Korábban a húsvét – csakúgy, mint a karácsony, vagy a szilveszter, inkább szólt a négylábúakról, mint a szárnyasokról. Hogyan néz ki most az arány?
A karácsony esetében is van elmozdulás a sertéshústól a szárnyasok irányába, a húsvét esetében pedig, azt mondhatjuk hogy ez az ünnep egyre inkább a baromfiról szól. Ez a folyamat megállíthatatlan. Gasztronómiai értéke miatt a nagy ünnepen sem fog eltűnni egyik nagy hús csoport sem, de az átrendeződés folyamatos. Ezt a folyamatot erősíti, hogy a fogyasztók továbbra is árérzékenyek, így továbbra sem mindegy, hogy egy kilogramm húst milyen költséggel lehet előállítani. Márpedig, baromfihús előállítása már élő szektorban is lényegesen olcsóbb, mint a hosszabb hizlalási idejű és több takarmányt fogyasztó sertésé. Összegezve: a sonkának természetesen, továbbra is ott a helye az az ünnepi asztalon, de a fiatalabb generáció már egyre kevésbé keresi a nehéz, zsíros húsokat, inkább a könnyű baromfihúsra fókuszál. A tojás helyzete nem változott: az ilyenkor minden mennyiségben eladható, az esetek többségében nagyon jó áron.
Milyen okokkal magyarázható az a nagy ünnepek előtt egyáltalán nem szokásos jelenség, hogy az ilyenkor nagyon kurrens tojás a tavalyi 100-120 forintos darab árával szemben most ötven-hatvan forintért lehet kapni, és a baromfi, de még a sonka áránál is azt látni, hogy inkább olcsóbban kapható most, mint tavaly. Másképpen kérdezve, milyen okokkal magyarázható az élelmiszer infláció e látványos visszaszorulása?
Nem mondok újat azzal, hogy az árakat alapvetően mindig a piac alakítja, ami ritkán van teljesen egyensúlyban: többnyire vagy inkább keresleti, vagy inkább kínálati piacról beszélhetünk. Az állati termékek esetén most a termelési kedv fellendülésének – és ezzel a kínálati piac kialakulásának – a döntő lökést az adta, hogy a termelési költségek 70 százalékát megtestesítő takarmányárak tavaly a megelőző évhez képest megfeleződtek. A megnövekedett kínálatra pedig, a piac abban a pillanatban regál, és az árak eldobott kő tempójában és ívében zuhanni kezdtek. Ezzel a helyzettel szembesülünk most is.
Hogyan néz ez ki konkrétan a baromfinál?
A baromfihúsoknál már tavaly novemberben elkezdődött az árcsökkenés, hiszen betakarítási időszakban a búza-, illetve kukorica beszerzési ár tényleg a fele volt az előző évinek. Ez törvényszerűen elindította ezt a lefelé tartó árspirált
Jelen pillanatban a baromfi ágazatban ez a jelentős és drasztikus költségcsökkenés a mintegy 10-15 százalékos energiaár csökkentéssel együtt ellen tart a piac által kikényszerített árzuhanás következményeinek. Ennek köszönhetően a 2023-as év egy kiegyensúlyozott, viszonylag jó gazdasági év volt, mind árbevételben, mind pedig, eredményben. Mivel a tavaly olcsón beszerzett beszerzett gabona ez év végéig elegendő, költségoldalról 2024-ben versenyképesek maradunk, mind belföldön, mind pedig, az export piacokon.
Nagy István agrárminiszter és Bárány László, a Master Good cégcsoport tulajdonosa, a társaság ügyvezető igazgatója megtekinti a Baromfi Coop Kft. szervesanyag-kezelő gyárát az átadóünnepség napján a Szabolcs-Szatmár megyei Nyírjákón 2019. augusztus 14-én. A baromfitenyésztéssel foglalkozó cég szervesanyag-kezelő központja 2,6 milliárd forintból épült fel. MTI/Balázs Attila
Ukrán dömpingáru zavarja a piacot
Mennyi köze van ezekhez az árváltozásokhoz az ukrán gabonának, tojásnak, baromfi húsnak?
Ukrajnából elsősorban két nagy baromfitermék érkezik. A csirkemell filé több százezer tonna mértékben. Tavaly 230 ezer tonnát exportáltak az ukránok ebből a termékből az Unióba, ami az EU össz csirkehús fogyasztásának öt százalékát teszi ki. De piaczavaró mértékben, százmillió darabszámra érkezik Ukrajnából az étkezési tojás is. Ehhez jön az állandó gabonanyomás, ami veszélybe sodorta, kvázi felborította azt a több évtizedes status quot, amiben viszonylag magas gabonaárak és magas előállítási költségek mellett magas húsárakat lehetett elérni. A egyensúly felborulása miatti elégedetlenség ölt testet a jelentős agrár érdekeltségekkel rendelkező országok gazdatüntetéseiben, amelyek, megjegyzem, teljes mértékben jogosak. Hiszen nincs az a rendszer, ami kibírná, hogy egyik napról a másikra ilyen árutömeg zúduljon be a piacaira minden korlátozás nélkül. Ha ez csak magyar jelenség lenne, akkor is nagy baj lenne, de nem így van: legalább négy öt jelentős agár-élelmiszeripari potenciállal rendelkező országban zajlanak tüntetések. Meggyőződésem, egészen addig, amíg az EU ebben rendet nem csinál. / Az Európa Tanács és az EP minapi megállapodása nem teljesen ebbe az irányba mutat. Eszerint 2025-ig továbbra is vámmentesen jöhetnek be az agrártermékek Ukrajnából, a jelentős piaci zavart okozó behozatalnál azonban egyebek mellett baromfira, tojásra és kukoricára is sürgős „vészféket” tehet az EB, és bizonyos mennyiség után a búza vámját is visszaállíthatja./
Bármennyire ellentmondásosan is éli meg ezt a helyzetet egy-egy vertikum gazdasági szereplője, a fogyasztó ezt másképpen látja, hiszen az árak szelidülnek és ő olcsóbban tud vásárolni.
Persze, a fogyasztó egy bizonyos szintig haszonélvezője ennek, hiszen, ez is hozzájárult ahhoz, hogy egy nagyon gyors ütemű árcsökkenés legyen a húsféléknél, a tojásnál. A bökkenő legfeljebb az, hogy az ukrán áru által generált árcsökkenésének csak egy kisebb hányada jelent meg a fogyasztói árakban, a profitmarzs nagy része a kereskedőláncok zsebében landolt. Konkrétan azt mondja: ha én mint baromfifeldolgozó átadói árban nem adom oda 1400 forintért a csirkemell filét, akkor behozza az ukránt. És nem a levegőbe beszél, behozza, és kiteszi a polcra 1989 forintért, a közte lévő 589 forintot, viszont, nem adja oda a fogyasztónak.
Rendszerszerű ellenőrzés kellene
A tüntető gazdák Európa szerte versenyhátrányként értékelik azt is, hogy miközben nekik a legszigorúbb előírások szerint kell termelniük, az ukrán áru előállításának, szállításának körülményeit senki nem ellenőrzi, nem kéri számon.
Az valóban versenyhátrány, hogy miközben mi egyre szigorodó növényegészségügyi, állatvédelmi, gyógyszer, vakcina, antibiotikum csökkentési és egyéb szabályozás alá esünk, addig ezek a drákói elvárások az ukrán árura nem vonatkoznak. Kamionjaik 10-20 kilométer hosszú sorban állnak a határon, és senki nem kérdezi meg, hogy tessék mondani: milyen termelési környezetben, milyen növényvédelemmel, milyen vegyszer dózissal és kezeléssel előállított gabonákat tetszenek ideküldeni, és az ebből felnevelt állatok húsában milyen szermaradványok vannak. Ez már már nem pusztán piaci kérdés, ez már igazi politikai felelősség, aminek vállalásától az Unió valamilyen ok miatt elzárkózik. Ez annál is inkább fölöttébb érthetetlen, mivel az élelmiszer mindig is stratégiai termék volt. Mindegy, hogy gabona, vagy becsomagolt hús formájában kerül be a fogyasztói rendszerbe, annak a minősége, tisztasága, egészséges volta már olyan politikai felelősség, ami alól nem lenne szabad kibújni.
Mi lenne a megoldás?
Az uniós gazdák – velünk együtt – azért is tiltakoznak, hogy legyenek meg azok a beléptetési pontok, ahol nemcsak szúrópróbaszerűen, hanem rendszer szinten is megtörténik a minőségellenőrzés. Ha ez meg fog történni, garantálom, hogy a mennyiségi nyomás is megszűnik, mert az ide bezúduló árunak az ötven-hatvan százaléka visszafordulna a határokról. Ehhez nem kell semmilyen politikai nyomást bevezetni, egyszerűen életbe kell léptetni azt, ami az Unió belső szabályzatában megvan, és nagyon szigorúan be is tartják velünk. Olyan nincs, hogy nekem minden papiromnak rendben kell lenni, a gépjárműveknek kifogástalan állapotban kell lenni, érvényes műszakival, érvényes kötelező felelősségbiztosítással. Ők meg, bezúgnak a piacainkra egy olyan autóval, minek az első kerekein nincsen fék, egyéb tekintetben pedig, a műszaki állapotát nem is minősítem. Összegezve: ha a kettős mércét megszüntetjük, és azt mondjuk, hogy az EU-ba csak olyan minőségben jöhet be alapanyagként, vagy fogyasztási cikként élelmiszer, ami a belső szabályoknak teljesen megfelel, akkor itt sokkal hamarabb lehet rendet csinálni. Itt jelenik meg a politikai felelősség, hiszen ezzel 400-500 millió ember élelmiszer biztonságát is veszélyeztetjük. Uniós átlagban ugyan, csak a munkavállalók 4-5 százaléka kötődik az agrár-, és élelmiszeriparhoz, társadalmi súlyuk szerepük azt az arányt messze meghaladja. Egy most veszélybe került társadalmi szerződés is szól, hogy ezek az emberek maradjanak is vidéken és műveljék meg a földeket, őrizzék meg a rurális térséget úgy, ahogyan az apáik és szépapáik tették. E parasztság tönkretételével ez az örökség is elvész, akinek a társadalmi béke szempontjából kiszámíthatatlan következményei lehetnek.
Fotó: Árvai Károly
A multinacionális étkezési láncok sem kérnek a GMO-s alapanyagból
Sokan kifogásolják azt is, hogy az EU piacaira beömlő ukrán gabona génmódosított, miközben az uniós országok közül nem túl sokan vannak olyanok, akik engedélyezik a génmódosított termelést.
Ukrajna nagyon erős export potenciállal rendelkezik gabonafélékben, de olajos magvakban, repcében, napraforgóban és szójababban is. Mivel az ott termesztett növények 50-70 százaléka génmódosított, nem kérdés, hogy az EU piacaira beömlő áru esetében is minimum hasonló aránnyal találkoznánk – ha ellenőriznénk ezt azokkal a nagyon gyors és korszerű eszközökkel, ami erre rendelkezésre állnak. De nem tesszük. Ez pedig, nagyon érdekes kérdéseket vet fel, hiszen nagyon komoly áruházláncok, vagy hasonlóan komoly éttermi láncok, mint a McDonald’s, vagy a KFC, előírják, hogy csak olyan állati terméket lehet forgalomba hozni, amelyek garantáltan GMO-mentes takarmányon nevelt alapanyagból készülnek.
E kevésbé vidám kilátások ellenére úgy tűnik, hogy Bárány dinasztia, amelynek sok százmilliárdos cégbirodalma magyar körülmények között feltétlenül multinak számít, továbbra is optimista, és nagyon is ambiciózus tervekkel készül a jövőre.
Valóban. Cégünk már több, mint 30 éves, úgyhogy, bátran mondhatom: évtizedek óta hasonló szemlélet szerint tervezzük a jövőt. Eszerint mindig átfogó beruházási terv készül egy-egy öt éves időszakra, amit aztán minden évben aktualizálunk. Ha az élet úgy hozza, mint két évvel ezelőtt, a COVID idején, egy évben kétszer-háromszor is újraterveztük, átértékeltük korábbi döntéseinket. Most úgy látjuk a helyzetet, hogy részben a gabonaárak csökkenése miatt és egy konszolidációs időszak kezdetén vagyunk, és saját szakmánknak emiatt dinamikus perspektívát jósolunk. Úgy ítéljük meg, hogy a csirkehús fogyasztás a következő tíz évben legalább 10-15 százalékkal fog növekedni. Vagyis, van mire fejleszteni, tehát fejlesztünk. Az ehhez szükséges erőforrások közül természetesen, a pénznek van kiemelt szerepe, de egyre inkább nem csak annak. Most, 2024 tavaszán úgy ítéljük meg, hogy, hogy a következő tíz év legnagyobb beruházásai kockázata is a rendelkezésre álló humán erőforrás mennyisége és minősége lesz. A számok e tekintetben nagyon beszédesek: ma másfélszer annyi ember lép ki a munkaerőpiacról – részben nyugdíjazással, kisebb részben elhalálozás miatt – mint amennyi belép. Vagyis, nagyon oda kell figyelni erre az erőforrásra. Nem véletlen, hogy nálunk a 3500 fős munkavállalói létszámból közel 400 a Fülöp-szigetekről érkezett. Ők nem migránsok: két éves munkavállalási vízummal jönnek, és ha ezt becsülettel ledolgozzák, akkor hazamennek, és még egyszer egy hasonló két éves periódusra pályázhatnak. Tehát, már látszik, hogy a rendelkezésre álló – elsősorban betanított, fizikai munkaerő-állomány több, mint 10 százalékát kénytelenek vagyunk külföldi munkavállalóval pótolni. Egyáltalán nem zárható ki, hogy ez az arány a későbbiekben nőni fog. Ezek a Dél-Kelet-ázsiai emberek ugyanis, kiválóan dolgoznak, hiszen azért küldte ide a családjuk őket, hogy pénzt keressenek.
Megkockáztatom, hogy ezzel a munkavállalói réteggel a magyar társadalom, a magyar gazdaság is jól jár, mert túl azon, hogy ezek tisztességes, becsületes keresztény emberek, és miközben mi befizetjük utánuk a társadalombiztosítási járulékot, egészséges fiatalok lévén, ebből nem sokat kell az ő egészségügyi ellátásukra fordítani fordítania Magyarországnak.
Képzett, ambiciózus és lojális vezetők kellenek
Mi a helyzet a felsőfokú képzettséget igénylő munkaerővel?
A felsőfokú képzés, aminek az átalakítása most gőzerővel folyik, az elmúlt 25 évet átaludta. Nem a piacnak, nem a gazdaságnak termelt diplomás mérnököket, közgazdászokat, vegyészeket, agrármérnököket, hanem csak úgy ki az utcára. Az egyetemek nem kérdezték meg a piactól, hogy tessék mondani: milyen tudású és képzettségű emberekre van szükség. Most ezzel az új típusú – modellváltott, alapítványi – rendszerrel ennek a 25 éves hátránynak a ledolgozása megkezdődött, de – mint ahogy más területen sem – itt sem lehet csodát várni egyik pillanatról a másikra: öt-hat év múlva jöhet majd ki az első olyan diplomás generáció, akit már a piac is keresni fog. Azt, hogy nagyon komoly növekedés gátló tényező lesz a használható szakemberek hiánya, mi látjuk tíz éve. nem véletlen az, hogy 8 éve elkezdtük saját kútfőből és saját finanszírozásban a felső-, és középvezetői utánpótlási programot. Ez úgy néz ki a mi esetünkben, hogy agár diplomával, és legalább 1-3 éves gyakorlattal rendelkező fiatalokat válogatunk ki. Rendszerint van egy nagy merítés, ott jelentkezik 70-80 fiatal, abból szűrünk ki 20-25-öt, és a 25 fős csoportból kiválasztunk hatot, hetet. Ebben a végső kiválasztásban már részt vesznek a fiaim is meg én is.
Hogyan tudják megtartani ezeket a nagyon ambiciózus fiatalokat a képzési idő alatt?
Minden csoport tagjait egy teljes évig képezzük. Ezidő alatt versenyképes fizetést kapnak, miközben mi kizárólag az ő szakmai képzésükre koncentrálunk, célirányosan arra képezzük ki őket, amire a mi vállalkozásunkban szükség van. Ezt úgy csináljuk, hogy az első pár hétben kitöröljük azt a sok butaságot, amit az elmúlt években valamilyen egyetemen tanultak. Ezután elkezdjük berakni szisztematikusan azt a korszerű, gyakorlatias tudást, ami a mi szakmai igényünknek maximálisan megfelel. És mivel fel tudunk neki rajzolni egy olyan karrier-ívet, ahol meg tudom neki mondani, hogy mennyi lesz fizetése, öt év múlva milyen típusú autóval fog járni, így ezek a fiatalok szívesen maradnak. Mára már 45 ilyen, mi általunk kiképzett fiatal van a rendszerünkben. A program haszna a mi oldalunkról egyértelműen az, hogy ezáltal látom előre, a hogy egy-egy kapacitásbővítő beruházás termelésbe lépésekor egy-egy pozíciókban konkrétan kire tudok számítani.
Úgy tűnik nekem, hogy ez a program nagyon közel áll idősebb Bárány László szívéhez.
Igen, ennek a képzésnek a tulajdonosi kör, a család részéről én vagyok a felelőse. Nagy élmény számomra, nagy élvezettel csinálom, és nagy ambíciókkal, mert meggyőződésem, hogy a következő öt plusz öt évben azok a cégek lesznek sikeresek, akik a humán erő felkészítésével elébe mennek saját növekedési ütemüknek. A felkészült munkaerőnek pedig, a mi rendszerünkben három alapvető jellemzője van: magas szakmai színvonalat kell képviselnie, elvárás vele szemben, hogy legyen érdeklődő és kifejezetten ambiciózus, a harmadik kritérium pedig az, hogy legyen lojális a céghez. Ez a három érték ugyanis az, ami egy vezető munkavállalót jellemez.
Cégcsoportjuk mintegy másfél évtizede célul tűzte egy teljes zárt integrációs modell felépítését. Hol tartanak ezzel a munkával most?
2024 elején a 95 százalékánál járunk. Kapacitáshiányokat baromfitelepi beruházásoknál kell pótolni, most van befejezési fázisban egy nagy takarmány keverő üzem Nyírmadán, 480 ezer tonna per év kapacitással, ami a magyar takarmánygyártás 15 százalékát teszi ki. A kisvárdai csirkefeldolgozó üzem korszerűsítését befejeztük, zöldmezős beruházással épül Sárváron egy európai viszonylatban is kiemelkedő, nagy kapacitású továbbfeldolgozó üzem: virsli, felvágott, parizer és sonkafélék gyártására. Ez egy full automatizált és robotizált gyár lesz, ami már olyan technológiai elemekkel valósul meg, amik a vega-vegán alapanyagok feldolgozására is alkalmas lesz. Ezt a piac előbb-utóbb igényli, és amit a piac kér, azt gyártani kell. Ez a beruházás már elindult, és kb. jövő ősszel áll termelésbe. Ez egy nagyon-nagy üzem, amit 30 milliárd forintot meghaladó beruházási értékkel valósítunk meg. Szlovákiában nem régen fejeztünk be egy szójabab feldolgozó üzemet, ahol magyar és szlovák GMO mentes babot dolgozunk fel. Meg fogjuk háromszorozni a baromfitrágya feldolgozó kapacitásunkat, mert ezt is kéri a piac. A következő három évben ennek a teljes rendszernek a komplexitása elkészül. Ehhez tartozik még egy kb. húszmilliárd forint összegű megújuló energia beruházás csomag, elsősorban naperőművel. Ez is gőzerővel folyik. jelen pillanatban 24 hektár naperőmű parkunk van, ez két év múlva el fogja érni a 45 hektárt.
Fotó: Mastergood
Milyen előnyöket várnak ezektől a fejlesztésektől?
A világ globalizációja nem csökkent, a mi cégünk már sok-sok éve az európai, illetve világpiacon kell, hogy versenyezzen, és olyan cégekkel kell össze mérni, akik ezeket a fejlesztéseket, beruházásokat már előttünk néhány évvel megcsinálták, és ennek élvezik az anyagi hasznát, előnyét. Tehát, nálunk ez elsősorban versenyképességi szempont. Biztosak vagyunk továbbá abban, hogy a környezeti terhelés, a karbon lábnyom csökkentését, illetve, ennek terméken történő feltüntetését a vásárló előbb-utóbb meg fogja követelni. A magújuló energiák rendszerbe állítását szolgáló beruházásoknak is ez az egyik célja. 2030-2032-re el szeretnénk érni a zéró kibocsátási szintet. Ezen dolgozunk most, gőzerővel.
Címlapfotó: Mastergood
