Ha meglátják egy olasz luxus divatmárka áruján a „Made in Italy” feliratot, a többség rögtön arra gondol, hogy a méregdrága portéka egy high-tech üzemben vagy egy szakavatott mester keze alatt készült el. A valóság azonban ennek a képnek nem mindig felel meg. Itáliában ugyanis manapság előfordul, hogy a nagy nevek is kiszervezik a munkák egy részét, bizonyos feladatokat a háziasszonyok pár eurós órabérért vállalják el a saját otthonukban.
A New York Times példaként a 26 ezres Santeramo települését említi, ahol egy második emeleti lakásában egy középkorú nő a konyhaasztalon varrt egy MaxMara gyapjúkabátot, amelynek az ára akár a félmillió forintot is meghaladhatja.
Hogy erre miért van szükség? A fast fashion márkáknak köszönhetően a kollekciók ma már sokkal gyorsabban cserélődnek az üzletekben, mint régen. Az eszeveszett tempót a nagy márkák egy része nehezen tudja tartani, ezért a munkafolyamatok egy részét az üzemeiken kívül kell lebonyolítaniuk. A felkéréseikkel nem egyszer dél-olasz kisvárások lakóit találják meg: sokuk már évek óta benne van a szakmában.
„Tudom, hogy nem kapok annyit, mint amennyi megérdemelnék, de a fizetések alacsonyak itt Pugliában és végülis szeretem, amit csinálok” – mondta el az egyik otthoni bedolgozó a New York Times-nak. A gond az, hogy sokuknak nincs legális, hosszú távú szerződése a megbízókkal, emiatt eléggé kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az említett dél-olaszországi Puglia régióban 20 százalék körül mozog a munkanélküliség. Magasabb munkabérekért meg hiába próbálnak kilincselni, hisz az ázsiai konkurencia már így is brutálisan lenyomta az árakat. Ha komoly béremeléseket követelnének, a végén még munka nélkül találnák magukat. Ezért a többség beletörődött a mostani felállásba.
Borítókép: illusztráció, youtube.com
