Egy ország lakosságának életminősége szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a bűnügyi statisztika nagy masszája miből áll össze, futó nők elleni erőszakból, vagy piramisjáték szervezéséből. Statisztikát magyarázni csak ízlésünk szerint érdemes, régi szabály, de amikor a statisztikával a valóság jelentős szeletét akarja elhazudni az Index, az már több mint kínos. A sorozat kétségtelenül beleillik a korábbi, megrendelt és feltételezhetően jól honorált cikkek sorába, amelyek igyekeztek könnyet csalni az emberek szemébe, az ártatlan barnaszemű katonakorú agysebészek nehéz sorsát illetően.
Persze, lehet, hogy csak a vevőcsalogató címmel van a baj, hiszen a cikk írója kénytelen volt olyan állításokat tenni, miszerint Magyarország az egyik legbiztonságosabb országnak számít. Hosszasan ecsetelgeti a gyilkosságok számának csökkenését szerte Európában, és megkönnyebbülve állapítja meg, hogy a terrortámadások ellenére sem nőtt. Kérdés az, hogy szabad-e elmenni amellett az aprócska tény mellett, hogy Európa megismerkedett a terrorizmus azon fajtájával, amely metróban utazó, reptéren várakozó, vagy koncerten szórakozó civilekre csap le? Tavaly nyáron publikálta a Global Terrorism Database, hogy nőtt a halálos áldozatokat követelő terrortámadások száma tavaly Nyugat-Európában, annak ellenére, hogy általában csökkent az ilyen jellegű támadások száma. Mennyire befolyásolja az emberek zsigeri biztonságérzetét, amikor teherautóval hajtanak muszlim terroristák európai emberek tömegébe, azért, mert gyűlölik a hitetleneket?
A Crime Prevention Research Center adatai szerint Franciaországban 2015-ben több utcai lövöldözés volt, mint az USA-ban Obama teljes elnöksége alatt. Persze azt pontosan nem tudjuk, ebből mennyi a bevándorló hátterű elkövető. Azt ugyan elismeri az Index cikke, hogy Németországban nőtt a gyilkosságok száma, de azonnal relativizálja azzal, hogy a 2000-es évek elején több volt. Ausztriában is növekedést mutat a statisztika, azt azzal hitelteleníti, hogy Magyarországon még mindig több az emberölés.
Azt nem tudják eltagadni, hogy a nemi erőszakok száma rekordokat döntöget Svédországban, fesztiválok maradnak el, attól még az egy igazán biztonságos, haladó mintaország. Igaz, Malmöben mindennaposak a kézigránátos támadások, de ezeket nyilván könnyen meg lehet szokni. Mivel a nyugat-európai hatóságok sokáig elhallgatták a muszlim bevándorlók által elkövetett bűncselekményeket, így azok pontos számát illetően kétséges, hogy megbízható adatok állnak-e rendelkezésünkre. A többszáz európai no-go zónából vajon mennyi eset jut el a hatóságokhoz, jelenti-e a saría rendőrség, hogyan járt el a saját hatáskörébe utalt bűncselekmények esetében.
Janik Szabolcstól, a Migrációkutató Intézet kutatójától azt kérdeztük, az átlagember életminőségét, mi befolyásolja, az, ha kedvező statisztikai híreket olvas, vagy ha azt látja, az európai kultúra egyik bölcsőjét, Firenzét szétverik migráns hordák? – Természetesen a nyugat-európai állampolgárok is mindennapi tapasztalataik alapján ítélik meg a közbiztonsági helyzetet a lakóhelyükön. Nyilván változó, hogy egy-egy konkrét település, régió milyen bűnözési statisztikát produkál. A nyugat-európai és brüsszeli elit optimista, a valóságot sokszor teljesen eltorzító retorikája évek óta nem találkozik az állampolgárok többségi véleményével. A migráció egy kiváló példa erre: nem véletlen, hogy a bevándorlást támogató hangok szép lassan elkezdtek fogyni az elmúlt években, és a nemzeti választásokon kivétel nélkül előretörtek a migrációkritikus, szigorításpárti politikai erők. Az egyik legfontosabb tanulság ebben a vonatkozásban, hogy a hétköznapi állampolgárok mindennapi tapasztalataival szembemenő kormányzás és politikai kommunikáció nem tartható fenn. Akik éveken át azt mondták, hogy a tömeges bevándorlás előnyös Európa számára (pl. a multikulturalizmus vagy a munkaerő beáramlása miatt), előbb-utóbb kénytelenek alkalmazkodni saját társadalmaik többségi véleményéhez (amit egyébként valamennyi mérvadó közvéleménykutatás, – többek között a Századvég Project28 felmérése vagy az Eurobarometer is – igazol). Nem csak a beígért előnyök nem jelentkeztek a fogadó országokban, de sok tekintetben komoly kihívások és kockázatok merültek fel. Ma már a többség úgy gondolja, hogy az irreguláris, tömeges migráció veszélyes és káros folyamat Európa számára. – fejtette ki a szakértő
Janik Szabolcs hozzátette, hogy a német szövetségi bűnügyi hivatal statisztikái szerint 2016-ban 6,4 millió bűncselekményt regisztráltak, ami 0,7%-os növekedést jelent éves alapon. Az említett esetszám 2,4 millió gyanúsítotthoz kapcsolódik, ami 15%-os bővülésnek felel meg két évtized leforgása alatt. Miközben a német állampolgárságú gyanúsítottak száma csökkenést mutatott az elmúlt években, a külföldieké jelentősen nőtt (20 év alatt összesen 40%-kal). A bűnözés növekedése egyértelműen a nem német állampolgárságúakhoz kötődik: a 2016-ban elkövetetett bűncselekmények 40%-a hozzájuk kapcsolódik. 2015-ben 1 000 németre 60 olyan bűnelkövetés jutott, amit nem német állampolgárok követtek el (ugyanez a szám a német elkövetők esetében csak 20 volt). A hivatal statisztikái alapján a külföldiek erőteljesen felülreprezentáltak valamennyi bűncselekménytípusnál. Külön kategóriában szerepelnek a „bevándorlók” által elkövetett bűncselekmények, mely magában foglalja a menedékkérőket is. A kutató szerint sokatmondó, hogy e gyűjtőkategória adta az összes németországi gyanúsított 5,7%-át 2015-ben, egy évvel később arányuk már 8,6%-ra emelkedett – mindez úgy, hogy a teljes népességen belüli arányuk csupán 2% volt. A romló statisztikáért (már csak a volumenhatás miatt is) tehát komoly mértékben felelnek a menedékkérők, akik között a rendelkezésre álló adatok szerint többségben vannak a muszlim vallásúak – mondta el a Figyelőnek Janik Szabolcs.
