Ezen a héten van épp 10 éve, hogy az olajára elképesztő magasságokba emelkedett. 2008 július derekán egy hordó olaj ára 147 dollárba került, ami máig rekordnak számít. Akkor sokan kongatták a vészharangot: elemzések egész sora szólt arról, hogy a kutak lassan ki fognak száradni. Azóta eltelt 10 év: most a héten épp hogy megint beszakadt egy kicsit az olajár és egyik pillanatról a másikra 79-ről 73 dollárra esett a jegyzés.
Hogy megértsük, mennyire is régen rettegnek az emberek attól, hogy az olajkorszaknak vége lesz lapozzunk csak kicsit bele a történelemkönyvekbe. Amikor 1957-ben az oklahomai Tulsa lakói egy időkapszula gyanánt a városhoz közel gondosan elástak egy autót a járgány mellé némi benzint is temettek. Azt hitték, hogy amikor 2007-ben az emberek kiássák a járművet már nem lesz olaj és az autót a jövő emberei már csak a mellékelt üzemanyaggal tudják majd beindítani. Hogy tévedtek az nem az ő hibájuk. Azt a jóslatot, hogy 20-30 év és a világ olajkészletei teljesen kifogynak lassan 100 éve mantrázzák a szakértők. A múlt század elején 1919-ben pár évvel a nagy kelet-texasi olajmező feltárása előtt például maga az amerikai bányaügyi hivatal vezetője Van H. Manning szögezte le, hogy „a következő két-három év után ebben az országban az olajtermelés lassú hanyatlásnak fog indulni”. Az ehhez hasonló prognózisokkal az utóbbi évtizedekben Dunát lehetett rekeszteni.
Ezek közül az egyik legismertebbet az Amerikai Egyesült Államok Összhaderőnemi Parancsnoksága (US Joint Forces Command) rendelt meg még 2010-ben: eszerint már 2015-ben komoly napi 10 millió hordónyi hiány kellett volna fellépjen az olajpiacon. Hogy ehhez képest mi történt? Abban az évben napi 2-3 millió többlet keletkezett. A Parancsnokságnak egyébként két évvel azután sikerült ekkorát hibáznia, hogy Nemzetközi Energiaügynökség tévesen azt jósolta, hogy pár éven belül nyakunkon lesz egy globális olajválság.
Egy valami tehát jól látható: a szakértők bámulatosan rosszul végzik a munkájukat, amikor meg kéne becsülniük a Föld olajkészleteit és az olajpiaci mozgásokat. Az ok? Rendre elkövetik azt a hibát, hogy a jelenlegi szituációt vetítik ki a jövőre. Például az új mezők feltárásával sose számolnak. Pedig tavaly is a spanyol Repsol és az amerikai Armstrong Energy akkora kőolajlelőhelyet talált az Egyesült Államokban, amire legalább 30 éve nem volt példa. Az északi North Slope-régióban található mező a becslések szerint 1,2 milliárd hordónyi kitermelhető könnyűolajat rejt.
A másik tényező, amit az elemzők rendre kihagynak a képletből az a kitermelési technológiák fejlődése: újabban például már nem csak az amerikai olajpala, de a kanadai olajhomok is megdobta a kínálatot (utóbbinak a kitermelése egyébként komoly környezeti károkat okoz, mivel a külszíni fejtések miatt sokszor csak óriási erdőterületek letarolásával lehet hozzájutni).
A híres amerikai tudományos ismeretterjesztő Bill Nye viccelődve egy alkalommal meg is jegyezte: a Földön annyi erőforrás található, hogy némi túlzással élve a fosszilis üzemanyagból sose fogunk kifogyni.
