Miért éppen a bakteriofágokat választották a kórházi eredetű agresszív bakteriális fertőzések legyőzésére?
SZZ: Európában évente mintegy négyszázezer olyan fertőzés történik, amit nozokomiális, vagyis kórházi eredetű polirezisztens baktériumtörzsek idéznek elő, s ebből legkevesebb negyvenezer halálos kimenetelű, ami nagyon nagy szám. Ezt mindenképpen csökkenteni kell és/vagy lehetőség szerint fel is kell számolni az ilyen eredetű halálozásokhoz vezető utakat. Mivel a polirezisztencia azt jelenti, hogy ezek a baktériumok nem, vagy csak alig reagálnak az antibiotikumokra, kézenfekvőnek tűnik, hogy olyan terápia kifejlesztést célozzuk meg, ami nem antibiotikum-alapú. Kutatásaink során beazonosítottuk azt a hét polirezisztens baktériumot, amelyek a Debreceni Egyetem ellátási területén a problémákat okozzák, és elkezdtük a fágalapú terápia antibakteriális kifejlesztését ellenük. Ma már mind a hét ellen van kísérleti fágkészítményünk, és van már egy alapanyagunk, amely egész Európára vonatkozó gyártási engedéllyel, regisztrációs számmal rendelkező készítmény. Úgy gondolom, hogy ez nem kis eredmény. Mivel nem sok bakteriofágra épülő több lépcsős gyógyszer-technológiai megoldásokkal dolgozó, fágalapú gyógyszerkészítmény van Európában, az említett alapokon történő további fejlesztéseket az egyetemi Innovációs és Technológiai Parkba telepített Pilot Laboratóriumunk feladatának tekintjük.
Szilvássy Zoltán rektor Fotó: Debreceni Egyetem
Ön meglepő módon „bérgyilkosnak” nevezi az új készítmények hatóanyagát jelentő bakteriofágokat. Mi ennek a frivol megközelítésnek az alapja?
SZZ: A bakteriofágok a baktériumokra specifikusan ható vírusok. Ezek a baktériumok természetes ellenségei, vagyis a természetben is léteznek. Az általunk kifejlesztett fágokat azért nevezhetem képletesen „bérgyilkosnak” mert ezek „utasításunkra” és csak azt a baktériumot bántják, csak azokat „lövik le”, amik ellen kifejlesztettük őket, de azokat biztosan. Ez az az egyediség, amit mi hozzáteszünk a baktériumok természetes ellenségeiben kifejlesztett „képességeihez”. Ahol eddig bizonyítani próbáltuk a fegyver eredményességét, mindenütt sikerült. Ezért bízom abban, hogy ott is sikerülni fog, ott is, ahol még nem próbáltuk.
A gyógyszerpiac a világ egyik legkompetitívebb piaca. Hogyan kívánják megvetni a lábukat ezen a piacon?
Most első körben Magyarországon a nozokomiális fertőzések csökkentése és visszaszorítása az egyik célunk, aminek első lépéseként Debrecen és a Debreceni Egyetem ellátási területén kívánjuk a célt elérni. A két cél csak látszólag egy, mivel a helybéli polirezisztens kórokozókkal szemben előállított fágkészítmények nem biztos, hogy Győrött, a Petz Aladár Kórházban is hatékonyak lesznek. Ott ugyanis, egészen más törzsek is lehetnek jelen, ezért ott kell mintát gyűjteni, ott kell azonosítani a baktériumokat, és ha már azonosítottuk őket, akkor ellenük kell fágkészítményeket fejleszteni. Olyan a technológiánk, hogy e baktériumok változását is le tudjuk követni, ami újabb fágok fejlesztést (is) szükségessé teheti. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy Közép-Európában biztosan, de valószínű, egész Európában nagyon sok városába el fogunk jutni baktériumokat gyűjteni, és arra hatékony fágokat szelektálni. Általánosabban válaszolva a kérdésre, anélkül hozzá sem fogunk készítmény-fejlesztéshez, hogy ne mértük volna fel a piacot. Olyan területeken pedig, ahol tucatnyi más készítménnyel kell versenyeznünk, egészen addig a pontig nem kezdünk effektív munkához, hogy ne tudnánk konkrétan beazonosítani, hogy ki fogja felhasználni az új termékeket. A fágterápia esetében viszont – ahogy azt már előbb is említtettem – teljesen más a helyzet, ez a fajta megoldás még nem, vagy csak alig-alig létezik a piacon.
Felmérések szerint a polirezisztens baktériumtörzsek száma évről évre nő, és kórházi jelenlétük is egyre erősödik. Mi állhat ennek a hátterében?
SZZ: Az antibiotikumokra nem reagáló törzsek szaporodása összefüggést mutat a túlzott antibiotikum-használattal. A baktériumok ugyanis megtanulnak védekezni az antibiotikum-támadások ellen és azok, akik túlélik az antibiotikumok rohamát, elképesztően ellenállóak lesznek szinte az összes létező antibiotikummal szemben. A penicillin megjelenése előtt a sebészeknek nagyon precíznek és óvatosnak kellett lenni, amit az antibiotikum-éra alatti nyugodtabb időszak követett. Most, amikor számos olyan törzs lehet jelen az egészségügyi ellátó helyeken, amelyek nem reagálnak az antibiotikumokra, az óvatosság több mint kötelező. Természetesen az ellen, hogy a kórházakban tragikus kimenetelű fertőzéseke okozó baktériumtörzsek kezdjenek el garázdálkodni, megelőző higiénés intézkedésekkel sokat lehet tenni. Hidrogén-peroxiddal például meg lehet akadályozni, hogy a bacik befészkeljék magukat a mellékhelyiségekbe, de nyilvánvalóan nem lehet a betegnek hidrogén-peroxidot beadni intravénásan azért, hogy kirtsuk a szervezetéből ezeket a kórokozókat. Mivel e baktériumok polirezisztensek, vagyis az antibiotikumok egyikére sem reagálnak jól, más megoldást kell keresni. A fágokkal évtizedekre jó választ adhatunk erre a kihívásra, de természetesen, egy idő után a baktériumok ezekre is rezisztensek lesznek. Akkor viszont, újra lehet indítani az antibiotikum-fág ciklust, mert akkora az antibiotikumok újra a baktérium szempontjából ismeretlen ellenségek – vagyis hatékonyak – lesznek. Multirezisztens baktériumok támadásától egyébként, nemcsak az emberek esetében kell tartani. A hozamnövelést célzó antibiotikum-alkalmazással összefüggésben ez a probléma jelen van az állattartó telepeken is. Ez ellen – és persze más, az állatállomány pusztulásával fenyegető fertőzések megszüntetése érdekében is – a mezőgazdászok ma telephely specifikus patogén mentesítéssel – vagyis az állomány kiirtásával védekeznek. Mivel van állatgyógyászati águnk is, erre a problémára is van fágalapú megoldásunk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a készítményt bepermetezzük a levegőbe, az állatok belélegzik, és nem az a sorsuk, hogy elpusztulnak, és a helyüket befedjük mésszel, hanem tovább élhetnek egészségesen. Úgy gondolom, ez is egy új lehetőség a technológia alkalmazására.
Magyarországon, de Európában sem szokásos, hogy egy egyetem gyógyszeripari ökoszisztémát „gründoljon” és önálló termékekkel jelentkezzen a piacon. Hogyan csinálták?
SZZ: Volt Magyarországon egy időszak, amit a poliszok időszakának lehet nevezni. Ekkor jött létre Székesfehérváron a Technopolisz, Szegeden a Biopolisz, Debrecenben a Pharmapolisz. A „poliszalapítás” alapját a LQ – vagyis lokális quotiens képezte, vagyis az a mérőszám, ami megmutatta, hogy egy-egy iparág az adott ágazat európai átlagához képest alkalmazotti létszámában alul-, vagy felülreprezentált-e az adott régióban. A cél pedig nyilvánvalóan az volt, hogy az erősségekre alapozva egy-egy ágazat az adott régióban szintet lépjen: az érintett szereplőkhöz dedikált funkciók integrálásával több, jobb, innovatívabb, eladhatóbb terméket produkáljon. Mi, a Debreceni Egyetem 15 évvel ezelőtt a debreceni önkormányzattal, és a Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával alapítottuk meg a Pharmapolisz Egészség-, és Gyógyszeripari Klasztert. Amikor a stratégiánk elkészült, annak ismeretében lépett be a körbe ipari szereplőként a Richter, a klaszter elnöke pedig két ciklusra a legnagyobb gyógyszeripari szereplő első embere, Bogsch Erik lett. A cél az volt, hogy a gazdasági érdekképviselet, az akadémiai szféra és az ipar együttműködésével egy innovatív, a kutatást, fejlesztést és gyártást is magában foglaló ökoszisztémát hozzunk léte. Ennek életképességében sokan kételkedtek, de az élet minket igazolt. Elindult, majd 2012-ben be is fejeződött a Richter debreceni gyárának építése, ami már nagyon sok mindent mutatott. Az ilyen ágazati asszociáció során ugyanis, az ipartelepítési fázis jellemzően az alapítás utáni 10-15 évre szokott bekövetkezni. Mi itt hoztuk a világszínvonalat, mert a klaszteralapításhoz képest 10 éven belül lett egy másik nagy gyógyszergyár Debrecenben. (Az első a Biogal, ma TEVA.) Ebben a kezdő ökoszisztémának nevezhető formációjában érdekes módon az iparvállalatok elfogadták az egyetem vezető szerepét. Ez rendkívül ritka. Ez a második nagy lépés. Utána az egyetem kezében volt már az irányítás lehetősége, és egy iskola – egy nagy iskola, ahol sokféle dolgot tanítanak nagyon sok embernek – elkezdett ágazatok fejlődésének szolgálatába állni. Az gyógyszeripari ágazatnak ugyanis nem csak orvos, nem csak gyógyszerész, nem csak vegyész kell hanem gyógyszerész, vegyész, közgazdász, jogász: minden. A Debreceni Egyetemen mindez megvolt, tehát a megszemélyesített ökoszisztéma az összes létező kötelező elemét megkapta, és ennek számtalan ágán elég jelentős fejlődéseket értünk el. Most már ennek a gyógyszeripari – egészségügyi ökoszisztémának a teljesítménye készítményekben, piaci tevékenységekben nyilvánul meg az egészségipar egészére nézve. Tehát nemcsak gyógyszerben, hanem élelmiszerben, szolgáltatásokban, jogi megoldásokban, szabadalmakban is. Ez már működő ökoszisztémának nevezhető. Eközben felépült egy olyan ipari park, ahol az oktatás, kutatás, fejlesztés-gyártás is együtt van, ami megint csak nincs máshol Magyarországon, de Közép-Európában is csak nagyon kevés helyen. A harmadik legfontosabb dolog a történetben, hogy Kovácsné Bácskay Ildikó és a vele együtt dolgozó innovatív fiatalok személyében mára az ágazati ökoszisztéma generációváltását is sikerül nyélbe ütni. Ez óriási dolog, hiszen az én generációm még itt van, de már itt van az a generáció is, aki a jövőbe vezető utat is el tudja magyarázni. Ez az egyetemnek egy nagyon szerethető képessége. Nem hagyható ki a fontos tények sorából, hogy az egyetem pénzügyi irányításának a tetején Bács Zoltán személyében egy olyan ember ül, aki ezt az egészet kezdettől fogva jól tudta menedzselni. Ő a közvetítő generáció, nélküle úgy gondolom, nem nagyon beszélhetnénk semmiről.
Menjünk bele egy picit a részletekbe, hiszen, sok mindenből épül fel ez a legó: van egy ipari parkjuk is, amiben már nagyon sok minden van. Milyen részei vannak ennek a rendszernek, hogyan működnek ezek együtt, és egyáltalán: hogyan illeszkedik mindez a magyarországi, európai, globális gyógyszeripari-gyógyszerpiaci struktúrába?
KBI: Az ipari parkban megjelenő infrastruktúra ad otthont az egész ökoszisztémának. Ott épül fel a Gyógyszerésztudományi Kar épülete, amihez egy Nemzeti Gyártó-Kutató-Oktató Középüzem is társul. Szimbolikus jelentőségű, hogy ugyanazon a helyrajzi számon felépült a Pilot Kutatólaboratórium is. Ekörül spin off cégek alakultak, amelyek működtetni fogják ezt az infrastruktúrát, az ő prototípusaikat fogjuk gyártani, ezekre üzleti tervvel rendelkezünk. Az oktatás, kutatás és a laboratóriumi fejlesztés szintjén is kapcsolódunk a hazai meghatározó partnerekhez. Konzorciumi partnereink között tudhattuk, tudhatjuk a Richtert, a Fluartot, illetve a Medyagot és a Meditop Gyógyszeripari Kft.-t. A hazaiak mellett minden említett területen vannak nemzetközi együttműködéseink is. Sok más mellett ugyancsak egyedülálló, hogy a Debreceni Egyetem önálló forgalomba hozatalt is tervez és az is nagyon nagy dolog, hogy az említett infrastruktúrához egy önálló klinikai központ kapcsolódik, amely a termékeket, gyógyszerfejlesztéseket, klinikai mintaprototípusokat képes saját egyetemi szponzorálású vizsgálatokba bevonni, képesek vagyunk ezt megtervezni. A szakemberháttér megteremtése érdekében két szakot már elindítottunk, egyet pedig tervezünk rövidesen elindítani. Tehát ez az ökoszisztéma – a HR feltételek megteremtését is beleértve – az ötlettől egészen az üzleti bevezetésig, a társadalmi hasznosíthatóságig a teljes innovációs láncot lefedi.
Kovácsné Bácskay Ildikó, a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja Fotó: Debreceni Egyetem
SZZ: Ez így együtt mindenképpen egyedülálló, ezzel az eléggé nem hangsúlyozható központi támogatásnak is köszönhetően nagyon a világ tetejére sikerül magunkat navigálni. Persze, ez nem azért történhetett így, mert most jól döntöttünk, hanem azért, mert tíz évvel ezelőtt döntöttünk jól.
