Nem először küld egyértelmű üzenetet Brüsszelnek Magyarország: a mi döntésünk, kivel akarunk együtt élni. Ez ilyen egyszerű. Ez az, ami keresztbetesz az Európai Egyesült Államok vágyálmának, vagy Soros-tervének, a nyílt társadalomnak. Ez az oka annak, hogy Soros és emberei ilyen sűrűn járnak Brüsszelbe lobbizni és újabb szövetségesek után nézni. Nekik nem számít, hogy az európai választók mit akarnak, csak saját mestertervük végrehajtása lebeg a szemük előtt. De a társadalommal nemcsak lehetetlen mérnökösködni – mint az már annyiszor bebizonyosodott -, de helytelen is, ha azt az istenadta nép ilyen egyértelműen elutasítja.
A magyarok nagy része márpedig megüzente: nem kíván egy bevándorlóországban élni, nem kér a Soros-tervből, nem járulunk hozzá 1-1,5 millió bevándorló Európába telepítéséhez.
De néhány uniós érdekcsoport (nagy részük “megbízható Soros-szövetséges) úgy döntött, hogy a kártyaparti közben egyoldalúan meg szeretné változtatni a szabályokat, és aki ennek ellenáll, annak minden zsetonját elkobozzák. Amikor Magyarország aláírta a csatlakozási szerződést, szó nem volt arról, hogy majd egyszer a nekünk járó forrásokkal zsarolnak minket. Az a mi pénzünk, az alapszerződésből eredően a miénk, ha teljesítjük az abban lefektetett követelményeket. A szuverenitásunk teljes feladása és a bevándorlóországgá válás nem tartozott a vállalásaink közé.
Azért kaptuk a nyakunkba a kötelezettségszegési eljárásokat is, mert nem vagyunk hajlandóak bedőlni se Brüsszel, se a Soros-szervezetek dorgálásainak. A nemzetért való kiállás képessége nem jellemhiba, hanem egy olyan erény, amely egyre ritkább a nyugati társadalmakban. Mindezt a magyar emberek legerősebb felhatalmazásával rendelkező Országgyűlés most jogi formába is öntötte. Ez az, ami számít, ha arra a kérdésre keressük a választ, mi a közjó. A Soros-szervezetek meg úgy fordítják ki, úgy csűrik csavarják az emberei jogokat, ahogy akarják. A kutya ugat, a karaván halad.
MTI Fotó: Soós Lajos
