Nagyon büszkék voltak az MSZP-ben arra, hogy a kampány végére milyen ismert lett Karácsony Gergely, a miniszterelnök-jelöltjük. Mondjuk másra nem lehettek büszkék, de a kampány, az országos médiumokban való szereplés (még a negatív élű is) nagyban megnövelte Karácsony ismertségét. Az más kérdés, és messzire is vezetne elemezni, hogy az MSZP miért egy mikroszkóppal is alig mérhető párt vezetőjét kérte fel a pozícióra…
Az egykori kétharmados kormánypárt, amely a rendszerváltás után (is) 12 évig (!) lehetett hatalmon, most tizenkét százalékot szerzett egy mikropárttal közösen indulva. Ez azért csődközeli helyzet, azért lássuk be. És a “csodafegyver” Karácsony is besült, pedig még vasárnap délelőtt is osztogatta volna a lapokat Áder Jánosnak, hogy Orbán Viktornak ne adjon majd kormányalakítási megbízást. A valóságtól teljesen elszakadt, egy másik dimenzióban élő Karácsony a magas részvételi adatokat látva, elbizakodottságában már azt gondolta, hogy ők nyernek. Aztán kiderült, nem a kormánnyal, hanem az ellenzékkel szembeni protestnek volt köszönhető a hatalmas választási kedv.
Kikaptak, de a hibát nem magukban, hanem a többi pártban, és a választókban találták meg, a választás napján – amikor még azt gondolhatták, kormányváltók özönlenek a szavazókörökbe – a demokrácia ünnepe volt a szavazás, aztán az lett belőle, hogy a vidéki, falusi "bunkók" milliói álltak ki a kormány mellett.
Na, most ezzel a lendülettel készülnek a megújulásra az MSZP-P-ben. A listavezetőjük – akit mindentől féltve építgettek, istápoltak – azonban levonul a porondról, vissza Zuglóba, hogy a hírek szerint építgesse a főpolgármesteri álmait. Már csak az a kérdés, miért gondolja bárki, hogy a budapestieknek 2019-ben egy vesztes vezetőre lesz szükségük? Botka Lászlót parafrizálva: nem kellettem miniszterelnöknek, jó leszek majd főpolgármesternek? Ezt a politikai taktikát vajon hol tanítják?
