Be nem tartott román ígéretek

Tavaly meg se hívta őket, így idén már előre kijelentették, nem vesznek részt a parádén. Mindeközben a román szélsőjobb Sepsiszentgyörgyre készül, hogy hangos felvonulással megzavarja a zömmel magyar lakosságú székely város békéjét, és megfélemlítse az erdélyi magyarságot.

 

Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt viszont azért támadják jobbról és balról is, mert úgy mert nyilatkozni, hogy tiszteletben tartja a románok nemzeti ünnepét, de az erdélyi magyarságnak nincs miért lelkendeznie december elsején. “Nem fogjuk tudni, és nem is akarjuk ünnepelni 1918-at” – mondta szó szerint Kelemen Hunor. És tegyük hozzá mi, hogy a románok se örülnének annak, még 99 év után sem, hogy ha őseiket országváltásra kényszerítenék valaha. Az se tetszik a román elitnek, hogy az RMDSZ-nek a jövő évi centenáriumra elkészült kiadványa azt a címet viseli, hogy “Ezer év Erdélyben, száz év Romániában”. Most Kelemen Hunortól – akárcsak pár évvel ezelőtt Tőkés Lászlótól – őszinte beszéde miatt elkoboznák magas rangú román állami kitüntetését. Mert tabutémát feszeget.

 

Pedig amit számon kér a magyarság, és évek óta, rendre elmondják a magyar képviselők a bukaresti parlamentben az az, hogy Románia nem tartotta be az Erdély Romániával való egyesülését kimondó 1918-as román népgyűlés nyilatkozatát, az akkori ígéreteket. Egyébként 99 éve a Magyar Állami Vasutak ingyen szállította a román demonstráció résztvevőit Gyulafehérvárra, ahol az új román állam megalakításának alapelveiként a többi között a következőket fogadták el: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének. 

 

Az első cikk nem ígér mást, mint autonómiát, ami azóta is szitokszó, nemzetbiztonságot veszélyeztető kategóriába sorolt fogalom a mai Romániában.

A második cikk pedig akkor érvényesülne, ha a magyar történelmi egyházaktól a kommunista diktatúra idején elkobzott javakat visszaszolgáltatnák, de az európai és NATO-integrációs kényszer miatt elindult restitúciós folyamat – azzal, hogy Románia tagországgá vált – leállt, sőt tetten érhető a visszaállamosítási szándék (lásd a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium református egyházi épületének visszavétele, vagy a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumnak helyt adó egyházi épülettel kapcsolatos román feszültséggerjesztés, ügyészségi vizsgálatok és perek, a gimnázium megszüntetése és végső soron a magyar diákok kiebrudalása a magyar történelmi egyház ingatlanából). 

 

Az asszimilációs politika most is zajlik, a magyarságnak nem adták vissza a múlt század ötvenes éveiben beolvasztott egyetemét, a kolozsvári Bolyait, a magyar orvosképzésre a második világháború után létrehozott orvosi és gyógyszerészeti egyetemen, bár törvény garantálja, mindmáig akadályozzák a magyar tagozat létrejöttét, hadjárat zajlik a magyar és a székely szimbólumok, illetve az anyanyelvhasználat teljes jogegyenlősége ellen és még sorolhatnánk. De tervek vannak arra, hogy miként olvasszák be a székelyföldi magyar megyéket egy olyan óriási régióba, ahol kisebbségbe kerülne az erdélyi tömbmagyarság is.      

 

A trianoni békeszerződéssel Romániához csatolt területek infrastrukturálisan és iparilag is jóval fejlettebbek voltak a Havasalföld és Moldva egyesülésével pár évtizeddel korábban létrejött Román Királyságnál.

 

Olyan iparosodott városok kerültek román fennhatóság alá, mint Temesvár, Kolozsvár, Nagyszeben, Brassó és Resicabánya. Erdély elcsatolásával olyan korábban nem létező iparágakkal gazdagodott Románia mint a színesfémkohászat és a nemesfém-feldolgozás, de jelentősen megerősödött kohászata, vegyipara és faipara is. Az erdélyi infrastruktúra messze felülmúlta mind kiépítettségben, mind minőségben a romániait.

 

“Románia az az ország, amelynek sok minden az ölébe pottyant, de valahogy sohasem tudott igazán élni a lehetőségekkel, bármilyen rendszer győzedelmeskedett, fejlődése esélyeit mindig szétlopkodták az éppen hatalmon levők, vagy feláldozták a nacionalista félelmek és gőg oltárán. Így ma, 2017-ben, 99 évvel a nagy egyesülés után, még mindig nem kötik össze autópályák a történelmi régiókat, egy napba telik eljutni az ország egyik sarkából a másikba, az Osztrák-Magyar Monarchia idején épített vasúthálózaton egy évszázada gyorsabban közlekedtek a vonatok, mint ma. Erdély továbbra is eltartója Moldvának, Olténiának, vannak vidékek, ahol mintha megállt volna az idő” – írja pénteki vezércikkéében a sepsiszentgyörgyi Háromszék újság.

 

Az erdélyi magyarság képviselői a 99 év alatt több ízben szorgalmazták egy etnikumközi szerződés megköttetését, legutóbb, két éve Kelemen Hunor kereste fel a kezdeményezéssel Klaus Johannis államfőt, de hasztalan. Most is megfogalmazta, hogy a 100-ik évforduló kapcsán fel kell tennünk a kérdést, hogy Románia közép és hosszú távra tervezett jövőképében számol-e a romániai magyarsággal vagy a szászok és a zsidók eltűnéséhez hasonló folyamatban gondolkodik. Amennyiben a válasz igen, közösen válaszokat kell találni arra, hogy mi a legmegfelelőbb intézményes berendezkedési rendszer erre.