Európának magasabb sebességi fokozatba kell kapcsolnia, különben lemarad. Bár sok sikeres nagyvállalat tevékenykedik ma Európában, összességében mégis lassabban növekednek, kevésbé jövedelmezőek és kevesebbet költenek kutatás-fejlesztésre, mint amerikai versenytársaik; leginkább azért, mert nem tudják tartani velük a lépést a technológiai fejlődés terén – ez az egyik fő megállapítása a McKinsey Global Institute legfrissebb kutatásának, amelynek a címe „Európa jövője az energiaválságon túl: a nagyvállalatok technológiai lemaradása” (Securing Europe’s future beyond energy: Addressing its corporate and technology gap). Abból a tíz átfogó technológiából, amelyek ma a legtöbb iparágra hatással vannak, Európa mindössze kettőben számít vezető szereplőnek.
Miközben a technológia lassan minden szektorban dominánssá válik, és egyre inkább meghatározza a versenyképesség dinamikáját, az európai szereplők sérülékenysége egyre csak nő, még az olyan hagyományosan európai erősségeknek számító iparágakban is, mint az autógyártás. Hacsak nem történik változás, a lassan, de biztosan kibontakozó helyzet Európát több területen is súlyos hátrányba hozhatja: kevésbé lesz képes növekedni, csökken az inkluzivitása, lemaradhat a fenntarthatóság terén, sőt a stratégiai önállósága és érdekérvényesítő képessége is veszélybe kerülhet globális szinten.
Sven Smit, a McKinsey Global Institute vezetője szerint „az európai vezetők erős elkötelezettséget, hatékonyságot és gyorsaságot mutattak az ukrajnai háború kitörését közvetlenül követő döntéseikben. Ugyanerre az határozottságra lesz szükségük akkor, mikor szembe kell nézniük a nagyvállalati szektorban és a technológia területén tapasztalható fokozatos lemaradással és meg kell találniuk a jövőbeli növekedést, Európa stratégiai önállóságának megőrzését garantáló megoldásokat”.
„Megvan a sürgető kényszer és az igény arra, hogy Európa megbirkózzon a vállalati teljesítményben és az innovációra való képességekben megmutatkozó lemaradással” – mondta el Magnus Tyreman, a McKinsey európai vezető partnere. „A vállalatvezetőkkel beszélgetve látható, hogy a lelkesedés és az elköteleződés Európa iránt jelen van, ugyanakkor a növekvő aggodalom is kitapintható amiatt, hogy az elkövetkező évtizedekben le fogunk maradni bizonyos, a gazdaságot és a társadalmakat mélyen átalakító technológiai területeken.”
A változások tétje az az éves szinten 2-4 billió euróra tehető hozzáadott érték, amelyet a vállalatok fognak várhatóan megtermelni 2040-ig. Ez az európai GDP 30 vagy akár 70 százaléka lehet a 2019 és 2040 közötti időszakban. Másképpen fogalmazva: egy százalékpontnyi gazdasági növekedésnek felel meg minden egyes évben; hatszorosa annak az összegnek, amelyre Európának 2050-ig a nettó nulla kibocsátás eléréséhez szüksége van; és körülbelül 90 százaléka a teljes jelenlegi európai szociális kiadásoknak – mintegy 500 eurós havi átlagos alapjövedelmet tenne lehetővé minden egyes európai polgárnak.
Európának kétségtelenül számos erőssége van, amire építkezhet. „Ennek ellenére, ha a nagyvállalatok továbbra is olyan volumenben és olyan sebességgel szeretnének részt venni a globális versenyben, amelyet a technológiai fejlődés által generált változások diktálnak, a döntéshozóknak újra kell értékelniük a jelenlegi status quo-t, és újra kell definiálniuk a prioritásaikat, mert csak így lesznek képesek versenyben maradni” – mondta Jan Mischke, a MGI partnere. „Ahhoz, hogy mindez a folyamatok szintjén megvalósulhasson, olyan vállalati és kormányzati kezdeményezésekre van szükség, amelyek európai kihatásúak, és megteremtik az innováció számára kedvező környezetet. Ezek a lépések biztosíthatnak garanciát arra, hogy a ma sok európai ember számára elérhető magas életszínvonal hosszútávon is megőrizhető legyen.”
A tanulmány főbb megállapításai:
- Ha Európában működik valami, akkor az tényleg működik. Európa meggyőző teljesítményt tud felmutatni a fenntarthatóság és az inkluzivitás terén. Az egy főre jutó széndioxid-kibocsátás alacsonyabb Európában, mint az Egyesült Államokban vagy Kínában, ráadásul a kibocsátás csökkenésének sebességében is 30-50 százalékos a kontinensünk előnye. A Gini index-szel mért társadalmi egyenlőtlenség mindössze 30 pontos, szemben az Egyesült Államok 41 pontjával. A World Economic Forum által megállapított társadalmi mobilitásban élenjáró tíz ország mindegyike európai. Európa ugyanúgy lassan növekedett 2000 és 2019 között az egy főre jutó GDP terén, mint az összes fejlett régió, azonban az egy főre jutó GDP körülbelül 30 százalékkal alacsonyabb Európában, mint Amerikában.
- Európa jövőbeli versenyképessége kérdésessé vált, mert a nagyvállalati szektor teljesítménye folyamatosan csökken. 2014 és 2019 között az európai nagyvállalatok árbevétele 40 százalékkal nőtt lassabban, mint amerikai társaiké, 8 százalékkal kevesebbet fektettek be (a befektetett tőke állományához viszonyított tőkekiadásokat tekintve), és 40 százalékkal kevesebbet költöttek kutatás-fejlesztésre, mint a felmérésbe bevont amerikai nagyvállalatok. Az infokommunikáció (ICT) és a gyógyszeripar felelős a befektetésekben mutatkozó különbség 80 százalékáért, a növekedési különbség 60 százalékáért, és a kutatás-fejlesztés terén megmutatkozó különbség háromnegyedéért.
- A technológia a gazdaság minden szektorában meghatározó jelentőségűvé vált, miközben Európa nyolc iparágakon átívelő technológia tekintetében is lemaradt a világ többi részéhez képest. Tíz olyan úgynevezett transzverzális technológia létezik ma, amelyek lényegében az összes iparág jövőjét meghatározzák. Ezek közül hét sorolható az ICT területéhez.
- A nagyvállalati szektorban a legsikeresebb vállalatok uralják a piac legnagyobb részét, amit tovább erősít a hálózatosodás. Európa képtelen volt tartani a lépést az Egyesült Államokkal a fogyasztói internetes technológiák fejlesztése terén, és ma már a következő fejlesztési hullámot meghatározó tíz technológia közül nyolcban lemaradt. Például, azon tíz legjelentősebb nagyvállalat közül, amelyek ma kvantumtechnológiába fektetnek, egyik sem európai: mind amerikaiak vagy kínaiak.
- Az 5G-technológia fejlesztésébe érkező külső források közel 60 százalékát Kína szerzi meg, a 27 százalékát az Egyesült Államok és mindössze 11 százalékát Európa. A tiszta energia előállítását érintő technológiák (cleantech) európai „felségterületnek” számítanak, és ezen a téren valóban a mi régiónk vezet a benyújtott szabadalmak számát, a kockázati tőkebefektetéseket, a kiforrott technológiákba beépített kapacitásokat tekintve. Ennek ellenére, a cleantech gyártást illetően Kína szinte minden területen vezet, és az Egyesült Államokból származik a legtöbb áttörést hozó technológia. A mobilitás terén amerikai gyártókhoz köthető az L4-es, teljesen autonóm járművek által megtett kilométerek közel 70 százaléka.
- A tét nagy, nemcsak a várható növekedés, hanem a stratégiai önállóság megőrzése miatt is. Az említett tíz transzverzális technológia területén a nagyvállalatok által előállított, éves szinten, 2040-ig 2-4 billió dollárra becsült hozzáadott érték kerülhet veszélybe. Ez az összeg megegyezik Európa 2019 és 2040 közötti időszakban várható GDP-jének 30-70 százalékával. Másképpen szólva: egy százalékpontos gazdasági növekedéssel évente; hatszorosa annak az összegnek, amelyre Európának 2050-ig a nettó nulla kibocsátás eléréséhez szüksége van; és körülbelül 90 százaléka a teljes jelenlegi európai szociális kiadásoknak – mintegy 500 eurós havi átlagos alapjövedelmet tenne lehetővé minden egyes európai polgárnak. Mindezeken túl egy fokozatosan éleződő, polarizálódó geopolitikai környezetben kerülhet veszélybe Európa stratégiai önállósága és érdekérvényesítő képessége.
- Az európai döntéshozóknak és vállalatoknak erőteljesebb fellépésre lesz szükségük, ha érdemi változást szeretnének elérni a technológiai felzárkózás és a versenyképesség terén. Európának mind a változás volumenét, mind a sebességét tekintve magasabb fokozatba kell kapcsolnia, és ki kell használnia az összes rendelkezésére álló eszközt arra, hogy növelhesse vállalatai versenyképességét. A McKinsey tizenegy javaslatot fogalmazott meg a kormányzati döntéshozóknak, amelyek alapvető, mélyreható változásokat eredményezhetnek. Ilyen például az elmozdulás a közös beszerzés irányába az innovációval kapcsolatos területeken, legyen az haditechnológiai vagy egészségügyi fejlesztés.
- Ma a közbeszerzéseknek mindössze 0,2 százaléka dől el európai szinten, miközben az Egyesült Államokban szövetségi szinten döntenek a beszerzések 45 százalékáról. Lehetséges továbbá európai szinten szabályozni a nagyvállalatok működését, amely lehetővé tenné, hogy a nagy növekedési potenciállal bíró vállalatok kontinens-szinten is gördülékenyen együtt tudjanak működni egymással. Érdemes volna felgyorsítani az új szabályok elfogadását és a döntéshozatali mechanizmust, ahogy az egyébként a COVID-vakcinák jóváhagyása kapcsán már működött Európában. Ezekből a folyamatokból a vállalati vezetők is kivehetik a maguk részét. Például a vállalatvezetők és a tulajdonosok nagyobb kockázatot vállalhatnak az új technológiákba való befektetésekkel kapcsolatban. Emellett fontos a versenyképesség növelésére fókuszálni, hosszú távú célokat megfogalmazni, újragondolni az ösztönzőket, továbbá felvásárlások, fúziók, valamint partnerségek révén élni a méretnövelésből és a képességek közös kihasználásából adódó előnyökkel.
A teljes tanulmány a következő linken érhető el:
