Valahogy a venezuelai események nem indították meg senki emésztőrendszerét annyira, hogy a mélyrétegekig elhatárolódjon, igazolja morális és etikai felsőbbrendűségét, hogy rituálisan, mások előtt is kifejezze: ő bizony jobb, mint Orbán.
(Illetve egy éves csúszással, mikor néhány napja kiderült, hogy Venezuelában, a Gulággá alakított államutópiában elfogyott a papír és képtelenek kinyomtatni az utolsó megmaradt napilapot, akkor azonnal mantrázni kezdték, hogy kész, végül ők is beérték "Orbánisztánt", mert nincsen Népszabadság, de főként Heti Válasz. De végső soron ez a nekikeseredett frusztráció érthető, mert a duplagondol logikai clusterjében a saját "kudarcaikért" is Orbán a felelős.)
Most viszont azonnal előkerültek a Pandoráért és a kék, ugráló izékért mindenüket kockáztató Che-pólós arcok, akiknek a gerillaharc annyi, hogy a komment-bozótosban, az ellenzéki öntudat avarszintjén mindenképpen köpjék a savat az avatarjaikkal, miszerint: ők totálisan átlátják a geopolitikai helyzetet, az elháríthatatlan erkölcsi receptoraik tudják mikor és kitől kell gyorsan, végképp elszigetelődni, mert zsigereikkel érzik azt, hogy hol lesz a következő népirtás.
Apropó népirtás: most olvasom, hogy az indiánok legyilkolása és a túlóra között van egyfajta transzcendencia, valamiféle etikai kapcsolat.
Háború ez. Mentális, pszichológiai háború. A napi sajtóban már most úgy hajlítgatják a dolgokat, mintha Jair Bolsonaro beidézgetett mondatait Orbán Viktor mondta volna a saját szájával. Orbán Viktor valójában az indiánok kiirtását ment ünnepelni Braziliába, ahol Benjamin Netanjahuval külön egyeztetett arról, hogyan fognak a zsidó (lényegében: faji) represszióval még több gyermekkorú öngyilkos merénylőt kikényszeríteni a szabadságáért mindenre képes, elállatiasított palesztin népből.
Később ugyanezek felismerték, hogy Magyarország számára most semmi nem lehet fontosabb geopolitikai irányzék, mint az amazóniai esőerdők. Az állítás az lett, hogy egy a jövőért felelős, morálisan is megkérdőjelezhetetlen igazikeresztény kormány így, ehhez mérten járna el Bolsonaroval szemben. Tehát önmagát, a saját legitimitását gyengítve, a brazilok önrendelkezését megkérdőjelezve, pusztán lar pour l'art elhatárolódna a "náci kutyaszartól".
Ezekben a pillanatokban is kiválóan megfigyelhető, hogy a saját halmazállapotában is bizonytalan, a baloldal ezer árnyalatába beleszorított ellenzék csak utópián vagy disztópián keresztül képes viszonyulni bármihez, a realitásokhoz pedig semmi köze. A valóság még megragadható részleteit alárendelték annak a mentális fixációnak, hogy "Orbán legkésőbb 2011-ben bukni fog".
De nem baj, reménykedjünk benne, hogy az LMP etikai bizottsága, Sólyom László, a Medvedisznóember és a Bolygó Kapitánya majd rendet rak a fasizmus által felégetett Brazíliában is.
