Az MS várakozásai szerint a nominális GDP Ázsiában a 2021-es 33 ezer milliárd dollárról 2023-ra 39 ezer milliárd dollárra növekszik, meghaladva ezzel az öreg kontinensen várt 26, illetve az USA-ra becsült 34 ezer milliárdot. Az ázsiai növekedés 5,4 ezer, az amerikai 4,9 ezer, az európai 2,9 ezer milliárd lehet az MS becslései szerint.
Fontos megjegyezni, hogy a térség gazdasági növekedését – szemben az európai és az amerikai gazdaságokkal – nem az állami mentőcsomagok, beruházási programok hajtják, hanem az export. Az MS úgy véli, hogy ha a világ legnagyobb feldolgozóipari kapcitásai újra munkába lendülnek Ázsiában, akkor az üzleti bizalom világszerte emelkedik majd, megszűnhetnek az ellátási láncok szakadásai, a térség újra vonzó lehet a működőtőke befektetések számára. Ennek hatására javul a foglalkoztatottság is. Ezzel a régió a 2003-2007 között végbement fellendüléshez hasonló menetet produkálhat. A 2008-as válság után a globális kereskedelem volumene mindössze 1,2 százalékkal emelkedett, szemben a 2000-es években tapasztalt 6 százalékkal.
A követekező két évre várt fellendülés Ázsiában sokkal kevésbé függ már majd a kínai – állami – ösztönzőktől. A növekedés úgymond piaci alapokra kerül át, ami azt is jelenti, hogy az inflációs nyomást és más makrogazdasági kockázatokat sokkal könnyebben lehet majd kezelni. A megugró export és a tőkeberuházások növekedése egyben oda is vezet, hogy tovább erősödik a régió középosztálya, bővül a belső fogyasztás. Az elmúlt időszakban ezt a folyamatot a koronavírus járvány erősen lefékezte, s a régióban gyakorlatilag már csak Kína az, amely – méreténél fogva – nem tudott alkalmazkodni a járványhelyzet által megkövetelt feltételekhez. Kínában továbbra is a “zéró tolerancia” van érvényben a koronavírussal szemben, ami visszafogja a beföldi fogyasztást. Ennek hátterében jelenleg elsősorban a Téli Olimpia áll, Peking egyszerűen politikailag nem engedheti meg magának, hogy a nyugat ismét a nyakába varrja a járványt. A pártvezetés a makrogazdasági helyzetre is fokozottan figyel: tavaly a GDP arányos eladósodottság 10 százalékponttal 283 százalékra csökkent az országban, ez 2003 óta a legnagyobb adósságcsökkentés.
Azóta a pénzügyi szigor az ellenkezőjére, az enyhítés irányába változott. Tavaly decemberben a gazdaságpolitika irányítói elismerték, hogy a kínai gazdaságra három nagy veszély leselkedik: “a kereslet csökkenése, a kínálati sokkok, valamint a borúsabbá váló gazdasági várakozások”. Igyekeznek mindhárom tényezőt kiiktatni. A belső kereslet növelése érdekében hitel/GDP arány ismét a semleges irányba mozdul el a korábbi szigorítástól, elhárítva ezzel a gyorsabb gazdasági növekedés egyik legnagyobb akadályát. Ebbe a sodorba tartozik a pártvezetés kampánya a jövedelmi egyenlőtlenségek ellen is.
