A Német Szociáldemokrata Párt alapítványának (FES) új kutatása szerint az EU és Törökország között 2016 márciusában megkötött toloncegyezmény ellenére továbbra is tízezerszám érkeznek illegális migránsok Európába. Ahogyan azt a Figyelő múlt heti számában megjelent interjújában a Magyarországra látogató osztrák védelmi miniszter is kiemelte, csupán az útvonalak áthelyeződéséről van szó.
A jobb életet remélő jóléti migránsok korábban inkább a nehezen ellenőrizhető Égei-tengeren próbáltak szerencsét. Merkel kancellár és Davutoğlu akkori török miniszterelnök megállapodása szerint a törökök lezárják a tengeri utat, így akasztva meg az utánpótlást. A görögországi tranzitzónákban elutasított menedékkérőket Törökország “visszaveszi”, és azonos számban küldhet az EU-ba legálisan igazi menekülteket.
A megállapodás elméletileg jó, hiszen elveszi az illegális határátlépők kedvét a próbálkozástól, gyakorlatilag azonban kivitelezhetetlen, mert az embercsempészek és az álcivil szervezetek kioktatják a migánsokat, hogy milyen legendákkal javítják maradási esélyeiket. Ilyen például, ha szírnek vagy irakinak mondják magukat, hiszen az onnan érkezők 70-80 százaléka megkapja a menekültstátuszt. Aki kiskorúnak mondja magát, az bármelyik tagországban beadhatja menedékkérelmét, de a magukat homoszexuálisnak mondó migránsoknak is jók az esélyei, hiszen a muszlim világban halálos bűnnek számító szexuális praktika követőit sem küldhetik vissza a “biztos halálba”.
A kezdeti fogadkozások ellenére a görög tranzitzónák sem annyira szigorúan őrzöttek, mint kezdetben, a görögök látják, hogy pl. Magyarország, vagy a bajor CSU milyen kritikát kap, amikor őrzött tranzitzónákról beszél.
A FES kutatásának fő megállapítása, hogy a migráció déli belépési pontja a görög szigetekről a török-bulgár szárazföldi határra tevődött át. Miközben Magyarország és Horvátország határrezsimje sikeresnek bizonyult, közben Bulgáriának — a kerítésépítés ellenére — még lenne mit tennie. A nyugat-balkáni útvonal lezárásával ismét az embercsempészek játszanak főszerepet.
A kutatók szerint a kulcs Ausztria kezében volt, amely a 2015-ös beáramlást látva 2016-ban 180 fokos fordulatot tett, és éves, illetve napi kvótát vezetett be. Ehhez az évi 37,500 menedékkérős limithez kellett a nyugat-balkáni országoknak és Budapestnek is alkalmazkodni, hiszen egyik ország sem akarta, hogy saját területén torlódjanak fel a nyugatra tartó migránsok.
A FES kutatása az EU-Törökország megállapodás egy olyan pontjára is rámutat, amit a józan ész talaján állva nyugodtan nevezhetünk toxikusnak. Merkel ugyanis megígérte a törököknek, hogy az illegális migráció érzehető csökkenése esetén az EU “jelentős számban”, azaz legalább 150-250 ezer fős nagyságban vesz át a török táborokban élő szír menekültet. A törökök 2016 májusáig iparkodtak is a németek által informálisan elvárt alacsony, három számjegyű tartományban tartani az illegális határátlépések számát. Eddig a kutatás.
Az ezt követő események ismertek. Három V4 ország az EU bíróságán megtámadta a 160,000 illegális migráns kötelező szétosztását célzó többségi döntést, így a törökök nem lehettek biztosak abban, hogy az újabb, immáron legális migránsokat Brüsszel egyáltalán szét tudja-e majd osztani. A júliusi törökországi puccs, és azt követő megtorlás is rontotta Ankara esélyeit, miközben az EU vonakodott megadni a vízummentességet és felgyorsítani a csatlakozási tárgyalásokat. A törököknek ígért 3+3 milliárd eurót is csak csöpögtetve fizetik ki, hogy Ankara a fenti ígéretek betartása nélkül is “érdekelt” maradjon az alku betartásában.
A kölni szilvesztert és a mentrendszerű terrortámadásokat követő kijózanodással, a bevándorlásellenes pártok erősödésével, a brexittel és Trump elnök megválasztásaával fordult a kocka, mára a “Willkommenskultur” kifutó modellé vált. A német választások közeledtével már Berlinben is más, leginkább kampányízű szelek fújnak.
Merkel kancellár már levélben, illetve személyesen is arra bíztatja Bulgáriát, hogy védje jobban az EU külső határait, cserébe schengeni tagságra számíthat az ország. Ezt Bukarestben is élénken figyelik, ahol szintén stratégiai cél a schengeni övezethez való csatlakozás.
Most éppen valóban kevesebb migráns érkezik Európába Törökország felől, ám az említett friss kutatásból is kitűnik, hogy Berlin és Brüsszel a jelenlegi nehézségek és ellenszél ellenére továbbra is érdekelt egy nagyszámú, idegen népesség szabályozott és tervezhető módon történő Európába telepítésében, illetve szétosztásában.
