Kabaré – jobb szó nincs arra, hogy mi is folyik a baloldalon. A politikai stratégia, a világos helyzetértékelés teljes hiánya vezetett ahhoz, amit ma látunk. Karácsony Gergely – aki mindenáron miniszterelnök-jelölt lenne – státusát még mindig nem tisztázták, az MSZP és a DK listái egymás ellen versenyeznek majd a szavazókért, és végül Fodor Gábor is megunta a szöszmötölést: néhány nap után otthagyta az MSZP-Karácsony valamit. Ő azért nem nagy veszteség.
De nézzük sorban mi is történik.
A jó tanuló gyerek a gimnáziumból – ő Karácsony Gergely. Első blikkre mindenkinek ez ugorhat be róla, ami azért lássuk be, kevés egy miniszterelnök-jelölttől. A második dolog pedig az, hogy a mosolygós, szemüveges arc mögött egy folytonosan helyezkedő – sokak szerint elvtelen – egyéniség húzódik meg, aki soha semmiért nem vállalt felelősséget. Így indult Zuglóban is 2014-ben, ott sem akart képviselő lenni, csak polgármester. Az akkor be is jött.
Most is ugyanezt a játékot játssza, csak egy magasabb lépcsőfokon. 2012-ben az LMP-vel szakított az Együttért, most az Együtt-tel az MSZP-ért. Szép politikai pályaív, főleg, ha tudjuk, hogy egykor épp azért kezdett el politizálni, hogy a szocialistákkal szemben lehet más a politika.
Karácsony, aki bejelentkezett a szocik miniszterelnök-jelöltjének, azonban nem akar parlamenti képviselő lenni, nem akar közös MSZP-Párbeszéd listát se (azt a szocik sem, hiszen így 10 százalék lenne a parlamenti bekerülési küszöb), ő minden ellenzéki pártot szeretne egy listán látni, és közös kormányfőjelölt lenni, még akkor is, ha egy hónapja még pont ennek ellenkezőjéről beszélt. És jól tudta, amikor a padból kiesve nyújtózkodni kezdett az MSZP-s jelöltségért, hogy itt nem lesz közös lista, csak koordinált indulás. Most meg lebeg mindenki felett, hiszen a Párbeszéd nevű pártja mérhetetlen alakulat, a balos pártok között pedig nem lesz semmilyen listás közösködés, az ő jelölése semmit nem jelent, bármikor le lehet keverni.
Magyarul az ő szerepe a mai magyar pártpolitikai rendszerben értelmezhetetlen és értelmetlen dolog egyszerre.
A második fejezet Gyurcsány Ferenc szerepe, akiről csak a vak nem látja, hogy már a kezdetektől az MSZP végső meggyengítésére játszik, ami úgy tűnik, be is jön neki. A célja egyedül az, hogy önálló frakciót alakítson, és a választások után integrálja a szétszéledő szocialistákat. Ezt a célt már korábban megjelölte egy egységes Demokrata Párt létrehozásában. Ezzel csak az a baj, hogy bár ő úgy gondolja, hogy a választók elfelejtik, mit is tett 2006-ban az országgal, erre a valóságban semmi esély sincs. Ő tehát a legnagyobb nehezéke a baloldalnak, de talán az egyedüli arrafelé, aki képes stratégiában gondolkodni.
Aztán itt van az MSZP-DK lista 60-46-os felosztása, ami ugyancsak Gyurcsánynak kedvezhet, hiszen régi, MSZP-s körzetekben – például Salgótarján, Pécs, Újpest – indulhat DK-s jelölt a választáson. Ezzel csak az a baj, hogy e két pártnak egymással is versenybe kell szállnia a választáson a listás szavazatokért.
És arról még nem is beszéltem, hogy Fodor Gábor és pártja – aki körülbelül két napig volt az MSZP-P valamilyen együttműködés szövetségese – megunta az egészet, és kiszállt a barátkozásból. Inkább Bokros Lajost választotta, akinek szintúgy mérhetetlen pártja népszerűsége, de ez nem baj, hiszen a két nulla végül együtt és nullát fog érni.
Ez a balos csapat láthatóan minden nap azt bizonyítja, hogy az ellenzéki szerepre is alkalmatlan. Van még néhány hónap a választásokig, tehát van még esély arra, hogy újabb és újabb jelenetekkel gazdagodik a balos kabaré. Várjuk a folytatást!
