A füzéri és a diósgyőri vár rekonstrukciója, vagy a budavári palota lovardájának és udvarlaki őrségének újjáépítése körül sok szenvedélyes vita zajlik. Érdemes körbenézni Európában, ugyanis nemcsak nálunk divat a városképet egykor meghatározó, eltűnt épületek visszaépítése.
Moszkvában már a rendszerváltás után, 1994-ben visszaépítették a Vörös tér északnyugati bejáratát képező Feltámadási kaput, amit Sztálin azért bontatott le, hogy a katonai díszszemlékre könnyebben be tudjanak gurulni a tankok. A hasonló okokból lerombolt Kazányi katedrálist is ekkor építették vissza eredeti helyére.
A moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház azért élvez kétes hírességet, mert 1931-es felrobbantása után a helyére tervezett monumentális toronyház csupán az alapozásig jutott el, s az építkezés a II. világháború miatt nem is jutott tovább. Hruscsov pártfőtitkár a gödröket átépítette medencévé, így jött létre Moszkva legnyagyobb szabadtéri stradja. 1991 után ezt, a Moszkva folyó partján álló templomot is újjáépítették.
A rendszerváltás utáni Németország is felfedezte múltját. A nemzetközileg legismertebb példa Drezda 1945. februári bombázásakor elpusztult Frauenkriche újjaépítése, ami széles körű adakozásból valósult meg. Az Elba-parti város barokk látképét messziről meghatározó templom hatvan év után támadt fel majdnem eredeti szépségében, ugyanis a még használható, majd' négyezer erdeti elemet is beépítették, amelyek közül a legnagyobb egy 95 tonnás tetőelem volt.
Lipcsében szintén a kommunista diktatúra idején robbantották fel a Szent Pál, ismertebb nevén egyetemi templomot. 1968 májusában, a robbantás előtt rohamtempóban emelték ki a megtartandónak ítélt elemeket, majd a templom helyére egy szocreál egyetemi épület került. A rendszerváltás után egy acélszerkezettel jelölték az egykori templom körvonalait. Hosszú viták után Eric van Egeraat holland építész tervét fogadták el, aki az egyetem számára egy olyan modern épületet tervezett, amelyben integrálta a lerombolt templom főhajójának vonalait és két markáns gótikus főablakát.
Potsdamban már visszaépítették a régi piactér háborúban elpusztult fontosabb épületeit. A Hohenzollernek újjáépített városi kastélyában működik a tartományi parlament, míg a szintén újjászületett Barberini-palotában egy múzeum kapott helyet. Egykor a város látképét már messziről meghatározó, 1968-ban lerombolt Helyőrségi templomnál egyelőre a 90 méter magas torony újjáépítésére jött össze a pénz. Ebbe a templomba temették el II. (Nagy) Frigyes porosz királyt. Amikor Napóleon és tábornokai megtekintették a király sírját, a katonák nevettek a poroszok múló katonai dícsőségén. Napóleon akkor a legenda szerint azt mondta, “Uraim, csak ne nevessenek! Ha ő élne, mi nem lennénk itt!”.
Berlinben is több elbontott épületet emeltek újra. A korábban senki földjének számító Brandenburgi kapu előtti Pariser Platz két visszaépített szárnyépülete, illetve a főnixként feltámadt, híres Hotel Adlon visszaépítése idézi a múltat. Az Unter den Linden másik végén, az Alexanderpaltz közelében már majdnem készen van a Hohenzollernek berlini városi palotájának újjáépítése, ami Humboldt-fórum néven egy tudományos konferenciaközpontnak is helyet ad.
A Majna menti Frankfurtban már korábban visszaépítették a város középkori főterének számító Römert, ahol a régi városháza és a német-római császárok megválasztásának terme is található. A régi belváros meghosszabbításaként most építik újra a császárok egykori koronzásái útvonalát, ahol 15 házat építenek vissza eredeti tervek szerint.
A legtöbb említett történelmi épület a mai kor technikájával épül, és legfeljebb a homlokzati és tetőelemek készülnek az eredetivel egyező anyagból és technológiával. A betonváz ellenére ezek az épületek kontúrjaikkal, tornyaikkal, kupoláikkal és térszerkezeti elhelyezkedésükkel nemcsak szépséget árasztanak, hanem időutazásra is hívnak.
