A napokban egymás után jöttek ki a hírek arról a találkozóról, amin Hadházy Ákos, az LMP társelnöke és Simicska köre vett részt, beleértve Vona Gábort is.
Mióta Schiffer András lemondott a társelnöki posztról, történt néhány különös dolog az LMP környékén. Az egyik ilyen például Ron Werber alkalmazása, aki nem véletlenül érdemelte ki a gyűlölet karmestere jelzőt korábbi kampányfogásai miatt. Ron Werber kommunikációs elképzelései pedig érezhetőek az LMP kommunikációján és húzásain.Ilyen volt például, amikor Hadházy Ákos, a párt társelnöke kiharcolta, hogy betekintést nyerjen a Nemzeti Konzultáció eredményeinek feldolgozásába, hogy utána azt mondhassa, hogy “az egész egy nagy kamu”. Amit egyébként a kormány később egyértelműen cáfolt, és Hadházy emiatt már a bíróságra is hivatalos.
Már Hadházy Ákos társelnökké választása is egy érdekes történet, hiszen a pozíció újdonsült birtokosa többször egyértelművé tette, hogy ő bizony nem azt a politikát fogja folytatni, amit Schiffer.
Schiffer idejében az LMP-nek volt egy erős karaktere, aminek legfontosabb ismertető jele a függetlenség volt: magyarán nem tartották annyira fontosnak a kormányváltást, hogy Gyurcsánnyal, vagy a posztkommunista utódpárttal összefogjanak. Amikor 2013-ban a pártban mégis elburjánzottak az összefogást támogatók, Schiffer továbbra is erősen tartotta a gyeplőt, aminek pártszakadás lett a vége. Az LMP-ből kiszakadt PM rögtön összeállt a Bajnai féle Együttel, majd jött a teljes baloldali összeborulás, amit a PM-esek a mondák szerint csak pár feles legurításával tudtak elviselni. Az idő Schiffert igazolta, a PM név időközben P-re feleződött, szimptaizánsainak száma pedig talán még nagyobb arányban lecsökkent, mára mikropártnak is némi nagyotmondással nevezhetjük. Az LMP viszont önálló frakciót alakíthatott a 2014-es választások után.
Éppen ezért érthetetlen, hogy következhetett be akkora változás a párton belül, hogy Schiffernek le kelljen mondania, átadva ezel a helyét egy teljesen más karakternek: Hadházy Ákosnak.
Hadházy még a látszatát sem akarja elkerülni, hogy mindenféle pártokon átívelő machinációra nyitott. Még 2017 január-február környékén például olyan titkos találkozón vett részt, ahol Gyurcsány Ferenc DK-n belüli megbuktatása volt a téma. Amikor mindez kiderült, Hadházy így reagált: „Megválasztásomkor is egyértelművé tettem, nagyon fontosnak tartom, hogy az ellenzéki pártok szóba álljanak egymással, ennek megfelelően jártam el”. Magyarázatnak csak-csak megteszi, de az nem véletlen, hogy Schiffer soha nem került ilyen helyzetbe. Idáig.
Ugyanis a sajtó rendesen felkapta, hogy Schiffer András is részt vett azon az eseményen, ahol Hadházy találkozott Simicska körével. Schiffer magyarázata szerint a Magyar Nemzet Szalonon csak azért vett részt, mert meghívást kapott. “Amióta van, én elmegyek, szerintem ez teljesen normális. Ha egy közéleti szereplőt egy újság meghív, akkor elmegy oda. Pont.” Schiffer azt is hangsúlyozta, hogy semmi szerepe az LMP jelenlegi dolgaiban, és ez legalább a kampány végéig így lesz. Nos, ahogy a dolgok állnak ezt nem nehéz elhinni.
Kezdhetjük onnan, hogy azóta Hadházy beismerte, többször találkozott már Simicskával. De hozhatjuk azt is példának, amikor Schiffer kritizálta, hogy az LMP kiáll Majtényi László köztársasági elnökjelöltsége mellett.
Akkoriban, egy interjúban Hadházy többek között úgy reagált, hogy Schiffernek “joga van megnyilvánulnia a sajtóban, mint minden magyar állampolgárnak, azonban ezeket az "írói munkásságokat" nem szeretném kommentálni”. Emellett arról is beszélt, hogy az LMP férfi társelnöke nem pótolhatatlan, és akkor is elmegy mindenféle ellenzéki szeánszokra, ha Schiffer előtte felhívja, hogy elmondja neki: nem ért egyet.
Az is elképzelhetetlen lett volna Schiffer idejében, hogy az LMP kongresszusa olyan javaslatot fogadjon el, amely lehetővé teszi, hogy koordinált jelöltállítással kvázi összefogjanak egy másik párttal, egy olyan ellenében, amely ezt egyenesen kizárta volna. Márpedig ez már decemberben megtörtént. És mint kiderült, ezt a javaslatot nem csak úgy viccből fogadták el. A ma megjelent Magyar Narancsban Hadházy így fogalmaz: "Elképzelhetőnek tartom, hogy lesznek megállapodások, és fogunk olyan politikai szereplőt támogatni, aki nem az LMP-hez vagy az LMP szövetségesei közé tartozik".
Mindezekből kirajzolódik, hogy bár a párt miniszterelnök-jelöltje Szél Bernadett, az irányjelző táblák egyelőre Hadházy kezében vannak, hiszen amióta társelnökké válaszották, óriási változások mentek végbe az LMP-ben. Korábban például senkinek eszébe sem jutott volna, hogy az LMP élén Simicska embere állhat, aki Vona Jobbikja felé közelítené a pártot.
Már csak az a kérdés, mi lesz azzal az oldallal, amlyik a koordinált indulást kizáró javaslat előterjesztésében vett részt (tehát a függetlenség mellett állók), és vajon az LMP miniszterelnök-jelöltje hol áll, illetve hova sorol be, ha kenyértörésre kerül sor.
