Fotó: A miniszterelnöki posztra jelölt Ulf Kristersson, az ellenzéki jobbközép koalíciót vezető konzervatív Mérsékelt Párt vezetője a svéd parlamentben, Stockholmban 2018. november 14-én, miután elvesztette a kinevezéséről tartott bizalmi szavazást. A parlament elnöke további három alkalommal javasolhat valakit a miniszterelnöki tisztségre, ezek után új választásokat kell kiírnia
Svédország
Jelen pillanatban a svéd politikai paletta három részre szakadt: a jobboldali blokk, a baloldali blokk, és a jelenleg karanténban lévő Svéd Demokraták, akiket az északi országban populistának és rasszistának tartanak, mert őszintén beszélnek a bevándorlás okozta problémákról. A jobboldali blokkot a Mérsékelt Párt, a Centrum Párt, a Kereszténydemokraták és a Liberálisok alkotják, a baloldali szövetségen belül pedig a szociáldemokraták, a zöldek és a Baloldali Párt képviselői találhatóak meg. Előbbi 143, utóbbi 144 mandátumot szerzett, míg a Svéd Demokraták 62 képviselőt delegálhatnak a törvényhozásba. A jobboldali és a baloldali blokk több kérdésben sem tud megegyezni, így a bevándorlás kérdésében sem.
A Svéd Demokraták így királycsinálóvá válhatnak, hiszen abszolút többség kell a kormányalakításhoz, de a szélsőségesnek kikiáltott párt nem hajlandó senki mellé állni, aki nem biztosítja számukra az érdekeik becsatornázást – ezek közül a bevándorlás megszigorítása a legfontosabb Jimmy Akessonék pártjának. Lassan két hónapja nincs kormánya a svédeknek, s a napokban bukott el harmadjára a kormányalakítás.
Fotó: A miniszterelnöki posztra jelölt Ulf Kristersson kinevezéséről tartott bizalmi szavazás eredménye egy kijelzőn a svéd parlamentben, Stockholmban 2018. november 14-én. Az ellenzéki jobbközép koalíciót vezető konzervatív Mérsékelt Párt vezetője elvesztette a kinevezéséről tartott bizalmi szavazást. A parlament elnöke további három alkalommal javasolhat valakit a miniszterelnöki tisztségre, ezek után új választásokat kell kiírnia
Hollandia
A bevándorlás okozta társadalmi megosztottság egész Európán belül, még a leginkább liberálisnak tartott országokban is érezhető volt. Hollandiában a kormányalakítás még soha nem tartott olyan hosszú ideig, mint 2017-ben. A végül koalíciót alakító pártok, a konzervatív Néppárt a Szabadságért és a Demokráciáért (VVD), a Kereszténydemokrata Tömörülés (CDA), a Keresztény Unió (CU) és a liberális D66 között a tárgyalás ugyanis 225 napig tartott, amire ezelőtt nem volt példa.
A megegyezés nehézségéhez hozzájárult az, hogy a legtöbb mandátummal rendelkező pártok nem értettek egyet a bevándorlás, az eutanázia és a vállalati adók témakörével kapcsolatban. A választási rendszer tisztán arányos, tehát csak a pártok listájára lehetett szavazni és így arányosítva osztották el a 150 mandátumot a parlamenten belül, ez sem könnyítette meg a pártok dolgát. Összehasonlításképp, a magyar választási rendszer azért vegyes, tehát egyéni képviselőkre és listára is lehet szavazni, valamint küszöbértékkel tudnak csak bejutni a pártok a parlamentbe (A holland rendszer szerint az 5% alatti pártok, mint például a Momentum, a Kétfarkú Kutyapárt és az együtt is bejutottak volna a parlamentbe), hogy az ilyen nehéz szituációkat és mikropártokat kiküszöbölje és stabilabb legyen a kormányzás.
Fotó: Geert Wilders, a holland Szabadságpárt (PVV) vezetője (j2) megafonba beszél a Mark Rutte holland miniszterelnök kormányának bevándorláspolitikáját ellenző tüntetésen Rotterdamban 2018. január 20-án
Németország
A Wilkommenskultur meghirdetői is bajban voltak a 2017-es választások után. A történelmi pártok (CDU/CSU, SPD, FDP) meggyengültek és az euroszkeptikus és bevándorlás ellenes AfD, valamint a szélsőbalos Die Linke erősödtek meg. Tavaly szeptemberben tartották a választást a németeknél, ahol az AfD lett a harmadik legerősebb párt, akivel – ahogyan az Nyugaton szokás a populistának kikiáltott pártokkal – senki nem akart koalíciót alakítani. A jobbközép pártokban csalódott szavazók vándorolták át az AfD-hez, így nem tudta megismételni eredményeit a CDU/CSU pártszövetség. A hosszas huza-vona után közel százhetven nappal később alakult meg a német kormány, miután a népszerűségükből sokat vesztett CDU/CSU koalíciós tervezetét elfogadta a SPD. Természetesen, ha Merkelék megfelelően reagáltak volna a migrációs krízisre, akkor akár elkerülhették volna a népszerűségvesztéssel járó kormányalakítási válságot.
Számos vélemény szerint nem is szükséges ahhoz kormányzat, hogy egy országot irányítani kelljen. Ezzel szemben a politikai stabilitás elengedhetetlen egy ország megfelelő működéséhez. A politikailag stabil országok jobban vonzzák a befektetők, valamint az erőszakmonopólium és a terrorelhárítás kérdése is állami felelősség.
