjelenő karácsonyi dupla számában olvashatja.
