Hadházy Ákos, az LMP-ből kiutált magányos harcos elindította legújabb projektjét: aláírásokat gyűjt a mellett, hogy Magyarország is csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Jelenleg a teljes ellenzéki csorda a korrupció tematikát erőlteti, amennyire csak tudja, azt ígérve, hogy majd azok a jóságos és tiszta kezű úriemberek/úriasszonyok az Európai Unióban (EU) megszabadítanak minket az itthoni fertőtől.
Nem meglepő, hogy ezzel próbálkoznak, hiszen itthon, választási körülmények között képtelenek labdába rúgni, így kívülről hívnak felmentő sereget. Azt pedig megköszönhetjük nekik, hogy szokásukkal ellentétben, első körben nem egy nagyhatalom katonáit és tankjait hívják be, „csupán” kiszolgáltatnák Magyarországot egy külföldi ügyészség furkósbotjának. Hátha majd az megbuktatja Orbánt, hogy egy újonnan felálló bábkormányban ők is megszerezhessenek egy tárcát.
Nyomtatott lapunk mai számában olvasható egy interjú Kovács Istvánnal, az Alapjogokért központ stratégiai igazgatójával, aki elmagyarázza, miként válhat az Európai Ügyészség a lopakodó föderalizmus eszközévé.Ugyanis ne legyenek kétségeink, komoly erők munkálkodnak azon, hogy az Európai Unió Európai Egyesült Államokká váljon. De a Figyelő.hu is foglalkozott már ezzel a kérdéssel. Egy tavalyi cikkünkben mutattuk be, hogy az EU föderalizálása a lehető legantidemokratikusabb módokon történik jelenleg. Az Európai Unió Bírósága például egészen a 60-as évektől kezdve egy sor olyan döntést hozott, amelyek révén a luxembourgi székhelyű testület gyakorlatilag a saját hatáskörét növelte. Ez alapján ne számítsunk semmi jóra az Európa Ügyészséggel kapcsolatban sem, hiszen nincs arra garancia, hogy ebben az esetben nem ugyanez történne.
Miért bíznánk jobban az uniós szervekben?
De térjünk rá arra a zavaró jelenségre, hogy a magyar baloldal – beleértve a Jobbikot is – folyamatosan azt akarja elhitetni a választókkal: míg belföldön mindenki gazember és korrupt rajtuk kívül, addig külföldön, de főleg a nemzetek feletti szervezetekben csak szentek léteznek, akik a mi javunkat akarják. Akkor nézzük meg, kikről is van szó. Még az előző hónapban jelent meg a Mozgástér blogon egy írás Lánczi Tamás, a Figyelő főszerkesztőjének tollából, mely elég egyértelműen cáfolja ezt a hamis képet. Mint írta: az Európai Unió intézményeiben fogalmilag is kizárt a korrupció, ott ugyanis „etikai panaszt” lehet megfogalmazni korrupciós vád helyett. „Az elmúlt öt évben 24 »etikai panasz« érkezett európai uniós képviselők ellen, de a szankciók természetesen minden esetben elmaradtak” – tette hozzá.
Érdemes akkor vakon megbízni mindenkiben, akire a nemzet koncepciójával nem igazán rokonszenvező baloldaliak azt mondják? Nem annyira…
A globalista médiumok majd elintézik
Még érdekesebb ahogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozásunk propagálói próbálják megetetni a magyarokkal, hogy nincs mitől félni, ártatlanokat nem fognak börtönbe záratni, tehát nem is lehet majd politikai furkósbotként használni az intézményt. Egyrészt ez egyáltalán nem biztos egy olyan unióban, ahol a Sargentini-jelentés nevezetű WC-papírra írt házidogát elfogadták kozmetikázott kétharmaddal. Ráadásul azt is látjuk Románia példáján, hogy egy ügyészséget igenis lehet arra használni, hogy nemzetközi érdekkörök ellenségeit dutyiba vágják. De ha eddig nem is mennének el, az Európai Ügyészségnek így is lenne lehetősége arra, hogy durván beavatkozzon nemzetek belügyeibe. Például nem lenne mindegy, hogy ki ellen kezd el vizsgálódni, az illető ugyanis hiába ártatlan, a hasonló érdekekkel rendelkező média egy pillanat alatt felkapja az ügyet, amibe a politikus igen hamar belebukhat.
Az ügyészségi politizálás ezen módja nem lenne újkeletű dolog. Pokol Béla jogtudós, politológus már 2003-ban írt erről, és hozott rá példákat is. „A politikai küzdelmekben a politikusok egyik fő erejét a választói tömegek bizalma jelenti, és egy nyomozás elindítása, majd esetleges vádemelés, különösen, ha azt az azonos irányba húzó tömegmédiumok nagy publicitással és pozitívan tálalják, hiteltelenné teheti az adott politikust és pártját akkor is, ha utána a bíróság felmentő ítéletet hoz” – írta Pokol. Majd részletesen kifejti, hogyan történt meg szó szerint mindez Olaszországban a 90-es években.
Pokol szerint az olasz „tiszta kezű” ügyészek mint „az igazság és a kisemberek védői a pénzben és hatalomban dúskáló állami vezetőkkel szemben kaptak előnyös ábrázolást, és hosszú ideig a tömegmédiumok ünnepelt sztárjaivá váltak”. A média olyan nyilvánvaló torzításoktól sem riadt vissza minthogy „mivel az olasz közvélemény előtt a bíráknak hagyományosan nagyobb presztízse volt, mint az ügyészeknek, ezért az őket sztároló újságírók lassanként elkezdték a tiszta kezűeket »bíráknak« nevezni, és ezután sokszor a nagy világlapok is így nevezték őket”.
Mi lett az ügyészek és a velük szövetségre lépő média buzgó igyekezetének gyümölcse? „Az egy irányba húzó tömegmédiumok így tudták egyértelműen semleges és gáncstalan ügyészekként (bíróként!) bemutatni az olasz politikai rendszer egészét megbuktató és átrendező ügyészi tevékenységet 1992 után, és az ügyészek ebben a légkörben bármit megtehettek. Összesen ötezer politikussal, parlamenti képviselővel, miniszterrel, állami tisztviselővel szemben indítottak el nyomozást – mindezt sokszor élő televíziós közvetítésekkel bemutatva – de végül csak 1.200 vádemelést tettek, és ebből 582 elítélés született” – összegez Pokol.
Nem meglepő módon azóta az összehangolt támadássorozatban részt vevő ügyészek közül többen is politikai szerepet vállaltak. Antonio Di Pietro például, aki az akció egyik főszereplője volt, később baloldali politikus lett, és meg sem állt a miniszterségig, valamint a parlamenti képviselőségig.
Hogy nézne ez ki uniós szinten?
Hadházy gyenge érvelésétől tehát, miszerint az ártatlanoknak nem kell tartaniuk az Európai Ügyészségtől, senki ne kábuljon el! Képzeljük csak el nagyban azt, ami nemzeti keretek között lezajlott Olaszországban! Az Európai Ügyészség főügyésze kitalálja, hogy ki ellen kell nyomozást kezdeni Magyarországon, majd a teljes belföldi és külföldi globalista, föderalista média rögtön bele is foghat a kormány tagjainak démonizálásába. Akármi is lenne az ügy vége, a nemzeti szuverenitást védelmező politikusok jó hírét addigra sikeresen megtépázzák.
A Sargentini-jelentés megszavazása után pedig nyugodtan borítékolhatjuk, hogy az Európai Ügyészség a globalista, föderalista és bevándorláspárti érdekek bábja lesz, amivel a nemzetek Európáját támogatókat fogják támadni. Kell ez nekünk?
Borítókép: Hadházy Ákos, az LMP parlamenti képviselője az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. június 4-én. (MTI Fotó: Balogh Zoltán)
