Nagyítóval elemezgeti a haladó sajtó a legújabb nemzeti konzultációt, borzolja is az idegeiket rendesen. Jámbor András tüzetesen elmélyült a szövegben, és hogy, hogy nem, egyetlen balliberális toposzt sem talált benne. Nincs benne szó segélyezésről, se az összeomló egészségügyről, se a romokban heverő oktatásról, se a családon belüli erőszakről, se arról, hogy mindenki gazdag kellene lenni, és libacombot enni.
Vajon hány évnek kell eltelnie, hogy a Jámbor-félék megértsék, hogy az ország többsége nem akar újra a kommunista szociálpolitika csúfos zsákutcájába tolatni, ahol a munka nélküli tömegek a segélyre ácsingóznak, és eszükbe se jut, hogy életerős felnőttként valami hasznossal is foglalkozzanak, játékautomaták, színesfémezés meg uzsorázás helyett. Hogy lehetne érthetően elmagyarázni a ballib civileknek és szócsöveiknek, hogy a FIDESZ-kormányok nem akarnak segélyezéssel fizikai és mentális nyomorban tartani tömegeket, hogy ennek vége.
Mi kellene ahhoz, hogy a balliberális tábor észrevegye, hogy a cigánygyilkosságok 10. évfordulója pont arra hívja fel a figyelmet, mekkorát változott a világ azóta. A cigányság a közmunkával elindult egy szocializációs folyamaton, ami a munkaerőpiacra vezet, tisztes álláshoz, olyan fizetéshez, amiért megdolgoztak. Iskolázottság és képzettség nélkül persze még mindig szerény megélhetés ez, de a közösség szempontjából nincsen más kivezető út. Még ha az egyénnek nem is mindig kényelmes. De egyre kényelmesebb és könnyebb élete lesz a gyerekeinek.
Miért kell évek óta elhazudni a szegénységben élőket érintő intézkedéseket, a Biztos Kezdet házakat, a tanodákat, a kötelező óvodáztatást, az ingyenes, napi háromszori étkezést, a nyári szünetre kiterjesztve is? Az ingyenes tankönyveket, a táborozási lehetőséget, az ingyenes szakmát, a jogosítvány szerzésének támogatását? Hogy ez kevés lenne? A kommunista csodát várva kétségtelenül az. De pont ennyivel több, mint amint baloldali kormányok tettek. Amit Jámbor hiányol, az esélyek teremtése az itt indul.
Persze egy haladó ifjú marxista a genderelméletet is a bőre alá diffundálta, így felkavarja kényes gyomrát, hogy a jelenlegi kurzus a családot az apa, anya, gyerekek koordináta- rendszerben képzeli el. A balliberális sajtó persze egészpályás letámadást intéz ez ellen, a család, mint érték relativizálása mindennapos, bármi jobb. Jámbor szerint nem két szülő, hanem a gondoskodás nevel fel egy gyereket.
Nem tudnak lejönni az újmarxisták a társadalommérnökösködés drogjáról, lebegnek a beteges absztrahálás buborékjában. Dolgoznak a természet meg az élet törvénye ellen, mert a kényszerképzetek már csak ilyenek, elfedik a valóságot, azt ami bevált és működik.
Harcolnak egy szintetikus világért, ahol nincsen szegénység, háború, boldogtalanság, nincsenek anyagi gondok, se válás, nincsenek hibák, csak egyenlőségek, csupa kifinomult, diplomás ember él benne, minden gondolatára ügyelve, nehogy kényelmetlenséget okozzon embertársainak, és egyre csak tervezik az újabbnál újabb modern világot. Ilyen kábítószer ez, bizony. Rossz.
Borítófotó: 888.hu
