Magyarországot számos bírálat érte a keleti nyitás miatt. Ám ha kicsit otthon vagyunk hazánk történelmében, akkor nem kérdőjeleződik meg a kormány politikájának létjogosultsága. Az úgynevezett „művelt Nyugat”, melyhez ezer esztendeje csatlakoztunk és védtük, sosem tekintett ránk egyenrangú félként.
A török vészt Magyarország állította meg, ha nem tesszük, a Nyugat nem létezne mai formájában. Az 1848-49-es szabadságharc során sem kaptunk segítséget, csakúgy mint 1956-ban. A „művelt Nyugat” számára Magyarország csak akkor volt fontos, ha érdekei úgy kívánták. 1944-ben szemrebbenés nélkül odadobtak minket a náci Németországnak, majd a világháború után a szovjeteknek.
Európa ezer éves megvédését Európa előbb Trianonnal, majd a ’47-es párizsi békével és a szovjet érdekszférába csatolással "hálálta meg". A rendszerváltás után még azt gondoltuk, hogy a vasfüggönnyel együtt eltűnt a korábban ismert Kelet és Nyugat közötti ellentét. Azonban a szerdai EP-döntés megmutatta, hogy ez közel sincs így.
2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, de ez sem a nyugati államok jóakaratán, hanem üzleti érdekein múlott. Amíg a Brüsszelt kritikátlanul kiszolgáló balliberális koalíció (jobb szó híján) „vezette” Magyarországot, addig a „művelt Nyugatnak” semmi problémája nem volt, sem az őszödi beszéddel, sem a 2006 őszi rendőrterrorral. Az önmagukat a szabadság és az emberi jogok élharcosának beállító nyugati hatalmak nem indítottak eljárásokat az akkori kormánnyal szemben az emberi jogok lábbal tiprása miatt, de a szemkilövetések sem érték el Brüsszel ingerküszöbét.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének 2010-es felállásával azonban megváltozott a brüsszeli bürokraták hozzáállása. A nemzeti érdeket szem előtt tartó Fidesz-KDNP koalíció már nem szolgálta ki olyan alázatos módon Brüsszelt, mint elődje, hanem kiállt a magyar emberek érdekei mellett. A 2010 óta tartó folyamatos támadások rámutatnak arra, hogy Európa jelenlegi vezetése megintcsak nem egyenrangú félként kezeli a keleti tagállamokat, hanem gyarmatnak tartja őket. Azt a keleti tagállamot pedig, amely kiáll saját nemzeti érdekei mellett, Brüsszel minden erejével igyekszik ellehetetleníteni, lejáratni és megregulázni.
A migráció kérdésében történő karakán magyar kiállás volt az utolsó csepp a brüsszeli bürokrácia poharában. A déli határzár megépítése, a migránsok megállítása és ezzel együtt az elhibázott nyugati bevándorláspolitikával szembeni kiállás feldühítette a liberális mainstreambe tartozó nyugati vezetőket és a mögöttük álló pénzügyi köröket.
Brüsszel a Szovjetuniót idéző koncepciós eljárások egész sorát indította meg hazánkkal szemben, de eddig vajmi kevés eredményt tudott felmutatni. A Soros-Sargentini-jelentés megszavazása azonban új lapot indít nemcsak a magyar, hanem az európai történelemben is. Az első világháború során a németek által kiagyalt Mittelerópa-terv megvalósulását láthatjuk. Az egyesült Európa, mely német (és mostmár francia) befolyás alatt a többi európai állam elnyomásával jön létre.
A Soros-Sargentini-jelentés megszavazásával Európa elindult egy újabb sötét korszak felé, melyben nem az egyenrangú államok közös megállapodása, hanem az erősebb, nagyobb államok dominanciája a fő. A kisebb államok véleményének, érdekeinek elnyomásával az Európai Unió véglegesen elindult az Európai Egyesült Államok létrehozásának irányába, melyben politikai szempontok alapján szelektálják a nemkívánatosnak tartott elemeket.
A jövő májusban tartandó EP-választáson még van esély fordítani az álláson, de ha ez nem történik meg, akkor Európa sötét jövőnek néz elébe.
