A shakespeare-i királydrámákat idéző jelenetek játszódnak le a baloldalon. Csak az a különbség, hogy itt nincsenek királyok, csupán árulások, s véres fizikai leszámolások sem történtek még.
A legutóbbi dramaturgiai gyöngyszem Bokros Lajos Gyurcsány Ferencre való kifakadása, ugyanis a volt pénzügyminiszter pártjával, a Modern Magyarország Mozgalommal (MoMa) végül nem kötött megállapodást a Demokratikus Koalíció (DK).
„Átvert bennünket” – közölte Bokros a korábban vele szövetségesként viselkedő Gyurcsányról a Facebook-oldalán. Arra emlékeztetett, hogy szeptemberben, a Gulyás Márton-féle Közös Ország Mozgalom rendezvényén még épp a volt miniszterelnök sürgette annak azonnali bejelentését, hogy a DK és a MoMa szövetséget köt a parlamenti választásokra.
Bokros most „lemegélhetési-politikusozta” Gyurcsányt. Épp azt a Gyurcsányt, aki 2006-ban azzal ijesztgette az MSZP-frakció tagjait, hogy mehetnek vissza autót fényezni, ha nem támogatják a politikáját.
Bokros szerint a DK és az MSZP képviselői belesimultak a rendszerbe, „nem akarják visszaállítani a jogállamot”, jó nekik az, ami most van, csak az érdekli őket, hogy beüljenek a parlamentbe, különben munkanélküliek lesznek.
NINCS SZÜKSÉG A MOMÁRA
Kemény szavak, csak DK-s forrásaink szerint pont az expénzügyminisztertől – aki öt éven keresztül volt uniós képviselő, miközben akkori pártja, az MDF időközben megszűnt, de ennek ellenére nem mondott le a mandátumáról – picit hiteltelen megállapítás. Ezt hivatalosan nem közölték, csak azt, hogy épp Bokros volt az, aki nem akart megállapodni, miközben például a Magyar Szolidaritás Mozgalommal meg tudtak egyezni. Molnár Csaba DK-s alelnök azt mondta, hogy a Magyar Szolidaritás Mozgalom nem párt, hanem civil szervezet, ezért önállóan nem indulhatna az országgyűlési választáson, de a Demokratikus Koalíció biztosítja neki a parlamenti képviselet lehetőségét. Ebben a szervezetben már nincs ott az alapító, az Együtt színeiben 2014-ben parlamenti mandátumot szerzett Kónya Péter. Ő 2016-ban vált ki és alapította meg a Szolidaritás a Köztársaságért Pártot, de róluk azóta sincs semmi hír.
Persze ugyanúgy, ahogy Bokros szervezetének, a Szolidaritásnak sincs semmilyen társadalmi támogatottsága. Gyurcsánynak egyikőjükre sem lenne szüksége, csak Bokros – forrásaink szerint – szeret „primadonnáskodni”, amit a DK elnöke nem nagyon visel el. A volt kormányfőt emellett az is motiválhatta, hogy egy közös listának nem öt, hanem tíz százalék lenne a parlamentbe jutási küszöbe. Ennek ódiumát a folyamatos, hangzatos önvállveregetése ellenére azért ő sem vállalja be.
Bokrosnak most nem maradt más hátra, mint hogy a MoMával egyedül induljon a választáson, ehhez 27 egyéni indulót kell találnia az országban. Így lehet országos listája és állami kampánytámogatása, különben megszűnik a pártja. Ugyanis a MoMa 2014-ben sem indult el a megmérettetésen, így ez lenne a második választás, amelyet kihagy, a törvény szerint ezért nem működhetne pártként a továbbiakban.
AZ MSZP UTÁN JÖTT BOKROS
Szocialista informátorainkat viszont nem lepte meg Gyurcsány viselkedése. Ők már többször megtapasztalták, hogy a DK-elnöknek milyen is a kamarillapolitikája. Legutóbb akkor szembesültek vele, amikor Botka László korábbi miniszterelnök-jelöltjük október eleji lemondásáig az exkormányfő azzal hitegette, biztatta a szegedi polgármester párton belüli ellenzékét, hogy Botka kiiktatása után szabad lesz az útja a közös MSZP–DK-listának. A szocialistákat Botka távozásán kívül az fagyasztotta le hetekre, hogy Gyurcsány végül bemondta az unalmast, hiszen a jelölt lelépése után rögtön bejelentette: külön listát állít, nem kér az MSZP új aspiránsából sem.
Itt született meg végül az MSZP–DK-egyezség, amely azonban csak a 106 egyéni körzet koordinált indulásáról szól. Az országos baloldali pártlisták viszont versenyezni fognak.
De a szocialisták sem mentek a szomszédba politikai ügyeskedésért. Botka távozása után ugyanis elcsábították a szegedi polgármesterrel látszólag szimpatizáló Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjét, Karácsony Gergelyt, aki korábban nem volt épp jó véleménnyel az MSZP-ről (2012-ben még azt mondta, jobban utálja, mint a Fideszt – a szerk.). Ebben az érzetében csak megerősíthette volna a kerületi polgármesterségét jellemző folyamatos háborúskodása a zuglói MSZP-vel.
Mielőtt összeölelkezett volna a szocialistákkal, még az Együtt és a DK vezetőjével írt levelet Molnár Gyula MSZP-elnöknek, amelyben a közös lista ellen és a koordinált egyéni indulás mellett kardoskodott. Sőt, tulajdonképpen ő volt az Együtt és a Párbeszéd közös kormányfőjelöltje is. Igaz, már ezt a megbízatást sem fogadta kitörő örömmel, hiszen egy hangfelvétel szerint azt mondta: „A f…ért hagytam magam rábeszélni erre a miniszterelnök-jelöltségre, sokkal jobb lett volna, ha el sem kezdem.” Miután kiderült, hogy az MSZP-hez igazol, az alig mérhető támogatottságú Párbeszéd társelnöke, Berkecz Balázs Együtt-alelnök kiszivárogtatta a beszélgetést. A megcsalatott Együtt azóta Szigetvári Viktort tette meg miniszterelnök-jelöltnek, míg a listavezetőjük Juhász Péter lesz.
NEM CSILLAPODIK A VITA
A baloldali pártokat immár körbeérő árulások után kezd kiderülni, hogy az egyéni koordinált jelöltállítás is csak vitákat generál. A csepeli választókerületi indulás miatt nyilvánosan esett egymásnak az Együtt és az MSZP (itt 2014 óta az együttes Szabó Szabolcs az egyéni képviselő). Juhász Péter szerint például a szocialisták csupán a nagyobb kampánytámogatás miatt nézték ki maguknak a körzetet, utóbbiak pedig beismerték, hogy 2018-ra le akarták igazolni Szabót, aki viszont visszautasította az invitálást. Ezután jelölték a Csepelen eddig csak átutazóként (vagy úgy se) megfordult hajdúsági szocialistát, Bangóné Borbély Ildikót. Megoldás egyelőre nincs.
Ugyanilyen viták egyébként még bárhol az országban kipattanhatnak a mostani ellenzéki „koordinált stratégia” alapján. Ne legyen azonban kétségünk, egy közös lista és indulás is ugyanilyen feszültségeket szülne a baloldalon, amelynek a pártvezetői láthatóan egy pohár vízben megfojtanák egymást, ha tehetnék.
