Kína a múlt héten hozta nyilvánosságra az Arktisszal kapcsolatos stratégiáját. Sarkvidéki “selyem utat” akarnak kiépíteni Moszkvával együttműködve. Peking és Moszkva is hangsúlyozta korábban, hogy együttműködésük e téren kereskedelmi és nem katonai. Washington azonban bizalmatlan és a bejelentések nyomán átdolgozza saját Arktisz-stratégiáját.
Egy kongresszusi meghallgatáson az amerikai parti őrség parancsnoka közölte, hogy terveik szerint legújabb generációs jégtörő hajóikat cirkálórakétákkal szerelik fel. Ez alapvető stratégiai változás lenne, hiszen korábban ezek a hajók elsősorban tudományos és mentési célokat szolgáltak.
Az amerikai gyanú nem alaptalan. Az orosz katonai expanzió a térségben minden más államnál nagyobb kiterjedésű – ettől különösen Norvégia és Kanada tartanak. Az északi, lakatlan területeken hihetetlen kiterjedésű kőolaj-, földgáz, és ásványi kincs lelőhelyek találhatók. Az összes érintett nyugati ország megnövelte a sarkvidékkel kapcsolatos védelmi kiadásait, és keményen lobbiznak, hogy tegye ezt az Egyesült Államok is.
Moszkva összesen hat katonai bázist nyitott újra a térségben, ezeket a hidegháború vége idején zárták be. A 40 tagú orosz nukleáris meghajtású jégtörő flottát három újabb hajóval bővítették. A Murmanszkban állomásozó orosz Északi Flotta két új jégtörőt kapott, ezekre hajók ellen használható cirkáló rakétákat telepítettek. Az Északi Flotta 2017-ben folytatott összesen 300 (!) hadgyakorlatai során összesen 200 rakétát lőtt ki, ami rekord a hidegháború utáni időkben.
Az északi vizek kulcsfontosságúak Moszkva védelmi stratégiájában. Olyan területet jelentenek, amelyeken jól el lehet rejteni az atomtengeralattjárókat.
Az amerikaiak jócskán le vannak maradva ebben a versenyben. A parti őrség szerint az első nukleáris meghajtású jégtörő 2023 előtt nem tud szolgálatba állni, de ez is bizonytalan, mert a finanszírozás nem megoldott. Az egyetlen üzemben lévő nehéz-jégtörő, a Polar Star olyan öreg, hogy jó, ha öt évig még szolgálatban tud maradni. Ráadásul ennek a hajónak a glóbusz ellenkező pontján, az Antarktiszon is kell járőröznie.
Kína első saját gyártású jégtörője, a Hósárkány 2 tavaly decemberben állt üzembe. Ukrajnában építették, s az 1994-ben elkészült Hósárkány 1-el közösen járőrözik majd. Arról egyelőre nincs információ, hogy a kínai hajók fel lennének-e fegyverezve, de a helyzetet nézve nehéz elképzelni, hogy ne lenne ez tervben.
Az amerikaiak nem csak katonai, de kereskedelmi téren is le vannak maradva. Az oroszoknak van elég jégtörőjük ahhoz, hogy biztosítsák a rendszeres kereskedelmi hajóforgalmat. Egy amerikai kutatás szerint az Arktiszon található a Föld feltáratlan gáz- és olajkészletének körülbelül egyötöde. Az oroszok immár jó tíz éve követelik maguknak ezeket a készleteket. Mini tengeralattjárókat bocsátanak le a térségben, amelyek orosz zászlókat tűznek ki a tengerfenéken.
Kína étvágya sem kicsi. A legendás Északnyugati átjárót, amely Észak-Amerikát megkerülve biztosít tengeri utat Ázsia felé a kínai Arktisz-stratégia “nemzetközi víznek" nevezi. Kanada régóta követeli, hogy az átjáró saját belvize legyen. A különbség jóval túlmutat a szemantikai értelmezésen – stratégiai jelentősége van.
Kína hangsúlyozza, hogy a térségbeli kereskedelemnek, a víziutak használatának “barátságos konzultációkon” kell eldőlnie – a nemzetközi jognak megfelelően. Peking el is kezdte a mosolyoffenzívát: Hszi Csin-ping kínai elnök tavaly májusban Finnországban, majd Alaszkában járt. Ettől azonban a kanadaiak ha lehet, még idegesebbek lettek. Ők Grönland miatt aggódnak, ahol évről évre egyre több a kínai vendégmunkás.
Az Egyesült Államoknak várhatóan nem kell háborúra készülnie a térségben. Ez egész biztosan globális konfliktushoz vezetne. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene nagyon komolyan vennie ezt a stratégiailag meghatározó jelentőségű régiót.
Borítókép: illusztráció
