Minden ízében profi, hangulatos, stílusos és dinamikus koncertet adott Azahriah a Szigeten. A nagyszínpad előtti tér lényegében teljesen megtelt, csak a hátsó területen lehetett sétálgatni. Az időjárás is kedvezett ezen a napon a fesztiválozóknak, meleg volt, de nem dögletes hőség. A fesztivál, amely azt hirdeti, hogy a Szabadság szigete ugyan nyilvánvaló hazugság, mindig az volt, de a szlogen szépen hangzik.
A Sziget kinőtte magát egy amatőr kezdeményezésből egy világszinten is párját ritkító pénzgyárrá, ahol élményekre cserélik a bankjegyeket.
Rengeteg a holland, egyes helyeken csinos kis sátrakból épült negyedeket építettek a derék kálvinisták, nemzeti zászlóval, városnévvel. Ez pedig egyedi, mint mondják. Máshol csak egymás hegyén-hátán lerakják a sátrakat, nincs lehetőség nemzeti negyedeket kialakítani. Itt pedig van, és élnek is vele a táborozók.
A Sziget pedig békés. A kiszolgálók szerint nemigen látni valóban vállalhatatlan figurákat, nincs agresszió, s ami végképp fontos, nincs külső veszély sem. Ez nem Bécs, nem London és nem is Párizs.
A Joker Out szlovén pop-rockja alapvetően eurovíziós, de a vállalható fajtájú, és pont elég szlovén gyűlt össze a Szigeten ahhoz, hogy amolyan hazai koncertet tudjanak adni a fiúk. Még meg is tudja énekeltetni a rajongókat az énekes, tudják a szöveget, remek a hangulat a délutáni bulin. Persze gyűlik a nép Azahriah-ra, a főként külföldiekből álló fesztiválozó tömeg most legalább felerészben magyarrá válik. A Sziget persze politizál, a koncert előtt ugyanis egy aktivista az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságától mesél arról, hogy támogatni kell a menekülteket, személyes történetekkel, és adakozásra szólít fel mindenkit. Addig legalább van a stábnak ideje felépíteni a színpadot. Egész nyüzsgő sereg dolgozik a projekten, láthatóan profik vesznek benne részt.
Ez pedig az építkezéstől a befejezési érvényes. A zenéről értelmetlen ízlésvitát folytatni, de a zenészek nagyon képzettek, Azahriah se tegnap tanult meg gitározni, az éneklés sajátos és egyedi, mondhatni őszinte. A frontember tökéletesen uralja a színpadot, a tömeg azon fele, amely nem értheti a magyar szöveget ugyanolyan jól érzi magát, mint a hazai csapat, megjegyzendő, az előadásmód miatt csak egy-egy szót lehet elkapni a dalokból, összefüggő mondatokat nehezen.
Azahriah koncertje bőven nemzetközi szintű előadás volt minden elemében, egy magyar fesztiválon, nagyjából felerészben magyaroknak.
Ugyanezt a világ bármely részén bemutatva őrjöngő sikert arat, a csapat feltehetően nem is tervez megállni. A tömegben bóklászva egy fiatalember megállt előttem és széles mosollyal az arcomba üvöltötte azt, amit a színpadon épp Azahriah énekelt: Várom a csodát! Úgy tűnik, ezért a csodáért nagyon sokat tesznek azok a fiúk ott fenn, és nem csak várnak rá.
A cikk itt olvasható.
Címlapfotó:Azahriah (Baukó Attila) koncertje a Nagyszínpadon a 30. Sziget fesztiválon a Hajógyári-szigeten 2024. augusztus 8-án.
MTI/Balogh Zoltán
